DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Tisztelt Képviselõtársaim! Kedves hazai és határon túli kisebbségi Vezetõk! A mai rendkívüli parlamenti vitanapon nemcsak e falak között, hanem a televízió- és a rádiókészülékek jóvoltából szerte e hazában és a nagyvilágban velünk együtt töpreng és alkot véleményt számos magyar választópolgár, a Kárpát-medence és a nagyvilág magyarsága. A Magyar Szocialista Párt képviselõjeként és a kormány kisebbségi ügyekben megbízott államtitkáraként szeretném néhány körülményre, mérlegelési szempontra felhívni az önök figyelmét.
Megítélésem szerint a magyar-román alapszerzõdés külpolitikai, kisebbségpolitikai, nemzeti szempontból egyaránt vállalható kompromisszum. A magyar-román alapszerzõdést az államközi kapcsolatok a kisebbségi lét javítása irányába tett lépésnek, eszköznek tekintjük a sok viszontagságot szenvedett magyar-román kapcsolatokban. Csak a jövõ mutathatja meg, hogy mit fog ez az eszköz valójában jelenteni általában a kétoldalú kapcsolatok, de különösen a nemzeti kisebbségek védelme szempontjából. Ennek az alapszerzõdésnek már most számos értéke van. A megállapodást a Magyar Köztársaság elemi érdekei támasztják alá. Egyes vélekedések szerint az alapszerzõdések nem képezik elõföltételét euro-atlanti integrálódásunknak. Errõl lehet vitatkozni kormánypárt és ellenzék között, de az vitán felül áll, hogy egymásnak feszülõ, a problémák tisztázásának és megoldásának lehetõségét is elutasító országok nem kívánatosak az európai integrációs szervezetek számára. Teljesen egyetértek azzal, hogy senki közülünk nem kockáztathatja meg, hogy kisebbségi szempontból is vállalható magyar-román alapszerzõdés hiánya miatt esetleg ne kerüljünk az integrálódás elsõ körébe. Ez az alapszerzõdés fõ jelentõsége a magyarországi választópolgárok, de a határon túli magyarság számára egyaránt.
A dokumentum másik, már e pillanatban is meglévõ és vissza is igazolt értékét az adja, hogy bebizonyosodott: minden állítás, sõt rágalmazás ellenére Magyarország Közép-Európában nem a békétlenség forrása, jelesen, hogy a határokon túl élõ magyarok jogaiért kiállásunk mögött nincs semmiféle hátsó szándék. Magyar részrõl éppen a határklauzula elfogadása szabadítja fel erõinket a hatékony kisebbségvédelem érdekében. Alapvetõen eddig sem a magyar politikán múlott, s az alapszerzõdés megkötése után még egyértelmûbbé tehetõ, hogy melyik ország milyen felelõsséget visel a kétoldalú kapcsolatok állásáért. Az is nyilvánvaló, hogy az alapszerzõdések egy folyamat kezdeteit jelenthetik, hiszen Dél-Tirol esetében is évtizedekre volt szükség a 39 kisebbségi problémák rendezéséhez. Tisztelt Ház! Ami a két stratégiai fõirány, az euoratlanti integrálódás és a kisebbségvédelem ügyének egymáshoz való viszonyát illeti, itt azok egyensúlyára, helyes arányokra kell törekednünk. Nem lehet "vagy-vagy"-ban fogalmazni, csak "is-is"-ben lehet fogalmazni. Figyelmeztetés lehet számunkra a Szonda Ipsos nemrég lebonyolított felmérése, amelynek alapján a magyarországi megkérdezettek 63 százaléka, vagyis többsége egyenlõ fontosságúnak ítélte meg az euro-atlanti integrálódást és a határon túli magyarok védelmét.
A kisebbségügy bármilyen indíttatású, akár jó szándékú túlhangsúlyozása és nem megfelelõ diplomácia megjelenítése ellehetetlenítheti Magyarország nyugat- európai mozgásterét. A három és fél milliós kárpát-medencei magyarság gondjaival, érdekeinek védelmével ugyanakkor folyamatosan számolnunk kell. Azt is látjuk, hogy bár az euro-atlanti integrálódás lényegesen segíti, de automatikusan nem fogja megoldani ezeket a problémákat. A két stratégiai fõirány megoldandó feladatait a magyar politikának folyamatosan és egyidejûleg kell kezelnie. Tisztelt Képviselõtársaim! Kisebbségi szempontból elsõsorban a 15. cikkelyrõl szoktunk beszélni. Nagyon fontos, hogy nemcsak ez jelent az erdélyi magyarság számára fogódzót és kapaszkodót. A két ország gazdasági kapcsolatait általában érintõ különbözõ cikkelyekben igen jelentõs lehetõségek rejlenek. A gazdasági kapcsolatok elõsegítése, a vámrendelkezések könnyítése, a határmenti együttmûködés, az információ és a kulturális termékek akadálytalan áramlása nagyban hozzájárulhat az erdélyi magyarság vállalkozásaihoz, egzisztenciájának megteremtéséhez, polgárosodásához, amiként hasznosak lesznek a magyarországi vállalkozók, kereskedõk és a magyarországi románság számára is.
