KAPRONCZI MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A román-magyar alapszerzõdés ügyében az ellenzék határozati javaslatának támogatása mellett szeretném a tisztelt kormány figyelmét felhívni egy-két olyan körülményre, mely véleményem szerint a késõbbiekben a magyar szándékkal ellentétes eredményre vezethet. Az Európa Tanács 1201-es ajánlására vonatkozó lábjegyzet kizárja a nemzeti autonómiára és a közösségi jogokra vonatkozó részeket, de ez a mondat, ha lábjegyzetként is, a szerzõdés részévé válik és román szempontból önállóan is értelmezhetõ. Hiszen a román fél kategorikusan úgy is értelmezheti, hogy ezzel a lábjegyzettel kifejezte azt a szándékát, hogy semmilyen közös jogot és semmilyen autonómiát nem volt szándékában a szerzõdés aláírásakor a nemzeti kisebbségeknek megadni.
A szerzõdés nem határozza meg azt, hogy melyek azok a kisebbségi viselkedési és szervezési formák, melyek ebbe a körbe tartoznak, így a román fél ezt tetszõlegesen értelmezheti. Például nem tiltja meg a magyar nyelv 38 használatát magánlakásokban. Az Európa Tanács 1201-es ajánlásához fûzött lábjegyzet kiharcolásával a román fél elérte azt, hogy lényegében a kisebbségek ellen irányuló represszív jogi lépései számonkérhetetlenek.
(16.50)
Ezt követõen a román fél szempontjából a legfontosabb kritérium az alapszerzõdésben rögzített határgarancia, mely ezáltal biztosított. Viszont a magyar fél is lábjegyzetben ragaszkodhatna a helsinki nyilatkozatban elfogadott, a határok békés megváltoztatásának jogához. A Helsinki Nyilatkozat az alapszerzõdés 4. cikkelyében megemlítésre is kerül a határkorrekcióról való kölcsönös lemondással. Megemlítésre méltó, hogy a teljes Helsinki Nyilatkozat lábjegyzet nélkül is benne lehetne az alapszerzõdésben. Felvetõdik a kérdés, hogy vajon a román fél aláírná-e az alapszerzõdést abban az esetben, ha neki kellene ugyanígy lemondania a Helsinki Záróokmány szellemére hivatkozva Európa minden országa számára biztosított egy esetleges békés határrendezés lehetõségérõl. Nem tudom elképzelni, hogy ebben az esetben a román fél vállalná az alapszerzõdés aláírását. Egy nemzetközi szerzõdés megkötését a két ország között akkor lehetne támogatni, ha az érintett határon túli kisebbségben élõ, reálisan gondolkodó és saját problémáit a legjobban ismerõk azt magukénak éreznék. Sajnos úgy tûnik, hogy az anyaország jelenlegi vezetõ politikusai feláldozzák az elérhetõ lehetõségek nagy részét a vélt érdekek oltárán. Nem vagyok meggyõzõdve arról sem, hogy a román-magyar alapszerzõdés aláírásának pillanatától az ukrán és szlovák alapszerzõdések alkalmazásánál nem a kevesebb lehetõséget tartalmazó román gyakorlatot fogják-e megvalósítani. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)