KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt meghívott Vendégeink! Isépy Tamás úr expozéja megerõsített abban, hogy három kérdést kell megválaszolnunk ezen az ülésen. Az elsõ: indokolt-e a kormánynak további tárgyalásokat folytatni az alapszerzõdésrõl, elérhetõ-e a jelenleginél jobb szövegváltozat? A második: szükséges-e az aláírást elõzetes országgyûlési hozzájáruláshoz kötni? A harmadik: ha elfogadnánk az ellenzék határozati javaslatát, az milyen következményekkel járna?
Szeretnék néhány szempontot adni a helyzet értékeléséhez megfontolásra. Az elsõ: a jó viszony Magyarország és a szomszédos országok között alapvetõ érdekünk, hiszen ez a térség biztonságát, stabilitását, tehát biztonsági érdekeinket szolgálja, segíti a gazdasági együttmûködést, vagyis gazdasági érdekeinknek is megfelel. Ez ad esélyt az eredményes fellépésre a szomszédos országokban élõ magyar közösségek érdekében, tehát kisebbség-politikai érdekeinknek is megfelel. Ez feltétele Magyarország és szomszédai euro-atlanti csatlakozásának, tehát integrációs érdekeinket is szolgálja.
Mindez, tisztelt Ház, fokozottan igaz a magyar-szlovák és a magyar-román viszonyra, amelyek a leginkább érzékenyek, és amelyeket a legnagyobb nemzetközi figyelem kisér. E két relációt ugyanis, és ezen belül is talán leginkább a magyar-románt a nemzetközi közösség a térség stabilitása szempontjából kulcsfontosságúnak tekinti. Ezért volt aggasztó a kormány számára a hivatalba lépést követõ heteknek az a tapasztalata, hogy az Egyesült Államok és más NATO-, illetve Európai Unió-beli tagállamok politikai vezetõi kérdésesnek tartották, hogy Magyarország elismeri-e igazából a fönnálló határokat, és megfogalmazták, hogy véleményük szerint fennáll az a veszély, hogy a magyar-román viszonyból második Bosznia alakul ki. (Hangzavar a teremben.)
Természetesen a kormány pontosan tudta, hogy ezek nem valós feltételezések, de legalábbis a kommunikációban valami hibádzott az elõzõ négy év alatt, ha ilyen képzetet alakítottak ki ezekrõl a kérdésekrõl.
A második dolog, amit megfontolásra ajánlok: az alapszerzõdés ezekben a relációkban megkerülhetetlen eszköz a viszony javításához. Megkerülhetetlen mindenek elõtt azért, mert a két említett szomszédos ország már az elõzõ ciklusban jelezte, hogy ezt feltételnek tekinti, mégpedig azért, mert alapszerzõdésben tartja szükségesnek kimondani a határok sérthetetlenségét, a területi követelések kizárását. Megkerülhetetlen ez azért, mert ez adja a jelenlegi körülmények között a legjobb esélyt a kisebbségi jogok európai normák szerinti rendezésére.
Harmadszor: megkerülhetetlen azért, mert a nemzetközi közösség ezt tekinti a viszony javítására irányuló szándék legfontosabb bizonyítékának, különösen az euro-atlanti integráció szempontjából. Ezért az ellenzéknek az a sokszor hangoztatott érvelése, logikája, amely alulról fölfelé való építkezést javasol, hogy elõbb kisebb jelentõségû szerzõdéssel rendezzük a viszonyt, és aztán jussunk el az alapszerzõdéshez végül. Ezzel nem az a baj, hogy egy alapszerzõdés a tetõn "képzavar", hanem az a baj, hogy ez a logika, bármilyen tetszetõsnek is látszik, ezekre az említett kérdésekre nem ad választ és nem ad garanciát, nem felel meg az elõbb felsorolt követelményeknek.