Tisztelt Ház! Ez azért nagyon fontos, mert a kisebbségpolitikában még mindig nem kapott kellõ súlyt, hogy a romániai magyar közösség helyzetét az anyanyelv, az anyanyelvi kulturálódás mellett gazdasági pozíciója fogja távlatosan meghatározni. Idehaza sem tudatosítottuk kellõképpen, hogy a magyar-román vegyes tulajdonú vállalatok döntõ többségében, közel nyolcvan százalékában itthon is, Romániában is magyar vállalkozók állnak egymással kapcsolatban sok ezer ember megélhetését biztosítva. Jó lenne, ha ez a gazdasági kapcsolatépítés más országok, például a mai Jugoszlávia esetében is lendületet kapna. Ez is jelzi, hogy a határon túli magyarok közremûködése katalizálja Közép-Európa szétzilálódott gazdasági-kereskedelmi szálainak újraszövését. Ez az a terület, ahol különösen összeköthetõ a magyarországi társadalom és a határon túli magyarság érdekrendszere.
Tisztelt Ház! Minden szempontból nagyon fontos az Országgyûlés és nem különben az erdélyi magyarság elõtt értelmezni a magyar-román alapszerzõdésnek az autonómiára vonatkozó kitételeit. A dokumentum három autonómiaformát tartalmaz. Azáltal, hogy a román fél elfogadta az 1201. ajánlást, annak 11. cikkelyét, magára nézve kötelezõnek kellett elismernie az autonómia három formájának valamelyikét: vagy a helyi közigazgatás, vagy az autonóm közigazgatás vagy a különleges státusz, más szóval személyi elvû autonómia megvalósítását. A Velencei Bizottság számos megállapítás mellett expressis verbis kimondja, hogy a különleges státusz perszonális, személyelvû autonómiát jelent. A magyar-román alapszerzõdés ezt a három autonómiaformát jogként tartalmazza. Választási lehetõséget ad ugyan, de valamelyik forma megvalósítására az adott állam számára mindenképpen kötelezettséget jelent. Ez is bizonyítja azt, hogy nem adtuk föl a határon túli magyarok autonómiatörekvéseinek támogatását. Erre a rendkívül fontos érvre és eszközre hivatkozunk, hiszen a magyar kül- és kisebbségpolitikának ez az egyik legjelentõsebb eredménye. A magyar-román alapszerzõdésbe foglalt eme lehetõség bizonyítja, hogy a kétoldalú dokumentumokban is sikerült a szocialista- liberális kormánynak érvényesítenie a kormányprogramnak az autonómiára vonatkozó részét, amely a július elején megtartott magyar-magyar csúcs nyilatkozatában is megerõsítést nyert. Bizonyos állításoktól eltérõen ezen a téren igenis egyértelmû a kormányzati következetesség.
(17.00)
A romániai magyarság legitim érdekképviseleti szerve, az RMDSZ maga is elismeri, hogy nincs gondja azzal, hogy a lábjegyzet leszögezi a tényt, miszerint a dokumentum nem ró kötelezettségeket a felekre az etnikai alapú területi autonómia létrehozásával kapcsolatban. Vagyis ez nem jelent - a tisztelt Házban elhangzott, hogy ez szûkítést jelent - nem jelent szûkítést.
Engedjenek meg egy személyes mozzanatot is. Mint az 1201. parlamenti ajánlás 11. cikkelyének kezdeményezõje, a magyar küldöttség tagjaként és 40 megfogalmazója és az Európa Tanácsban lefolytatott vitájának - néhány képviselõtársammal együtt - közvetlen részese, személyesen is megerõsíthetem, hogy az 1201. ajánlás 11. cikkelye nem tartalmaz kimondott etnikai alapú területi autonómiát. Jelzés értékû, hogy ebben a kérdésben nincs megítélésbeli különbség az RMDSZ és a magyar kormány között.
