DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Frakcióvezetõ Úr! Elöljáróban szeretném elmondani, hogy rendkívül örömömre szolgál, hogy 1995. március 7-én adott válaszomat követõen, ma is én válaszolhatok önnek, hiszen baranyai képviselõként én ugyanúgy aggódom Dél-Dunántúl és ezen belül Baranya térségének környezeti állapotáért, természeti értékeinek a megõrzéséért, mint ön.
Szeretném még megköszönni a kérdését, és az kifejezetten örömömre szolgál, hogy egy kiválóan képzett jogásznak adhatom meg a válaszomat, hiszen sok olyan jogi kérdés felmerült az elmúlt idõszakban, ami azt gondolom, hogy a képviselõ úrnak adott válaszomban is megnyugtatásul szolgál, legalábbis az elkövetkezõ folyamatokat illetõen.
Szeretném tájékoztatásul elmondani, hogy az országban évente hétszáz-ezer tonna körüli mennyiségben keletkezik égetéssel ártalmatlanítható veszélyes hulladék, ezek mintegy húsz százalékának ártalmatlanítása a környezetvédelmi hatósági engedéllyel mûködtetett veszélyeshulladék-égetõkben történik ma. A többi, ami nem kerül ártalmatlanításra ily módon, az ártalmatlanítás más formájában kerül, éspedig ártalmatlanítókban, lerakókban kerül elhelyezésre. Folyamatosan termelõdõ és az átmeneti tárolókban elhelyezett veszélyes hulladékok ártalmatlanítását és esetleges égetését meg kell oly módon oldani, hogy még kisebb kockázatot jelentsen az emberi környezetre.
Mindezt azért mondtam el önnek, hogy a garéi ügy lényege érthetõvé váljék, és ezért talán azt hiszem, érdemes néhány szót arra mondanunk, illetõleg a tények és a történések rövid ismertetését is szeretném a képviselõ úrnak, frakcióvezetõ úrnak elmondani.
A Baranya Megyei Tanács VB Siklósi Járási Hivatal ellátás-felügyeleti osztálya adott építési engedélyt Garé külterületi földrészleten a Budapesti Vegyimûvek számára ipari hulladéktároló és -kezelõ építményre, majd 1980. január 17-én kelt, határozatával engedélyezte a használatbavételt.
Képviselõ úrral egyetértve magam is úgy gondolom, hogy a döntés és az ezt követõ lerakás mára súlyos károkat okozott. Szeretném zárójelben elmondani frakcióvezetõ úrnak, hogy természetesen ekkor még nem létezett az 56/1981-es, "A hulladékok, a veszélyes hulladékok átmeneti tárolására" és az erre vonatkozó tevékenységrõl szóló szabályozás.
Már 1983-ban kiderült, és azóta folyamatosan érzékelhetõ, hogy az alkalmazott lerakás-technológia nem biztosítja a környezet megfelelõ védelmét. Legutolsó idõkben, többek között a miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetem által végzett vizsgálatok is azt mutatják, hogy a talaj körülbelül 22 méter mélységben szennyezõdött, és a szennyezett talajvíz kb. 200 méterre van a lerakók szélétõl. Mindezek megszüntetése érdekében, ahogy azt a képviselõ úr is elmondta, az elsõ fokú környezetvédelmi hatóság 1997. december 31-éig a megszüntetésre kötelezte a Budapesti Vegyimûveket, a klór-benzolok továbbterjedésének megakadályozását szolgáló intézkedések megtételére kötelezte szintén a kötelezettet, és 1997. december 31-éig történõ ártalmatlanításra adott ki szintén kötelezést. E határozatok, fellebbezés hiányában, jogerõre emelkedtek az elsõ fokú eljárásban.
Másrészrõl szeretném elmondani tisztelt frakcióvezetõ úrnak, hogy 1992-ben egy tender során nyerte el az az engedélyes a létesítéshez, az égetõmû létesítésére a pályázatot, aki utána beadta engedélyezésre az eljárást, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ez nem ex officio történt, hanem az engedélyes kérelmére kezdõdött meg a hatósági eljárás, amely eljárásban az elsõfokú hatóság valóban elutasította az engedélyes kérelmét, a másodfokú hatóság azonban a rendelkezésére álló adatok alapján, továbbá a szakhatósági állásfoglalások alapján nem hatálytalanította, hanem megváltoztatta az elsõfokú hatóság álláspontját, és kiadta az égetésre az engedélyt.
Szeretném elmondani frakcióvezetõ úrnak, hogy ezzel természetesen az eljárás nem fejezõdött be, hiszen a hatósági eljárás tovább folytatódhat, bírósági eljárásra kerülhet sor, és tudomásom szerint, a peres eljárás ebben az ügyben meg is kezdõdött, s feltételezem, hogy a bíróság fogja majd kimondani a szakértõk meghallgatásával ebben a végsõ szót.
Végezetül a környezetvédelmi engedély kiadása, illetõleg maga a hatósági elbírálásra úgy került sor, hogy környezeti, társadalmi-gazdasági hatásvizsgálatra, hatáselemzésre került sor, és én úgy gondolom, hogy mindaddig, amíg a "szennyezõ fizet" elve vezérel bennünket, addig nem engedhetjük meg azt, hogy a magyar adófizetõ állampolgárok pénzébõl kerüljenek ezek a dolgok ártalmatlanításra, hanem én úgy gondolom, hogy elsõsorban a kötelezett, illetõleg az, aki erre az engedélykérelmet benyújtotta, annak a feladata. Természetesen mi ennek érvényt kívánunk szerezni, s (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) én úgy gondolom, hogy nem lehet prejudikálni ez ügyben, hiszen 1997. december 31-éig, bízom benne, hogy ennek a megnyugtató rendezésére, az ott élõ állampolgárok, a Baranyában élõk megelégedésére is sor kerülhet. Kérem frakcióvezetõ urat, hogy fogadja el válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)