DR. PETÕ IVÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindannyian tudjuk, hogy az a képviselõ, aki napirend elõtt öt percben akarja értékelni az ország helyzetét, nem lehet másra képes, mint Demeter képviselõtársam. Jelszavakat mond, szlogeneket mond, és semmi mást nem tud mondani.
Ezeket a szlogeneket meglehetõsen gyakran hallottuk az elmúlt - mondjuk így - két évben, nyilván halljuk még a következõ években is. Azt gondolom, hogy azt, hogy mit nem fogad el az ellenzék, az nem megoldás az ország problémáira, inkább arról kellene beszélni - ha az ellenzéknek lenne ilyen érdemi mondanivalója -, hogy mit csinálna a következõ két évben ahhoz, hogy az ország érdemi problémáit megoldja.
Egy másik észrevételem a napirend elõtti - nem fölszólaláshoz, hanem viselkedéshez, amit most is tapasztalunk: a kormánypártok meghallgatják az ellenzéki - mondjuk így - kritikát, bár nem tekintem kritikának. Az ellenzéki pártok, amikor érdemben kormánypárti képviselõk, vagy mások válaszolnak, akkor kis létszámukat hangerõvel (Dr. Pusztai Erzsébet: Egyszerûen nem igaz.) próbálják közbekiáltások révén kompenzálni, mint azt az én esetemben is most megpróbálják, de talán nem sikerül nekik.
A következõ észrevételem ebben a rövid idõben pedig az, hogy Pusztai Erzsébet azt mondta, hogy politikai vitanapot kezdeményez. Nos az az ellenzék, vagy annak az ellenzéknek a nagyobb része, amely most politikai vitanapot kezdeményezhet, ezt a lehetõséget megtagadta, nem adta meg az elõzõ ellenzéknek. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ez egyszerûen nem igaz.) Tudniillik akkor kis létszámmal nem lehetett politikai vitanapot kezdeményezni, ennyit talán érdemes az ellenzék úgynevezett megcsorbított jogairól elmondani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)