ISTVÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Amint azt ön is tapasztalhatja, a lakosság egészségi állapotának romlásával párhuzamosan nõ a betegek elégedetlensége az egészségügyi szolgáltatások színvonalával kapcsolatban. Miközben csökkentik a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök támogatásának mértékét, továbbá a pénz-, táppénzjuttatások összegét, takarékossági intézkedések következtében romlik, bizonytalanná válik a szolgáltatások nívója, annak ellenére, hogy az alkotmány mindenkinek garantálja a gyógyuláshoz való hozzájutását.
Csak az jogosult térítésmentes ellátás igénybevételére, aki valamilyen járulékot fizet. Mivel a jogosultság munkaviszonyból fakad, jelenleg hatszáz- nyolcszázezer ember helyzete rendezetlen. Az alkotmányos elv csak úgy érvényesülhet következetesen, ha a költségvetés fizet azután, aki nem rendelkezik jövedelemmel. Általános érvénnyel merülhet fel tehát a kérdés: ki fizessen - ki után? Ezt éppúgy egyértelmûen meg kellene határozni, mint az alapvetõ biztosítási csomagot.
Ezért kérdezem államtitkár úrtól elõször: Egyetért-e azzal, hogy fokozatosan bõvítik az egyes egészségügyi szolgáltatásokért kifizetendõ lakossági térítési díjakat?
Másodszor kérdezem: A nyugdíjasok vonatkozásában meddig csökkenthetõ az állami támogatás?
S harmadszor: A szociális juttatások ma tényleg ellensúlyozzák az egészségügyi szolgáltatások térítési díjainak terheit?
Várom szíves válaszát államtitkár úrnak.
(Taps.)