DR. MAGYAR BÁLINT mûvelõdési és közoktatási miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Ezúton sem szeretném túlságosan igénybe venni képviselõtársaim türelmét, inkább a módosító indítványok egynémelyérõl beszélnék.
Az egyik legalapvetõbb problémája a tövénynek az volt, hogy hogyan lehet a kb. 140 intézménybõl álló és 40 településen mûködõ magyar felsõoktatási rendszert egy kicsit koncentráltabb rendszerré alakítani, amelyben kevesebb intézmény van a felsõoktatás terepén. Erre két lehetõség kínálkozott, amelynek mindkét formáját kidolgozta a törvény. Az egyik a felsõoktatási szövetség, a másik pedig az integráció intézménye. Eredetileg a törvénytervezet a felsõoktatási szövetségnek a kidolgozásával egy hosszabb átmeneti idõszakra gondolt. Azt képzelte, hogy a felsõoktatási szövetség tovább, hosszabb ideig fog tudni fennmaradni, és így nyújt alkalmat arra, hogy fokozatosan az intézményrendszer az integrált intézmények felé jusson el.
Az országgyûlési vita, illetve a bizottsági viták, illetve a frakciókon belüli viták eredményeképpen ugyanakkor különféle módosító indítványok jelentek meg ennek a folyamatnak a felgyorsítására.
Az egyik módosító indítványcsomag szerint mint felsõoktatási szövetséget mindenesetre csak két évre lehetne alakítani, és gyakorlatilag '98. december végéig be kellene nyújtani az Országgyûlésnek a különbözõ felsõoktatási intézményeknek az egyesülési, összevonási, saját összevonási-integrálódási tervüket, és ezt követõen '99. szeptember 1-jétõl már az új rendszerben mûködnének.
A kormányzat ezzel szemben egy átmeneti, egy kompromisszumos megoldást támogat, amelyben a felsõoktatási szövetségek fennállása kettõ és öt év közti idõben lehetne lehetséges, és ezáltal a sajátosságoknak, az egyedi helyzeteknek inkább megfelelõ megoldási módokat lehetne találni, hiszen van jó néhány olyan város, amelyben a felsõoktatási intézmények gyorsan és könnyen integrálhatók, miközben vannak olyan települések és vannak olyan egyetemek, amelyeknek az integrációja egy kicsit bonyolultabb és hosszabb idõt venne igénybe.
A felsõoktatási törvénytervezet módosításakor próbált a törvénytervezet jelentõs hangsúlyt fektetni a minõségi differenciálás és a kutatás igényeire. Ennek nyomán már magában a törvénytervezet módosításában szerepelt az ún. kutatási normatíva, amely az idén mindössze 170 millió forintos központi támogatás. Egy normatíva segítségével jövõre már kb. 2,5 milliárd forintra emelné a felsõoktatási intézmények számára. Ez a kutatási normatíva döntõen pályázati úton lenne elnyerhetõ. Ezzel együtt a módosító indítványok még három nagyon fontos ponton javítják a minõségi differenciálás és pályázati rendszer lehetõségeit.
Elõször is a programfinanszírozási keretet, amely a jelenlegi költségvetésben, 1996-ban 1,6 milliárd forintot jelentett, ezt a keretet egy normatívává alakítja át. A képzési normatíva 15 százalékát kötelezõ ezentúl programfinanszírozási célra a felsõoktatási szféra rendelkezésére bocsátani. Ez majdnem megduplázza ezt a keretet, hiszen 20 milliárd volt idén a képzési normatíva összege. Ennek a 15 százaléka 3 milliárd forint körüli összeg.
