DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház, Tisztelt Miniszter Úr! A kérdésem abszurd címe, Petõfibánya, Heves megyei község abszurd helyzetére utal. Petõfibánya 1989. május 1-jén egy határozattal kapott önállóságot, és vált külön Lõrinci várostól, azóta lett város. Az önállóságot csak belterületre kapta, külterület vonatkozásában az Elnöki Tanács nem döntött.
A Petõfibányai önkormányzat azóta - országgyûlési képviselõje segítségével - a hierarchia minden grádicsát bejárta, azt szerette volna kieszközölni, hogy ez a helyzet rendezõdjék. Hiábavaló volt az igyekezet. Petõfibánya az egyetlen magyar település, amelynek egyetlen négyzetméter külterülete sincs. Ennek azóta már abszurd következményei vannak. Annak ellenére, hogy természetes határokkal megoldható lenne az elkülönítés - gondolok itt a Zagyva folyóra, vagy gondolok itt mezõgazdasági útra, vagy például arra a helyzetre, hogy a helyi kertszövetkezet, melynek 70 százalékban Petõfibányaiak a tulajdonosai, keletre fekszik Petõfibányától és nem a két település között. Tehát itt is megoldható lenne az elkülönítés.
(15.10)
És ebben a helyzetben már az a lehetetlen állapot áll elõ, hogy Lõrinci építményadót vetett ki a petõfibányaiak hobbitelkein lévõ házakra, és felajánlotta Petõfibánya Önkormányzatának, hogy a saját temetõjét, amely Lõrinci város külterületén fekszik, megvásárolhatja.
Kérdezem miniszter urat, lát-e lehetõséget arra, hogy az érintett hatóságok ne csak hatáskörük hiányát állapítsák meg, hanem (Az elnök pohara megkocogtatásával jelez, hogy a felszólalási idõ lejárt.) segítsenek ebben a lehetetlen helyzetben megoldást találni. Köszönöm szépen.