KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnöknõ! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõ Úr! Egyrészt tájékoztatom önt, hogy általában az önkormányzatok különbözõ, a törvényekkel kapcsolatos kérdéseikkel a Belügyminisztériumot szokták megkeresni. A kialakult gyakorlat szerint ilyenkor a Belügyminisztérium megkéri az elõterjesztõ tárcát, és a válaszának ismeretében válaszol az önkormányzatoknak. Jelen esetben ugyanezt tették azok a tárcák, amelyeket ön megkeresett. Arról tájékoztatták önt, hogy a beterjesztõ Belügyminisztérium kompetens a válasz megadásában, és türelmét kérték önnek a válasz megérkeztéig. Egyébként természetesen a Pénzügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium is részt vett a törvény kidolgozásában.
Ami most az ön konkrét kérdéseit illeti: az önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvény 4. § (2) bekezdése értelmében az adósságrendezési eljárás akkor kezdezményezhetõ, ha a helyi önkormányzat vagy az általa finanszírozott önkormányzati költségvetési szerv a fizetési kötelezettségének a jogszabályban megállapított határidõn belül nem tesz eleget.
A jogalkotói akarat fõ szabályként a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. számú, illetve az államháztartásról szóló 1993. évi XXXVIII. számú törvényben foglalt szabályozási elvekkel összefüggésben a helyi önkormányzat felelõsségét az általa alapított és a költségvetésében szereplõ intézményekre is kiterjeszti, függetlenül azok gazdálkodási jogkörétõl.
Mindez azt jelenti, hogy az önkormányzat által a központi költségvetési és helyi forrásokból finanszírozott önállóan, illetve részben önállóan gazdálkodó költségvetési intézmények törvényben rögzített határidõn túli fizetési nehézségei esetén az adósságrendezési eljárás alanya a tulajdonos helyi önkormányzat.
E fõszabály alól éppen a törvény 4. § (2) bekezdése értelmében azon intézmények jelentenek kivételt, amelyek finanszírozását nem a helyi önkormányzat biztosítja. E jogszabályi rendelkezés értelmezését egyértelmûvé teszi, tisztelt képviselõ úr, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéasérõl szóló törvény, amely rögzíti az egészségügyi ellátások finanszírozásának alapelveit. E törvény 9. § (1) bekezdése értelmében az egészségbiztosítás keretében külön törvény szerint nyújtandó természetbeni szolgáltatások teljesítését az Egészségbiztosítási Alap kezelõje finanszírozza, nem a helyi települési önkormányzat tehát.
E jogszabály alapján a finanszírozás, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, illetve annak megyei szervezetei és az érintett kórházak között a kormány rendeletében foglaltak alapján kötött szerzõdések alapján történik. Ezen rendelkezés tehát elkülöníti az államháztartás két alrendszere - a helyi önkormányzat mint tulajdonos, illetõleg az Egészségbiztosítási Alap kezelõje mint finanszírozó - közötti munkamegosztást.
Mindezek alapján az egészségügyi fekvõbeteg-ellátó intézmények fizetési kötelezettségei esetében a kórházak mûködtetésének sajátos rendjére tekintettel, a tulajdonosi jogokat gyakorló önkormányzat ellen nem indítható adósságrendezési eljárás. Tájékoztatom, tisztelt képviselõtársam, hogy errõl a válaszról a Belügyminisztérium természetesen írásban is értesíteni fogja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)