Egy vadonatúj intézményt vezetne be a törvénytervezet egy újabb módosítással, amelyet a kormányzat szintén támogat. Ez a Széchenyi Professzúra intézménye, amely intézmény révén 4 éves alkotói ösztöndíj lenne adható a minõsített oktatóknak, évente 500 fõvel nõne ezeknek az oktatóknak és kutatóknak a köre, a felsõoktatási intézményekhez tartozó oktatóknak és kutatóknak a köre. Így lényegében egy 2000-es szintre áll be a minõsített oktatóknak körülbelül ötöde, hatoda. Rendkívül jelentõs szám, és lényegében ez a pályázati rendszer egyfajta minõségi rendszert tud beindítani a felsõoktatási intézményeken belül.
Ugyanakkor a kormányzat támogatott egy olyan módosító indítványt is, amely segítene az egyetemi és fõiskolai könyvtáraknak a helyzetén: egy külön speciális normatívával a jelenlegi kondícióknak megfelelõen körülbelül évi 500 millió forintnak megfelelõ összeggel támogatná a felsõoktatási könyvtárak könyvbeszerzését és folyóirat-beszerzését. Ezek rendkívül progresszív, pozitív módosító javaslatok voltak, és a kormányzat örült, hogy támogathatta ezeket.
A nem állami felsõoktatási intézmények pénzügyi helyzetérõl azt szeretném mondani, hogy mind a kutatási, mind a programfinanszírozási, mind a Széchenyi Professzúrára, mind pedig az egyetemes szakkönyv ellátátására szolgáló normatívákból részesedhetnek, tehát ilyen értelemben ez a szabályozás szektor- semleges.
Hosszú vita volt arról, hogy a nem állami felsõoktatási intézményeknek a létesítmény fenntartásához milyen módon és hogyan járuljon hozzá a kormány. Voltak olyan módosító indítványok, amelyek teljes egészében kötelezték volna a kormányzatot, illetve a költségvetést, hogy átvállalja a teljes létesítményfenntartási kiadásokat, míg a jelenlegi helyzetben, a jelenlegi szabályozás szerint ilyen kötelezettség egyáltalán nem létezik. Azt a kompromisszumos javaslatot, amely a törvénytervezetben eleve megjelent, továbbra is fenntartja a kormány, és él ez a javaslat, miszerint a képzési normatíva 50 százalékának megfelelõ összeggel járulna hozzá a központi költségvetés a nem állami, tehát egyházi, alapítványi és magánegyetemek létesítményfenntartásának normatívájához, illetve azoknak a költségeihez.
Végezetül egy kérdésre szeretnék kitérni, ami némi problémát okozhat. Nevezetesen arról van szó, hogy a jelenleg hatályos alkotmány szerint az egyetemi tanárok, illetve rektorok kinevezése az a köztársasági elnöknek a jogköre.
(13.50)
Számos olyan módosító indítvány érkezett, amely ezt csak az állami egyetemek vonatkozásában tartaná fent, és a fenntartók hatáskörébe utalná, jogkörébe utalná a rektorok, illetve az egyetemi tanároknak a kinevezését. Tartalmilag a kormányzat támogatja ezt az elképzelést, helyesnek tartja, ugyanakkor aggályunk van, szerintünk egy ilyen módosító indítvány elfogadása ellentétben állna a jelenlegi alkotmánnyal. Úgy véljük, hogy az alkotmánymódosítás során kell ezt tisztázni.
Az alkotmány ebben a vonatkozásban valóban nem teljesen egyértelmû, hiszen amikor meghozták az alkotmányt, nem beszélt állami és nem állami felsõoktatási intézményekrõl, hanem csak egyetemekrõl beszélt - abban az idõben csak állami egyetemek léteztek. Tehát elvileg az alkotmány akkori koncepciójába elképzelhetõ, beleérthetõ egy olyan értelmezés is, amely szerint ez csak az állami egyetemekre vonatkozik, mégis az alkotmánynak a betûje nem tesz különbséget a felsõoktatási intézmények között fenntartók szerint ebben a vonatkozásban.
Ezért fel kell hívnom a képviselõtársaim figyelmét: az ilyen módosító indítványoknak a támogatása adott esetben alkotmányos problémákat vethet fel. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)