DR. KIS ZOLTÁN földmûvelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõ Úr! 1994 óta folyamatosan tárgyalunk az európai kedvezményezett kvótabiztosítási ügyben. Az ön által említett baromfipiacon másfélszeres kvótabõvítést tudtunk ez idõszak alatt elérni, amely gyakorlatilag a baromfi-vonalon, a darabolt csirkénél, a kacsánál, a libánál és a pulykánál mennyiségileg teljesen le van kötve, tehát itt a kedvezményezett kvótát ki tudjuk használni, ellenben a tojás és a tojáspornál csak 15 százalék a kihasználtsági fok.
Most, ezzel a kedvezményezett vámkvótával azonban nem szabadon élhetünk, mert azt mindig az adott ország a saját importõreinek hirdeti meg negyed évente. Az importõrök között, mint mindenütt a világon, megjelennek a spekulánsok is, akik megszerzik ezt a kvótát, majd amikor a mi exportõreink jelennek meg a piacon, akkor ezt a kedvezményezett kvótát körülbelül 50 százalékos áron adják-veszik, tehát így elveszítjük a kedvezményezett vámtételnek a felét, mert ez egy spekulatív utcába fut be, és ebben a helyzetben a mi termékeink, az amúgy is szerény dotáltság miatt, már versenyhátrány-pozícióba kerülnek. Sajnos, ezt baromfivonalon is egyértelmûen látszik. Mit teszünk?
Másfél éve folyamatosan tárgyalunk az EU-val. Minden egyes tárgyaláson, miniszteri szintû találkozón felvetjük, melyben azt kérjük, hogy ezeket a kedvezményezett kvótákat ne a saját importõreiknek, hanem a mi - és itt a terméktanács véleményével teljesen azonos hangnemben vagyunk -, a mi exportõreinknek adják ki, és ezzel az exportõrök a termelõktõl közvetlenül felvásárolt mennyiséggel tudnak majd alkupozícióba kerülni az ottani importõrökkel.
Tehát, mi visszahajtjuk abban a pillanatban a feltételeket, illetve kérünk még egy dolgot, és ez a liba vonatkozásában megvan, hogy a kedvezményezett kvótát azt ne negyedévente adják ki, hanem jó lenne, ha évente, de legfeljebb félévente, és ez alatt az idõszak alatt a beérkezõ szállítmányainkat a vámeljárási szabályok keretében ezzel a kedvezményezett vámtétellel vámolják el és engedjék be az országba. Még egyszer emlékeztetem, hogy a liba vonatkozásában ez megvalósult.
Egy dolgot sajnos figyelembe kell venni, hogy ezeknél a tárgyalásoknál bizony Magyarország nem az erõ pozíciójából tárgyalt. Mert, ha mi lennénk az Egyesült Államok, Franciaország és Németország, Hollandia együttvéve, akkor más eredményeket tudnánk elérni, mint így egymagunkban. Igen, hát az erõviszonyok azért meghatározóak sajnos, azonban azt kérném öntõl is, mint a külügyi bizottság egyik tisztviselõjétõl, hogy valamennyi olyan és az Országgyûlés azon képviselõitõl, akik ilyen ügyekben tárgyalnak, hogy minden olyan találkozásukon, ahol az EU, nem is biztos, hogy éppen agrárszakembereivel, de olyan gazdasági szakembereivel találkoznak, akik az együttmûködés iránt érdeklõdnek, ezeket a területeket mint érzékeny pontokat vessék fel azzal, hogy ez nem jelenti a kedvezményezett kvótáknak a kibõvítését. Nem kérünk extra adómérséklést, mindössze azt szeretnénk elérni, hogy a számunkra biztosított kvótákkal a saját exportõreink, és ne az õ importõreik élhessenek. Azt hiszem, hogyha ebben egy összehangolt és az informális csatornákon is megerõsített akciót tudunk elkezdeni, az hatékony lesz.
Bízom abban, hogy az õsszel megkötendõ ekvivalencia egyezmények kapcsán erre a témakörre is végérvényesen pontot tehetünk. Ehhez kérem önöknek a segítségét, és kérem képviselõ urat, hogy szíveskedjen a választ elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps.)