TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság elnöke: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Valóban furcsa helyzet, hogy ilyen fontos kérdésekrõl egy- két perc alatt kell véleményt mondanunk. Azt gondolom, hogy mindnyájan tudjuk - és hogyha valaki nem akarja hangsúlyozni, az nem jelenti azt, hogy ezt elfelejtheti -, hogy az ami Magyarországon történt, egy rendszernek az összehullása, az súlyos társadalmi feszültségeket vált ki, és nem olyan feszültségeket, amelyek egy-két év alatt megoldhatók. Nem olyan feszültségek, amelyek úgy megoldhatók, hogy a családokat meg tudja tõle a politika kímélni. (Bekiabálás jobbról: Az elmúlt négy évben nem ezt mondtátok.)
De, ugye, ezt mondtuk, és ezt mondtuk nagyon hangsúlyozottan, hibáztattuk az akkori kormányt, hogy nem élt azokkal a lehetõségekkel, amikor a nemzeti jövedelem, vagy a GDP visszaesett 20 százalékkal, akkor a transzferek, a költségvetési kiadások viszonylagosan nõttek és a reálbérek csökkentek. (Moraj az ellenzéki padsorokban.)
Ennek a bázisán született meg az a helyzet - uraim és hölgyeim -, amelynek az alapján '93-ban és '94-ben egy viszonylag meggyorsuló fejlõdés alakult ki, és fölborultak az egyensúlyi feltételek. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Rendbe kellett hozni ezt a helyzetet, és ez új áldozatokat jelentett.
Nagyon nehéz feladatot vállalt a jelenlegi kormány, és én remélem, hogy meg fogja tudni oldani, akkor is ha messzemenõleg nem lehetünk elégedettek az eddig elért sikerekkel. De egyszerûen ezt hibának mondani, és a kormányt tenni felelõssé azért, hogy itt csökkent az életszínvonal, ez szakmailag megalapozatlan, szakértelmet igénylõ egyszerû populista (Elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ lejártát.) állítás, aminek semmilyen alapja nincsen. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Támogatni kéne az ország átalakulását, (Az elnök ismét pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ lejártát.) és ez az ellenzéknek is feladata, nemcsak a kormánynak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)