DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Engedjék meg, hogy az SZDSZ parlamenti képviselõcsoportja nevében is üdvözöljem a határon kívüli magyarok közösségeinek képviselõit. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy eljöttek erre a mai ülésnapra, figyelemmel kísérik a vitánkat, ugyanis ez a mai vita, bár nem csak róluk, de nyilvánvalóan igen nagy mértékben róluk is szól. Örülünk annak, hogy itt vannak, mert bár igen nehéz döntés elõtt állunk, azonban nincs rejtegetnivalónk, döntésünket vállaljuk, és reméljük, odafigyelnek érvelésünkre.
Az SZDSZ az elõterjesztést nem támogatja. Meggyõzõdésünk, hogy az alapszerzõdést minden jogos és nem jogos aggály ellenére alá kell írni és azt ratifikálni kell.
Az elsõ kérdés, tisztelt Országgyûlés, amelyre válaszolnunk kell: mikor jó egy alapszerzõdés? Egy alapszerzõdés akkor jó, hogyha nemzeti érdekeinket támogatja. Márpedig ez akkor következik be, hogyha egyrészt, ugyebár, támogatja integrációs törekvéseinket. Ez az alapszerzõdésrõl elmondható. Akkor jó egy alapszerzõdés, hogyha alkalmas arra, hogy a jószomszédi kapcsolatokban javulást érjen el. Megítélésünk szerint az alapszerzõdés alkalmas erre a célra.
És akkor jó egy alapszerzõdés, hogyha, természetesen itt van a legnagyobb probléma, miközben a határokon túli magyarsággal foglalkozó rendelkezések vállalhatóak, kételyek merülnek fel, valóban kételyek merülnek fel, az alapszerzõdés hogyan lesz képes a határon túli magyarság helyzetének a javításához.
Mint mondtam, az alapszerzõdés vállalható, tehát nem tökéletes. Nem is lehet tökéletes, hiszen kompromisszum végeredménye. Szeretném az Országgyûlés figyelmét fölhívni arra, hogy Közép-Európában a kompromisszum igen nagy dolog. Azt az országot, ahol csupa hajlíthatatlan, kompromisszumra képtelen hõsök igyekeznek nemzetük sorsát javítani, Jugoszláviának hívják, és ezt soha nem felejtjük el.
(14.40)
Vállalható az alapszerzõdés azért is, mert minden ellentétes állítással szemben az alapszerzõdés nem tartalmaz lemondást semmirõl. Az alapszerzõdés kétségkívül fájó tényeket rögzít és azok, akik ezt lemondásnak tekintik, azok nem tudnak a fájó tényekkel szembesülni. Nem történik lemondás az alapszerzõdésben a kollektív jogokról a lábjegyzet ellenére sem.
Ténykérdés, hogy az 1201-es ajánlásból kollektív jogokra kötelezettség nem származik. Isépy Tamás felolvashatja az ajánlás 12. cikkelyét franciául, angolul, németül, de ha végigolvassa, akkor tapasztalni fogja, hogy abból nem következik semmifajta jog kollektív jogokra. (Dr. Orbán Viktor: Ez nem igaz.) De akkora baj-e képviselõtársaim, hogy az alapszerzõdés kimond egy tényt, kimondja azt a tényt, hogy az ajánlásból nem származnak kollektív jogok? Megítélésem szerint nem akkora a baj, hiszen az alapszerzõdés 15/2. cikkelye világosan kimondja, hogy a kisebbséghez tartozóknak egyénileg vagy csoportjuk más tagjaival együtt vannak jogai.
Kérem szépen, mi ez, ha nem kollektív jog? Az alapszerzõdés világosan kimondja a kisebbségek jogát arra, hogy oktatási, kulturális és vallási intézményeket hozzanak létre, azokat üzemeltessenek.1 Ki hozhat létre intézményeket, ha nem a kollektíva? Az alapszerzõdés még az RMDSZ által is dicsért rendelkezéseket tartalmaz az anyanyelvi és az anyanyelvû oktatásról.
Kinek van joga oktatásra? Egyéneknek vagy pedig kollektíváknak? Én úgy ítélem meg, tisztelt Országgyûlés, hogy miközben az alapszerzõdés kizárhatja a "kollektív jog" kifejezés emlegetését, az alapszerzõdés egyes és konkrét rendelkezései nagyon is a kollektív jogokról szólnak. Én úgy ítélem meg, hogy ez a kompromisszum sokkal jobb, mintha fordítva történt volna.
Képzeljék el képviselõtársaim, ha az alapszerzõdés kimondaná, hogy a magyarságnak van kollektív joga, ez azonban sehol sem tükrözõdne az alapszerzõdés konkrét normáiban. Úgy ítélem meg, hogy ez egy valódi, bölcs és vállalható kompromisszum.