(13.50)
A harmadik szempont, amit megfontolásra ajánlok: két, részben azonos és részben ellentétes érdekû fél megállapodása csak kölcsönös engedményekkel lehetséges. A kormány folytatja a tárgyalásokat, ezért az õ lehetõsége és az õ felelõssége megvonni az eredmények és engedmények mérlegét, és ezek után dönteni az aláírásról. A parlament szerepe pedig az aláírt szerzõdés jóváhagyása vagy elutasítása.
A negyedik: a kormánynak természetesen mérlegelnie kell az ellenzék véleményét, hiszen ez az alapszerzõdés - ez a szövegbõl is kitûnik - nem egy parlamenti ciklusra szól. És mérlegelnie kell az ellenzék véleményét azért is, mert - legalábbis elvileg nem kizárt, hogy - az ellenzék használható érveket is ad a kormánynak arra (Derültség.), hogy hogyan valósítsa meg, hogyan építse 8 be az alapszerzõdésbe azokat a követelményeket, amelyeket megfogalmaz (Szabó Zoltán nevet.).
És természetesen a kormánynak ismernie kell az érintett kisebbségek helyzetét, aggodalmait, és támaszkodnia kell véleményükre, javaslataikra. A kormány mindkettõt megtette. Az RMDSZ-szel 1994-ben kilenc, 1995-ben tizenkettõ, 1996-ban - eddig - hat alkalommal folytattunk konzultációt az alapszerzõdésrõl, és alig kevesebb a konzultációk száma hatpárti, majd hétpárti keretben az ellenzéki pártok bevonásával. De mindez sem az ellenzéknek, sem a kisebbségi szervezeteknek - sem de jure, sem de facto - vétójogot nem biztosíthat. Hiszen ha ezt tennénk, akkor a választók többségének akaratát rendelnénk a választók kisebbsége akarata alá, és ebben a kérdésben átruháznánk a kormányzás felelõsségét az ellenzékre vagy a határon túli magyar szervezetekre.
Az ötödik szempont, amit megfontolásra ajánlok: a tárgyalások kezdetétõl nyilvánvaló volt, hogy a legnehezebb lesz megállapodni a kisebbségi jogokról. Azért, mert a román politikai elit jól látható és alkotmányban is megfogalmazódó törekvése az egységes nemzetállam megvalósítása, amely ellenkezik a kisebbségi jogok érvényesülésével. Azért, mert a román radikális, nacionalista erõk viszonylag jelentõs parlamenti és - egészen a közelmúltig - kormányzati súllyal rendelkeztek. Azért, mert a romániai magyarok, az ottani magyar közösség évtizedes negatív tapasztalatokon alapuló mély bizalmatlansága is nehezíti a megegyezést, és az elõzõ kormány, a mai ellenzék bizony idõnként - felelõtlenül - hamis illúziókat is táplált bennük Magyarország lehetõségeivel kapcsolatban. És végül, nehezíti a megállapodást az ellenzék jól látható törekvése a kérdés belpolitikai, pártpolitikai célokra történõ kihasználására, akár eszközként is fölhasználva ezt céljai érdekében (Moraj az ellenzéki pártok padsoraiban.).
És a fõ kérdés - nyilvánvalóan - az 1201-es Európa tanácsi ajánlás beillesztése volt a szövegbe. Mi ugyanis kezdettõl kötelezõ jogi normaként kívántuk az ajánlást beemelni, azért, hogy a politikai dokumentumból jogi érvényû dokumentum váljék, míg a román fél kezdetben, a tárgyalások elsõ szakaszában hallani sem akart az ajánlás megemlítésérõl sem, majd késõbb is pusztán odáig volt hajlandó elmenni, hogy a két fél a javasolt szöveg szerint az ajánlásban szereplõ megfogalmazásokat figyelembe veszi kisebbségi politikája alakításánál.
Ezek után, tisztelt Ház, a megállapodás szövegérõl. Mindenekelõtt szeretném hangsúlyozni, hogy nem volt sietség, nem volt kapkodás a szöveg véglegesítésében. Kicsit komikus is egy jó néhány éve folyó tárgyalás - már az elõzõ kormány által elkezdett és közel két évig folytatott és e kormány által két évig tovább folytatott tárgyalás - esetében sietségrõl, kapkodásról beszélnünk. Nem sietség, nem kapkodás volt, hanem egy felismerés. Felismerés, hogy van egy pillanat, ami lehetõséget kínál az elérhetõ legjobb szöveg elfogadására. Mert megjelent egy korábban nem tapasztalt román megállapodási készség, amelyben nyilván szerepet játszott, játszik az, hogy az euro-atlanti integráció bõvítése és különösen a NATO-bõvítés elsõ körének meghatározása egy kulcsfontosságú szakaszába érkezett.
Szeretném hangsúlyozni: a szöveg természetesen kompromisszumokra épül, ezért is nem tartjuk meglepõnek, hogy két oldalról támadják néha azonos érveléssel, néha azonos jelzõkkel illetve Romániában a román kormányt, Magyarországon a magyar kormányt. Romániában elsõsorban azért, ami benne van, Magyarországon elsõsorban, de nem kizárólag azért, ami nincs benne.
Szeretnék ezután a két leginkább vitatott kérdésrõl külön is szólni. A lábjegyzet nem értelmezõ, hanem tényrögzítõ lábjegyzet. Nem normatív jellegû, nem zár ki semmit és nem biztosít semmit. Pusztán megállapítja, hogy az 1201- es ajánlásban milyen kötelezettségvállalások nem szerepelnek. A kollektív jogok kérdése az ajánlásban olyan értelemben, ahogy mi és a romániai magyar kisebbség ezt szeretné, nem szerepel. Ha Isépy Tamás úr nem elégedett volna meg az elsõ félmondat fölolvasásával, hanem folytatta volna a 12. cikkely fölolvasását, akkor nyilvánvaló lett volna - de hát azt hiszem, ez amúgy is elkerülhetetlen, hiszen közzé tettük a szöveget, tehát bárki tovább olvashatja -, hogy ez a 12. cikkely nem az ajánlásra, hanem az ajánláson túlmutató kérdésekkel foglalkozik, és azt rögzíti, hogy az ajánlás nem érinti azokat a kollektív jogokat, amelyeket nemzeti törvényhozások, illetve más, két- és többoldalú szerzõdések biztosítanak. Tehát ilyen értelemben nincs relevanciája ennek az utalásnak. És nem tartalmazzák a kollektív jogok kifejezést más alapszerzõdéseink sem, nem tartalmazzák más nemzetközi dokumentumok sem, de akárcsak más dokumentumok, ez a magyar-román alapszerzõdés tervezete, az ebben 9 hivatkozott nemzetközi dokumentumok is utalnak a kisebbségi jogok egyénileg vagy másokkal közösségben, egyénileg vagy csoportjuk más tagjaival közösen gyakorolhatóságára, és ez tartalmilag megfelel a kollektív jogok kifejezésének.
Ami az autonómiát illeti. A tényrögzítõ lábjegyzet nem többet és nem kevesebbet állapít meg, mint hogy az etnikai alapú területi autonómiára vonatkozó kötelezettséget az 1201-es ajánlás nem tartalmazza, és ez - ahogy ez el is hangzott az RMDSZ több vezetõje nyilatkozatában - nem sérti az RMDSZ, a romániai magyar közösség érdekeit, hiszen ilyen az õ programjaikban sem szerepel. Egyébként a lábjegyzet még az etnikai alapú területi autonómiát sem zárja ki, csak azt állapítja meg, hogy ilyen kötelezettséget az 1201-es ajánlás nem ró a felekre. És nem említi a lábjegyzet a többi autonómiaformát, amelyek szerepelnek az 1201-es ajánlásban a 11. cikkelyben, és amelyek szerepelnek a koppenhágai dokumentumban, amit szintén jogi kötelezettségként emelt be az alapszerzõdés szövegébe a megállapodás.
Tisztelt Ház! A kormány nem vitatja, hogy lábjegyzet nélkül kevesebb lenne az alapszerzõdés körüli vita, kevesebb lenne a félreértelmezés, a szándékos félreértelmezés lehetõsége, rövidebb lenne ez a mai parlamenti ülésszak. De ez volt az ára annak, hogy az 1201-es ajánlás annak minden pozitívumával jogi normaként kerüljön be a szerzõdésbe.
Az egyházi javak kárpótlásáról. A román fél belsõ törvényhozási okokra hivatkozva nem tartotta az alapszerzõdésben megoldhatónak a kérdést, és más formát javasolt. Ezek szerint a választási lehetõségünk az volt, hogy az egyházi javak rendezése mellett, az alapszerzõdésben történõ rendezése mellett kitartva meghiúsul az alapszerzõdés, és semmiféle garanciát erre a kérdésre nem kapunk (Moraj az ellenzéki pártok padsoraiban.), vagy pedig (Az elnök megkocogtatja a poharát.) egy külügyminiszteri levélváltással vagy más módon egy - elismerem - az elképzelhetõ garanciánál gyengébbet, de a semminél (Moraj az ellenzék padsoraiban. Taps a kormánypártok soraiban.) többet tudunk elérni. A választásunk, tisztelt ellenzéki képviselõk, a gyenge vagy a semmilyen garancia között volt.
(14.00)
Az alapszerzõdés jelentõségérõl. Az elsõ dolog: a határok sérthetetlenségének elismerésével, a területi követelések kizárásával egyszer s mindenkorra sikerült hiteltelenné tenni a revizionizmus hamis vádját.
A második: a kisebbség számára jogi kötelezettségként beemelt legfontosabb nemzetközi politikai dokumentumok elõírásait oly módon tettük, hogy az semmit sem zár ki, szerzett jogokat nem korlátoz, az alapszerzõdés szövege szerint nyitott jövõbeni dokumentumok és jövõbeni normák beépítésére, és az ellenõrzést a kormányközi bizottságban, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet, illetve az Európa Tanács mechanizmusaival tudja garantálni, és a garanciák közé sorolom azt is, hogy ez az alapszerzõdés - csakúgy, mint mások - beépül az európai stabilitási egyezménybe. Tehát az Európai Közösség jelenti a garanciát.
Én tudom, hogy ez megkérdõjelezhetõ erõsségû garancia, de egyetlen alapszerzõdés nem tartalmaz - sem a magyar-ukrán, sem más alapszerzõdés - ennél erõteljesebb garanciákat. Amit elértünk, tisztelt Ház, sokkal több, mint a jelenlegi helyzet. Ami benne van, elõny - és errõl az RMDSZ vezetõi is, Tõkés László tiszteletbeli elnök úr is, Markó Béla elnök úr is és mások is nyilatkoztak, konkrétan felsorolva ezeket -, ami nincs benne, az nem ront, és azért nincs benne, mert ezek megadására most a román kormány nem mutatott hajlandóságot, és naivitás lenne elhinni vagy azt hinni, hogy alapszerzõdés hiányában ezek persze megvalósulnának.
Az alapszerzõdés átfogó keretet ad a kapcsolatok bõvítéséhez, a politikai, a gazdasági, pénzügyi, kulturális, környezetvédelmi, bûnüldözési, terrorizmus elleni, civil és katonai kapcsolatokhoz. Ez Magyarországnak konkrét, fontos érdekeit szolgálja, és természetesen Romániáét is.
És itt hadd tegyek még egy megjegyzést, tisztelt Ház. Mert a közvélemény elõtt az egész vita az elmúlt hetekben úgy jelent meg, mintha ez az alapszerzõdés csak és kizárólag a kisebbségi kérdésrõl szólna. A kisebbségi kérdés ennek az alapszerzõdésnek egy nagyon fontos szakaszát érinti, illetve ezt fogja át és sok más helyen is szerepel, de ez az alapszerzõdés emellett még nagyon sok mindenrõl, a kapcsolatrendszer egészérõl szól.
A negyedik dolog az alapszerzõdés jelentõségével kapcsolatban: ez az alapszerzõdés hozzájárul ahhoz, hogy hosszú távon, nem egyik hétrõl a másikra, hosszú távon erõsödjön a két ország, a két nép, a két nemzet közötti bizalom, 10 és ezzel létrejöjjenek azok a feltételek, amelyek nélkül naivitás lenne a kisebbségi kérdés toleráns kezelésében bíznunk.
És végül ötödik: ez az alapszerzõdés szolgálja a két ország, Magyarország és Románia euro-atlanti integrációját, annak minden nyilvánvaló elõnyével, és ezt megerõsítik azok a nyilatkozatok, amelyek az aláírás, illetve amelyek a megállapodás létrejötte óta elhangzottak az Európai Unió, a NATO, az Európa Tanács vezetõi, a tagállamok vezetõi részérõl, amelyek hangsúlyozták, hogy Magyarország és Románia európai módon tudja rendezni a vitás kérdéseket. Ez nem maga a rendezés, ez a rendezés irányába mutató lépés, és hogy ez a térség biztonságát jelentõs mértékben erõsíteni fogja.
Összegzésképpen, tisztelt Ház: a választásunk nem az egyeztetett szöveg és egy ennél lényegesen jobb szöveg között húzódik. A választásunk az egyeztetett szöveg és a semmilyen alapszerzõdés között húzódik. (Zaj, közbeszólások az ellenzék oldaláról.)
És meggyõzõdéssel állítom, a tárgyalások tapasztalatai alapján, hogy ennél jobb alapszerzõdés belátható idõn belül nem érhetõ el. Ha Romániában a választások után olyan kormány jön létre, amely nagyobb toleranciát, nagyobb rugalmasságot mutat a kisebbségi kérdés kezelésében, ez az alapszerzõdés nem fogja megakadályozni abban, sem elvi, sem gyakorlati okból, hogy az alapszerzõdést ne csak maradéktalanul teljesítse, hanem, akár túl is teljesítse. (Közbeszólások az ellenzék oldaláról.)
És ha igaz az az állítása Isépy Tamás frakcióvezetõ úrnak, hogy a végrehajtás fõ akadályát a bizalmatlanság jelenti, akkor azt hiszem, nem lehet abban bíznunk, hogy egy további tárgyalási szakasz alatt ez a bizalmatlanság eloszlik. És szükségtelennek tartjuk az elõzetes parlamenti jóváhagyást is. Nem alkotmányjogi aggályaink vannak, mint ahogy nem voltak ilyen aggályaink az elõzõ ciklusban is, ezért mi nem elleneztük volna, vagy nem ilyen alapon elleneztük volna a magyar-ukrán alapszerzõdés elõzetes jóváhagyását, de úgy tudom, akkor Isépy Tamás úr ilyen javaslatot nem tett, se más kormánypártok. (Közbeszólás az MSZP oldaláról.)
Ha viszont elfogadnánk az ellenzék javaslatát, elvesznének azok az elõnyök, amelyek az alapszerzõdéssel járnak, kockáztatnánk Magyarország euro-atlanti integrációs esélyeit, ezért az a javaslatunk, hogy a parlament utasítsa el az ellenzéki határozati javaslatot. (Közbeszólások az ellenzék oldaláról.)
Ez az alapszerzõdési szöveg a magyar szempontból elérendõ minimum (Az elnök pohara kocogtatásával jelzi, hogy a felszólalási idõ lejárt.), és az adott feltételek között az elérhetõ maximum. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a kormányzó pártok oldaláról, gyenge, szórványos az ellenzék oldaláról.)