DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Én nem Horn Gyulát neveztem gõgösnek és fennhéjázónak, nem is Lakos miniszter urat, én a kormánynak a mûködésével kapcsolatban tettem fel az állampolgárok által nekem feltett kérdést, hogy két év alatt miért lett ez a kormány az óriásplakátok szakértelmét meghirdetõ kormányból egy, valójában az ellenzék javaslatait nyilvánosan leszavazó, de utólagosan mindig követõ kormány. Miután ön nem adott erre választ, nem tudom a válaszát elfogadni. Ebben a kérdéskörben nem lehetett kitérni arra sem, hogy ebben a Házban felhívom a figyelmet arra, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaságnál milyen hihetetlen összegû prémiumokat fizetnek ki.
(16.00)
Akar államtitkár úr megmagyarázza, hogy ez a piacgazdaságnak a velejárója. Három hét múlva kormányszóvivõi értekezleten elmondják, hogy a kormány foglalkozott az ÁPV Rt. fizetési, premizálási körülményeivel, és megdöbbenését fejezi ki, hogy milyen magasak ezek az összegek. Én tisztelettel megkérdezem: a kormánytagok nem szokták az Országgyûlés üléseit figyelemmel kísérni? A kormány azt mondja, hogy lelkiismeretre hivatkozva nem szavazza meg az alkotmánymódosítást javító módosító javaslatokat, és nem veszi észre, hogy két év alatt folyamatosan a lelkiismeretével ellentétes javaslatokat terjeszt be.
A választók azt kérdezik, államtitkár asszony és tisztelt képviselõtársaim, hogy meddig kell még várniuk? Mert két évet kivártak már, szerencsére - azt mondják -, csak két év van hátra. De nagyon bíznak benne, hogy önök lesznek olyan kedvesek és meg fogják rövidíteni nekik ezt a két évet. Túl sokat szenvedtek idáig (Balról bekiabálás: Tõletek!), ezt be kellene látniuk. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)