Hasonló a helyzet az autonómiával kapcsolatban. Az alapszerzõdés - pontosabban az ajánlás, amit az alapszerzõdés bevesz - valóban nem foglalkozik etnikai alapú területi autonómiával. Minden más típusú autonómiával azonban foglalkozik, és mivel az alapszerzõdés az ajánlást kötelezõ jogi normaként ____________________ 1 Így? 17 bevette az alapszerzõdésbe, igenis az alapszerzõdés lehetõvé teszi autonómiák széles skálájának alkalmazását is.
A bökkenõ azonban csupán ott van, tisztelt képviselõtársaim, ez a szövegelemzés órákon keresztül folytatható, a vitát mégis félreviszi. Hiába elemezzük ugyanis az alapszerzõdést akkurátusan és pontosan, hogyha kételyeink vannak azzal kapcsolatban, hogy partnerünk - a román kormány - ugyanilyen pontosan és akkurátusan fogja az alapszerzõdést végrehajtani. Márpedig, tisztelt képviselõtársaim, ilyen kételyeink nemcsak hogy vannak, de az alapszerzõdésnek a nemzeti kisebbségekre vonatkozó rendelkezéseit - azt hiszem, ezt mindannyian érezzük - mélyen és áthatóan átjárja a rosszhiszemûség szaga.
Mégis, tisztelt Országgyûlés, mégis miért tud kiállni az SZDSZ az alapszerzõdés mellett? Engedjék meg, hogy két kérdést tegyek fel magunknak. Az elsõ kérdés, mi lenne, hogyha az Országgyûlés követné az ellenzõk ajánlását, a kormány nem írná alá az alapszerzõdést, vagy a parlament nem ratifikálná? A másik kérdés, milyenek a mi esélyeink - a magyarországi politikai erõk esélye - arra, hogy a romániai magyar közösség életében tényleges javulást idézzen elõ?
Nos, kezdjük az elsõ kérdéssel. Gondoljuk végig, tisztelt képviselõtársaim, mi lesz a következménye annak, ha a magyar kormány ezt az alapszerzõdést nem írja alá, vagy ha a parlament azt nem ratifikálja. Én aligha hiszem, hogy van valaki ebben a Házban, aki ne tudná, hogy egy ilyen lépést Romániában egy minden eddigit elsöprõ magyarellenes kampány követné. A romániai politikusok egymást túlharsogva vádolnák Magyarországot szószegéssel. Azt sulykolnák mind a romániai, mind pedig a nemzetközi közvéleménynek, hogy ennek oka - mármint ha Magyarország nem írja alá az alapszerzõdést -, hogy valójában nem célja a megegyezés, valójában a határrevízió jár a fejében, valójában Románia destabilizációját tûzte ki célul.
Gondoljuk végig, mi lenne az RMDSZ helyzete akkor, hogyha Magyarország az alapszerzõdést nem írná alá. Ehhez a magyarellenes kampányhoz nyilvánvalóan csatlakozna az a romániai ellenzék is, amely ma az RMDSZ terveiben mint lehetséges koalíciós partner szerepel. Ha ez a magyarellenes kampány beindul, az RMDSZ, tisztelt képviselõtársaim, oly mértékig fog elszigetelõdni Romániában, hogy abból évekig nem fog tudni kijönni.
Én úgy ítélem meg, hogy egy ilyen lépés nemhogy javítaná az RMDSZ helyzetét, nemhogy javítaná Magyarország pozícióit, hanem ellenkezõleg, mindennél nagyobb kárt okoznánk egy ilyen döntésünkkel. A kulcskérdés, tisztelt Országgyûlés, valóban az, hogyan tudunk mi, magyarországi politikai erõk - kormánypártok és ellenzéki pártok - valódi eredményt elérni a határon túli magyar közösségek helyzetének javulásában.
Az elmúlt hat évben próbálkoztunk már különbözõ fellépéssel, volt szó keményebb hangvételrõl, ütöttünk meg békülékenyebb hangvételt, azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy valódi eredményt eddig nem sikerült elérnünk, se az elõzõ kormánynak, és eddig ennek a kormánynak sem. Mégis, tisztelt Országgyûlés, én úgy gondolom, hogy van esély arra, hogy befolyásoljuk nemcsak Románia jövõjét, hanem azon belül a romániai magyar közösségek jövõjét is.
Engedjék meg, hogy ezen a ponton az integráció dícséretérõl szóljak, de ezúttal nem Magyarország integrációjáról beszélnék - amely persze számunkra alapvetõen fontos -, hanem Románia integrációjáról. A térségben kizárólag az Európai Unió és a NATO elkötelezett abban, hogy a lehetséges tagjelölteknél elérje, hogy mind a demokrácia, mind pedig egyéb területen haladást érjen el az adott országoknál. Amíg Románia be akar lépni az Európai Unióba, amíg Románia be akar lépni a NATO-ba, nekünk addig van esélyünk arra, hogy ezek az integrációs szervezetek nemcsak a demokrácia ügyében általában, hanem az emberi jogok területén - és ezen belül a nemzeti kisebbségek vonatkozásában - jelentõs haladást érjünk el.
Abban az esetben, hogyha Románia elveszti az esélyét is arra, hogy akár a második körben belépjen az Európai Unióba vagy a NATO-ba, kérem képviselõtársaim, nézzenek a térképre, látnak-e az Európai Unión vagy a NATO-n kívül bármely más, olyan politikai erõt, amelynek nem csak a késztetése, de az eszköze is megvan ahhoz, hogy az adott országból - Romániából - ezt a fejlõdést elérje.
Úgy ítélem meg, tisztelt Országgyûlés, hogy nekünk ennek a fényében kell vizsgálni azt, hogy mi maradt ki az alapszerzõdésbõl, és milyen kompromisszumot kötött a magyar kormány. Hiszen, ha nincs alapszerzõdés, akkor van a romániai magyarságnak kollektív joga? Ha nincs alapszerzõdés, akkor kapnak autonómiát? Vagy ha nincs alapszerzõdés, akkor a román kormány 18 intézkedést fog hozni a romániai magyar egyházak kárpótlásáról? Nyilvánvalóan ez nem így van. De ha igaz az, hogy az Európai Unióban a kisebbségek kollektív jogot élveznek, ha igaz az, hogy az Európai Unióban a kisebbségek az autonómia valamilyen fokát élvezhetik, és ha igaz az, hogy Európában elképzelhetetlen lenne egy hasonló helyzetben, hogy az egyházakat ne kárpótolják, akkor világos, mi a tennivalónk. Akkor az a tennivalónk, hogy nekünk mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy Románia integrációját - amennyiben ez rajtunk múlik - elõsegítsük, és ebbõl a szempontból, hogyha az alapszerzõdés ehhez Romániát hozzásegíti, akkor ez egy rendkívül fontos érv az alapszerzõdés megkötése mellett.
Tisztelt Országgyûlés! Döntésünkkor elemeztük az RMDSZ állásfoglalását is. Tudomásul vesszük, hogy az RMDSZ nem támogatja az alapszerzõdést, bár hadd hívjam fel figyelmüket, hogy nem is támadja olyan vehemensen, mint ahogy azt némely magyarországi ellenzéki párt teszi. (Dr. Orbán Viktor: Nem olyan könnyû a helyzetük!) Nekünk az a meggyõzõdésünk, hogy az RMDSZ, amely egy igen komoly politikai párt, amelynek programja van, és amely program kitér az autonómia kérdésére - megítélésünk szerint ez az autonómia-koncepció, bár a maga nemében egy igen tisztességes és koherens autonómia-koncepció -, a mai Romániában és a belátható Romániában nem reális.
(14.50)
Mi következik 2abból? Ebbõl az következik, hogy olyan alapszerzõdés, amelyet egyszerre tud támogatni az RMDSZ, és amelyet egyszerre tud aláírni Bukarest, ma nem létezik, és ezt tudomásul kell vennünk. Ezzel együtt méltányoljuk az RMDSZ álláspontját, mint ahogy meggyõzõdésünk szerint õk is méltányolják a mi álláspontunkat ebben a kérdésben. Az RMDSZ partner volt eddig is, és partner lesz a jövõben is, ha máshol nem, a végrehajtás területén. Vitát lehet az RMDSZ-szel folytatni, de ez nem jelenti azt, és sosem jelentheti azt, hogy a határon túli magyar kisebbség, az RMDSZ terhet jelentene a magyar politika számára.
Ellenkezõleg, a magyar kormánynak - a mostaninak és bármely jövõbeli kormánynak - mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy szorosabbra fûzze az együttmûködést az RMDSZ-szel és más kisebbségi szervezettel, és ebbõl az következik, hogy a HTMH, a Határon Túli Magyarok Hivatala nem megszüntetésre, hanem megerõsítésre szorul. (Zaj az ellenzéki padsorokban.)
Az alapszerzõdést - tisztelt Országgyûlés - pedig alá kell írni. A magyarság és a románság mindig szomszédok voltak, ezután sem lesz másként. Csak ezzel a Romániával állapodhatunk meg, másik ugyanis nincsen. Tartsuk emlékezetünkben Kossuth Lajos álmát, a Duna menti népek kiegyezésérõl, de ne feledkezzünk meg Ady Endrérõl sem, aki szerint: "Dunának, Oltnak egy a hangja...", ezt legfeljebb a politikusok nem hallják. Kossuth és Ady végrendeletének végrehajtása ránk marad. Lássunk hát munkához. (Taps a kormánypárti padsorokban.)