ZSIGMOND ATTILA (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálatos, hogy a történelem ismétli önmagát, de gyakran romló minõségben. Tavaly még a tisztelt Ház egyik oldala sem adott teret a nemkívánatos politikai ihletésû nyomulásoknak, nem szavazta meg az illetékes bizottság állásfoglalásától eltérõ módosító indítványokat. A többit sem.
A Néppárt sajnálattal állapította meg, hogy ismét volt olyan politikai erõ, amely fel akarta, és a tisztelt Ház kormánypárti, szocialista többségének szavazatával fel is borította azt az egyezséget, azt az egyetértést, amely a bizottság tagjai és szakértõi között teljes körben létrejött.
Nem hiába mondta egyik szocialista képviselõtársunk két, számomra nehezen felejthetõ mondatát, erõs demokratikus felindultságában. Az elsõ mondat nagyjából így hangzott: "Ha a bizottság nem támogatja módosító javaslatomat, akkor további módosítókkal és a szavazattöbbséggel megszavazzuk magunk, bizottsági támogatás nélkül is." A bizottság hatpárti többségû szavazással nem támogatta az ominózus javaslatokat, mire képviselõtársunk a következõket mondta: "Ezzel a szavazással az ellenzék aláírta ennek a bizottságnak a halálos ítéletét." (Közbekiabálás a KDNP padsoraiból: Jön még a kutyára dér!) A mondatok elemzését (Zsongás a teremben.) és a véleményalkotást meghagyom tisztelt képviselõtársaimnak. Ezért nem tudta támogatni a Néppárt ezt az indítványt. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
(19.00)