Kávássy Sándor Tartalom Elõzõ Következõ

DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter Urak! A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt ezúttal is megfelelõen tájékoztatta szándékairól a közvéleményt és a tisztelt Házat, és arról is, hogy milyen feltételek mellett mond igent a felsõoktatás tárgyában benyújtott törvényjavaslatra. Legfontosabbak: 1. A klasszikus értelemben vett és a magyar hagyományokkal is összhangban lévõ univerzitás, tehát a négykarú, teológiából, orvosiból, jogból és bölcsészetbõl álló egyetemek újjászervezése. 2. A felsõoktatási szövetségekre vonatkozó törvényszakasz és törvényhelyek elhagyása. 3. Az egyházaknak sérelmes, diszkriminatív illetve ilyen jellegû intézkedések kiiktatása. Miután egyik sem teljesült, nem tehettünk mást, mint azt, hogy nemet mondtunk a törvényjavaslatra, melyet fölöttébb gyengének, hitványnak, végsõ alakjában is elfogadhatatlannak tartunk, és amelyhez így nem adhattuk nevünket, sem hozzájárulásunkat.

(18.40)

Hisszük azonban, hogy erre az esetre is áll a régi mondás, hogy lesz még a kutyára dér. (Derültség.) Nem tehetjük, hogy elhallgassuk, ennek az esetnek is sajnálatos tanulsága, hogy könnyebb a kõsziklának lágy iszappá válni, mint a jelen viszonyok haszonélvezõit jobb belátásra bírni, azaz, hogy mikor nagy közösségi érdekekrõl van szó, bírják le önmagukat és szorítsák háttérbe kicsinyes, önös érdekeiket és szempontjaikat.

Végszóként azt sem felesleges hozzátenni, hogy rendet, európai normáknak megfelelõ és aszerint mûködõ intézményhálózatot a magyar felsõoktatásban is csak akkor és abban az esetben remélhetünk, ha végképp letûnik, semmivé válik és eltûnik a süllyesztõben a posztkommunista szemlélet és észjárás, amely ma legfõbb kerékkötõje és akadályozója minden elõrelépésnek és haladásnak, és egyértelmûen jut érvényre, ha úgy tetszik diadalmaskodik a polgári gondolkodás. Mert ami a polgári gondolkodás számára magyarázatra se szoruló evidencia, a posztkommunista észnek megfejthetetlen rejtvény, megoldhatatlan, érthetetlen és átláthatatlan talány.

Mindenkinek döntenie kell, hogy polgár akar-e lenni és polgári demokráciát akar, avagy továbbra is változatlanul és megrögzötten hiszi és vallja, hogy a legrosszabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus. Döntõen és alapvetõen ugyanis esetünkben is errõl van szó. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage