TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr! Igen tisztelt Képviselõtársaim! Aki a most sorra kerülõ román-magyar alapszerzõdés kapcsán felveti a kérdést, hogy egyáltalán mi teszi szükségessé azt, hogy itt alapszerzõdés megkötése szóba kerülhessen, egyet kell, hogy értsen velem abban, hogy egy olyan ûrt akarnak egyesek betölteni, amely a magyarság számára kedvezõen kihasználható lenne, ha a magyarság vezetõiben erre a megfelelõ szándék meglenne.
Mirõl van itt szó? Összeomlott a trianoni, párizsi békediktátum rendszere, és ebben a helyzetben a kormány a trianoni, párizsi békediktátum kedvezõtlen rendelkezéseit a magyarságra akarja erõltetni egy önlemondás formájában. Ez ezeknek a szerzõdéseknek a lényege, mert ha megvizsgálom azt a felvetést, amelyet kormányzati oldalról állandóan lehet hallani, hogy mi így leszünk európaiak, akkor rögtön felmerül a kérdés, hogy miért, netántán a románok nem akarnak európaiak lenni? Õk miért nem mondtak le, mondjuk, a Moldáviával kapcsolatos területi igényeikrõl? Csak az az európai, ha mi mondunk le a jogokról? Az már nem európai, hogy a másik is mondjon le?
Én úgy gondolom, hogy látni kell, hogy a trianoni, párizsi békediktátumok összeomlása következtében most egy olyan helyzetet akarnak teremteni, amely egyértelmûen a magyarság jogfosztottságának véglegesítésével jár. És hogy ez mennyire így van, gondoljanak vissza 1952-ben a sztálinizmus dühöngése közepette a Székelyföld bizonyos fokú autonómiát kapott. Na jó, én szívem szerint ezt a "székelyföldi gettó"-nak nevezném igazán, mert valójában az volt. De a jelenlegihez képest sokkal több joga volt a magyarságnak 1952 és 1968 között is.
Most, sajnos, az alapszerzõdésekkel, az ukrán-magyarral, a szlovák- magyarral, a román-magyar alapszerzõdéssel a Horn-Kuncze kormány az egész magyarságok gettóba akarja zárni, tehát sajnálatos módon sokkal nagyobb lesz a jogfosztottság, mint volt eddig.
Felmerül a kérdés természetszerûleg minden józan eszû emberben, hogy miért kötünk mi szerzõdést akkor, amikor nem látni, hogy a mi oldalunkon bármiféle többletet kapnánk ahhoz képest, ami eddig volt. Tessék összehasonlítani, mondjuk, a trianoni békediktátumnak a szövegét a most tervezetten megkötésre kerülõ román-magyar alapszerzõdés szövegével: megdöbbenve fogják tapasztalni, hogy a számunkra milliók jogfosztását és az egész magyarság koporsóját jelentõ 14 trianonhoz viszonyítva is visszalépést jelent a román-magyar alapszerzõdés tervezett szövege, és még a lábjegyzet nélkül is.
Még a lábjegyzetrõl nem is szóltam egy szót sem. De nézzék meg például, hogy a trianoni békediktátum akár környezetvédelmi, akár vízügyi kérdéseket illetõen is mennyivel több jogot adna a magyarságnak! Vagy nézzék meg, hogy ott is elhangzanak hangzatos szavak a magyarság érdekeit illetõen - de attól még tény marad a tény: sok millió magyar állampolgárt egy tollvonással fosztottak meg jogaiktól. Ezeket a megfosztott jogokat a mai napig senki vissza nem adta, és most ezt a jogfosztottságot önként véglegesíteni kívánják.
Én itt felhívnám a figyelmet arra, mennyire nem európai ez a megoldás. Mert induljanak ki abból, igen tisztelt Képviselõtársaim, hogy kétezer éve jogállamban úgy illik szerzõdést kötni, hogy valamennyi szerzõdõ fél méltányos érdekeire tekintettel kell lenni. Ez a szerzõdés pedig a magyarság érdekeire egyáltalán nincs tekintettel! Tehát ez egy egyoldalú szerzõdés, a magyarság szempontjából jogfosztást eredményezõ szerzõdés. Ha pedig összehasonlítjuk a más országokban élõ magyarság helyzetét ezzel a helyzettel, akkor még megdöbbentõbb lesz a helyzet, mert olyan egyenlõtlenségeket fognak látni a jogfosztott magyarság helyzetében, amely önmagában is megengedhetetlen és elfogadhatatlan.
Én úgy gondolom, hogy akkor, amikor a magyarság érdekei szempontjából megvizsgálom a tervezett szerzõdést, akkor egyértelmûen az a válasz adódik, hogy ez a szerzõdés nem áll a magyarok érdekeiben, sõt, ez a szerzõdés olyannyira ellentétes a magyarság érdekeivel, hogy ne csodálkozzanak azon, hogy igen sokan valljuk, én magam is a mai napig is, hogy ez a szerzõdés egyenesen hazaárulásnak minõsül!
Hadd legyen szabad külön rámutatnom arra: ahhoz, hogy meg lehessen vizsgálni, hogy valóban a magyarság érdekeivel milyen ellentétben áll ez a szerzõdés és hogy szinkronba hozható-e a magyarság érdekeivel, mindenképpen vissza kell nyúlnunk az ukrán-magyar és a szlovák-magyar alapszerzõdések ügyéhez. De én úgy gondolom, hogy ezen túlmenõen feltétlenül szót kell ejtenünk az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének 1201-es számú ajánlásával kapcsolatban.
Itt legyen szabad kimondanom, hogy itt a Független Kisgazdapárt álláspontja különbözik minden egyes más ellenzéki párt álláspontjától. Sokkal pregnánsabb a mi álláspontunk. Mi ugyanis azt mondjuk, hogy ez az ajánlás nemcsak "Nesze semmi fogd meg jól!", hanem sajnálatos módon ki kell mondjam: egy olyan jámbor óhaj, amely tökéletes kudarcra van ítélve egyes farkasétvágyú közép-kelet- európai országoknak farkasfogai elõtt, amelyek a magyarság széttépésére specializálódtak.
Legyen szabad külön felhívnom a figyelmüket a 11. §-ra, amely két feltételt állít ahhoz, hogy akár autonómia, akár különleges státusz szóba kerülhessen. Mirõl van itt szó? A 11. § kimondja, hogy akkor kerülhet szóba akár autonómia, akár a különleges státusz megadása, ha az adott országban a kisebbség többséget jelent, másrészt pedig elõírja, hogy az adott ország belsõ jogával szinkronban kell lennie ennek a követelésnek. No mármost, ha visszatekintünk az ukrán-magyar alapszerzõdésre, akkor rögtön láthatják, hogy amikor megkötötte az Antall-kormány az ukrán-magyar alapszerzõdést, akkor az az ukrán törvényhozás, amelyet kötelezett volna az 1991. december 1-jén óriási többséggel - közel nyolcvan százalékos többséggel - megszavazott beregszászi központú magyar autonómia, ez kiiktatta saját belsõ jogából az autonómiát, és ezzel az 1201-es ajánlás már érvényét is vesztette, mert ez az ajánlás egyenesen abból indul ki, hogy a belsõ joggal szinkronban kell lennie.
Én úgy gondolom, hogy ha abból a ténybõl indulnak önök ki, hogy milyen képtelenség az 1201-es ajánlásnak ez az elõírása, akkor láthatják, hogy itt az általános jogelvekkel is szembefordult az 1201-es ajánlás, hiszen a nemzetközi jogban általános jogelv, hogy ha a nemzetközi jog és a belsõ jog között kollízió van, ebben az esetben a nemzetközi jog elõírásai az irányadóak.
(14.30)
Itt viszont az 1201-es ajánlás kifejezetten kiiktatja a nemzetközi jogot, azt mondja: ebben az esetben a belsõ jog az irányadó.
És mit tettek a szlovákok? A szlovákok is azt tették, hogy az alapszerzõdés megkötése körüli idõben az ezeréves övezethatárokat megváltoztatták, hogy ezáltal a többségi magyarság kisebbségi helyzetbe kerüljön. Kijátszották tehát ennek a jámbor óhajnak az elõírásait, és ezáltal eleve jogfosztottá tették a magyarságot. 15
Igen ám, de a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy egy kormányzattól elvárható lenne, hogy meg tudjon különböztetni egy jó szerzõdést egy rossz szerzõdéstõl. Mert milyen szerzõdéskötési kényszer áll most fenn, kérdezem én, miért kellene nekünk mindenáron egy rossz szerzõdést megkötnünk? De nézzék meg: Ukrajna vonatkozásában mi valósult meg a magyarság jogaiból? Lépjenek át a határon, megdöbbenve fogják látni, hogy rögtön az elsõ község, Téglás hiába 100 százalékosan magyarok által lakott terület, cirill betûkkel van kiírva valamilyen, számunkra értelmezhetetlen helységnévtábla. De ha továbbmennek, és mondjuk, elérnek Ungvárra, ott sem látnak más kiírást, csak cirill nyelvû kiírást, és akkor még nem beszéltem a vereckei emlékmûrõl, a Vereckei-hágóról. De legyen szabad rámutatnom arra, hogy egyben a Vereckei-hágó az egész magyarság külpolitikájának a kudarcára is utal. Azt mutatja meg, hogy mennyire helytelen úton jár a Horn-kormány, amikor minden idegen akarat elõtt fejet hajt, legyen az Balladurnak az akciója, Iliescunak a választási kampánya, vagy akár a nagy házépítõ társának a házépítési akciója, (Derültség.) neki elhatározott szándéka, hogy õ a magyarság ezeréves házát lebontsa. Mi pedig azt mondjuk, hogy ezt nem tûrjük el, nem engedjük meg.
És visszatérve a Vereckei-hágóra: ott, ahol Horn Gyuláék fejet hajtottak, a Független Kisgazdapárt nem hajtott fejet, azt mondottuk, a mi küldöttségünk márpedig felmegy oda, fel is mentünk, az én feleségem is megszégyenítette az egész magyar külpolitikát, mert õ följutott oda, ahova Horn Gyuláék sohasem tudnának, mert õk sárhoz ragadt gondolatokkal akarják a magyarság jövõjét elképzelni, (Zaj a bal oldalon.) mi pedig a szárnyalás útján. (Taps a jobb oldalon.)
Legyen szabad rámutatnom arra, hogy akkor, amikor felvetette Kovács László, hogy elérhetõ lenne-e a jelenlegi szerzõdésnél jobb szerzõdés, akkor bizony én azt kell hogy mondjam, természetesen elérhetõ lenne, igen tisztelt miniszter úr, csak nem kellene a régi sztereotípiák szerint eljárni. Nem kellene mindig hajlongani idegen érdekek elõtt. Mi lenne, ha egyszer arra gondolnának, hogy magyar érdekek is léteznének? Akkor nyilvánvalóan ezek az érdekek érvényesíthetõk lennének.
Én úgy gondolom, hogy látni kell, hogy az, ami most az alapszerzõdések ügyében történt, akár az ukrán-magyar, akár a szlovák-magyar alapszerzõdés ügyében, az a nemzetközi közvélemény becsapását is jelenti, mert nem stabilitást, hanem instabilitást hoz. A magyarság erõszakos asszimilációjának felgyorsítását eredményezi, hiszen a szlovák-magyar alapszerzõdés megkötése is még csak kilátásba lett helyezve, már kidobták a robogó vonatból a magyar érettségizõ diáklányokat, meghozták Szlovákiában a nyelvtörvényt, Romániában az oktatási törvényt, és én úgy gondolom, ne csodálkozzanak azon, hogy a külügyminiszter úr ilyeneket állít, hogy ennél jobb szerzõdés nem lett volna elérhetõ, mert én láttam a magyarság megaláztatását jelentõ szolyvai völgyben, hogy hogy mûködik a magyar külügy, ott a magyar konzul a semmitmondó beszédét nemcsak magyarul mondta el a magyarság megaláztatásának színhelyén, ahonnan több mint 60 ezer magyart hurcoltak el, (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.), hanem hajbókolva idegen érdekek elõtt, oroszul is elmondta a beszédét. (Zaj a bal oldalon.)
Én úgy gondolom, hogy ebbõl láthatják, hogy milyen szemlélettel bír ez a jelenlegi kormányzat. Én azt mondom, igen tisztelt miniszterelnök úr, igen tisztelt külügyminiszter úr, nincs semmiféle szerzõdéskötési kényszer. Hogy mit akarnak egyes politikusok a nyugati világból, ezen lehet vitatkozni. Lehet azon is vitatkozni, hogy vajon a republikánus többségû szenátus Amerikában ugyanúgy gondolkodik-e, mint a demokrata pártiak. Nyilvánvalóan nem ugyanúgy gondolkodnak.
Én abból indulok ki, és ezt ajánlom az igen tisztelt kormányzatnak is: vonják vissza ezt a szerzõdést átdolgozásra, (Az elnök pohara megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idõ leteltét.) mert egy jóvátehetetlen bûne lenne a magyar kormányzatnak, ha ezt megkötnék, és ne feledjék: a Független Kisgazdapárt kilátásba helyezte, választási gyõzelme esetén (Derültség a bal oldalon.) felül fogja vizsgálni ezeket a nemzetáruló szerzõdéseket, az önök egy igenes szavazata ugyanis százszoros hazaárulást jelent. Köszönöm a türelmüket. Ezért ellenezzük a szerzõdést. (Taps az FKGP padsoraiban.)