DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A múlt héten igen sarkosan fogalmazódott meg itt az Országgyûlésben a kormány és a Magyar Demokrata Néppárt gazdaságfilozófiája közötti lényegi különbség. Barsiné Pataky Etelka napirend elõtti felszólalásában a következõket mondta: "A Horn-kormány az egyensúly oltárán az inflációt áldozta fel." Erre Bauer Tamás azonnal úgy reagál: "Az Antall-kormány nem levitte az inflációt, hanem átalakította költségvetési hiánnyá és külkereskedelmi deficitté."
A vita az örök: mi volt elõbb, a tyúk vagy a tojás dilemmáját tükrözi. Szeretném nagyon nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a Néppárt szemléletében a tyúk és a tojás kölcsönösen feltételezi egymást, mégis (Taps a bal oldalon.) ha az átmenet idõszakát tekintjük, nem vonhatjuk ki magunkat a prioritásdöntés kényszere alól.
Tudomásul kell vennünk a tényt, hogy a szocialista nehézipar és az egész, a KGST-piacra szakosított ipari termelési szerkezet egyszer s mindenkorra összeomlott, ami magával rántotta az ugyancsak a keleti piacokra termelõ, korszerûtlen és alacsony feldolgozási fokot elérõ mezõgazdasági, élelmiszer- ipari ágazatot is. Ebben a helyzetben pedig csak a szerkezetváltás, az azt lehetõvé tevõ innováció, új technika és technológia, ha úgy tetszik, a modernizáció hozhat megoldást, az értéktermelõ folyamatok fejlesztése teremthet stabil egyensúlyt.
A felfutás idõszaka gép- és technológia-igényes, ami egyben importigényességet is jelent. Aki ilyen idõszakban fizetésimérleg-egyensúlyról álmodozik, annak tudnia kell, hogy ezt csak a belföldi fogyasztás rovására teheti, és ez nem csupán a lakossági, de a termelési szféra fogyasztását is érzékenyen érinti. A beruházás-visszafogásban, növekedés-leblokkolásban ölt testet, eszköze pedig a mûvileg feltornászott infláció.
S hogy mindez nem csupán ellenzéki politikai támadás a kormány ellen, mi sem bizonyítja jobban, mint a Kopint-Datorg tanulmánya, melyrõl e héten a Burson-Narsteller szervezésében megtartott fórumon, ahol teljes összhangban a most elmondottakkal, és teljes ellentétben azokkal, amiket Bauer Tamás megállapított egy hete oly nagy kormánypárti tapsvihar közben, a magyar gazdaság kutatói, Pásztor Veronikától Oblath Gáboron át Vértes Andrásig olyanokat mondtak, és idézem: "A gondokat tisztán pénzügyi eszközökkel nem lehet megoldani." A pénzügyi egyensúlyt nemcsak jövedelemelvonással, hanem jövedelemtermelõ képességjavítással is el lehet érni. Az államháztartás hiányának lefaragására hozott lépések, köztük a Bokros-csomag is, súlyosbítják a társadalmi problémákat. Nem az egyensúly és a fizetési mérleg hiányának kérdése a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a magyar gazdaság teljesítménye elmarad az elvárható mértéktõl. A belsõ piac megteremtése szükséges, mert a nagy nemzetközi cégek különben nem jönnek hazánkba, és végül fel kell készülni arra, hogy a beruházások megindulása az import növekedését hozza magával, és a külkereskedelmi egyensúly így ismét jelentõsen felborulhat.
A valódi kérdés az, kedves képviselõtársaim, hogy a bejövõ mûködõ tõke e növekedési szakaszban tud-e egyensúlyt tartani a deficittel. És ugyanezt mondja a Nemzetközi Valutaalap most vizitáló delegációja is. Szóval, ha jól értem, két év sok keservet hozó kísérletezése után kezdünk szépen visszakanyarodni oda, ahonnan 1994-ben elindultunk. Csak remélni merem, hogy az õszi ülésszakon a politikai flottatüntetések helyett több lesz a szakmaiság, és kedves Bauer Tamás képviselõtársam is blikkfangos válaszok helyett inkább elgondolkodik majd, ha Barsiné Pataky Etelka olyanokat mond, melyekkel egyébként a Nemzetközi Valutaalap is egyetért. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)