DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Magam is láttam az Objektív szóban forgó adását. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a fõosztályvezetõ nyilatkozatának egy rövid részletét vágták be. Ez, ugye jellemzõ erre a mûsorra, így ebben az összefüggésben nyilván ez félreérthetõ volt.
Tehát én egyetértek önnel abban, mint ahogy ebben többször állást foglaltunk, miniszter úr is, hogy a légi mentés szükségessége az bizonyos baleseti és katasztrófahelyzetekben megkérdõjelezhetetlen.
Gondolok itt - ahogy ön is elmondta - közutakon, autópályákon vagy nehezen járható, illetve megközelíthetõ helyeken bekövetkezõ balesetekre, amikor kizárólag csak a légi mentés jöhet szóba. Köztudott persze azonban az is, hogy a légi mentésnek vannak napszaki és idõjárási korlátai, és kedvezõtlen tényezõ az is, hogy a kórházak többségének a területén vagy közelében nincs helikopter-leszállóhely.
A légi mentés nagyobb arányú igénybevételével szemben ható tényezõ az ország viszonylag kis területe, a közúti hálózatnak a sûrûsége, valamint a kórház és mentõállomás hálózatsûrûsége.
Az eddigiek azt indokolják, hogy prioritást a közúti mentés fejlesztésének kell adni, ugyanakkor azonban a légi mentés esetében a szinten tartást, az eddigi eredmények megõrzését tûzhetjük célul, ami azt jelenti, hogy az OMSZ helikopterparkját, amelybõl az egyik már kirepülte az idejét, a másik kettõ pedig ebben az évben repüli majd ki. A szinten tartás érdekében 1996 végén, '97 elején ennek a parknak a felújítására, illetõleg a megõrzésére kell majd megfelelõ intézkedéseket tenni. Köszönöm szépen.