Számos ténybeli tévedés hangzott el az elmúlt hetekben itt, a Parlament falai közt is, abban a tekintetben, hogy a kollektív jogról való - úgymond - lemondás az autonómia megvalósítását teszi lehetetlenné.
(17.01óra - Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyûlés
alelnöke foglalja el.)
Szakmailag egyértelmû, hogy az autonómia nem föltételezi a kollektív jogokat. Van olyan autonómia - és nem is kevés -, ahol nincs deklarált kollektív jog, lásd Korzika Franciaországban vagy 4Faeroer-szigetek vagy Grönland Dániában, további példákat is lehetne sorolni.
Tisztelt Országgyûlés! A kormány nem tagadja - miként errõl külügyminiszter úr is szólt -, hogy nem minden fontos kérdést sikerült belefoglalni az alapszerzõdésbe. Az egyik legfontosabb tennivaló, hogy a romániai egyházi és közösségi javak kárpótlását illetõen igyekezzünk eredményt elérni a magyar- román kétoldalú kapcsolatokban, mint ahogy erre diplomáciai erõfeszítések már történtek, de további erõfeszítésekre van szükség az Európa Tanács parlamenti közgyûlésében és miniszteri bizottságában egyaránt, a Vatikánban és a protestánsok különbözõ világszervezeteiben.
A romániai magyarság számára ma ez az egyik leglényegesebb probléma, mert nem pusztán és nem elsõsorban egyházi kérdésrõl van szó. Többek között az anyanyelvi oktatási hálózat, a saját intézményrendszer újrateremtésének esélye függ tõle. Súlyos gond ez a görög katolikusok számára is. Az Európa Tanács ebben a kérdésben feladatokat írt elõ Románia számára, amelyek betartását remélhetõleg az eddigieknél hatásosabban ellenõrzi is. Jó lenne, ha a Vatikán, a protestáns világszervezetek is nagyobb aktivitással segítenék a romániai egyházak emancipálódásának és anyagi létalapja megteremtésének az ügyét.
Kedves Képviselõtársaim! Az alapszerzõdés vitája kapcsán különösen fontos annak mérlegelése, hogy a magyarországi román kisebbség, a romániai magyarság, az RMDSZ a maga javára tud és hogyan tud hasznosítani belõle, és Magyarország ebben milyen segítséget és támogatást tud nyújtani. A Magyarországi Románok Országos Önkormányzatával és Kulturális Szövetségével konzultációkat folytattam, kikérve véleményüket, kéréseiket. Számukra számos kérdés mellett különösen fontos a határok átjárhatósága, és az, hogy a román állam segítse kulturális nyelvi identitásuk fejlesztésének azon területeit - például a pedagógusképzésben -, ahol a nyelvnemzet szerepe nem pótolható.
A hazai románság számára különösen fontos az, miként a magyarországi szlovákság számára is, hogy egy békültebb államközi viszony segítse elõ, könnyítse kettõs nyelvi és kulturális identitásuk belsõ meghasonlás nélküli, szabadabb vállalhatóságát.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nem kizárt, hogy a magyar-román alapszerzõdés bizonyos kitételeit megpróbálják bizonyos politikai erõk a romániai magyarság ellen fordítani. A magyar kül- és kisebbségpolitikának egyaránt oda kell majd figyelnie, hogy az Európa Tanács PKGY5 1201. ajánlásához fûzött lábjegyzetben a kollektív jogokra vonatkozó megállapítás ne lehessen a román politika számára hivatkozási alap a meglévõ kollektív jogok és meglévõ kollektív kezdeményezések tagadására, a szerzett jogok csorbítására. Ezeket a félremagyarázásokat a magyar diplomáciának vissza kell utasítania, és az ilyen próbálkozásokat el kell hárítania.
Melyek a magyar-román alapszerzõdés kihasználható lehetõségei a romániai magyarság, az RMDSZ számára? A kisebbségek számára nyújtott, már itt a vitában elhangzott tételeken túl én néhány olyan elemet szeretnék említeni, amely még nem hangzott el.
Elõször: a magyar-román alapszerzõdéshez való RMDSZ-hozzáállás bizonyítja a nemzetközi közvélemény számára, hogy a romániai magyarság minden állítástól eltérõen nem szeparatista, hiszen legfontosabb szervezete, az RMDSZ kimondta, hogy nem kíván etnikai alapon megvalósítani területi autonómiát. Korábban éppen ezen az alapon vádolták az RMDSZ-t szeparatizmussal és Románia területi ____________________ 4 Így? 5 Így? 41 integritásának veszélyeztetésével. Illúzióink ne legyenek, ilyen vádak vélhetõen a jövõben is el fognak hangozni, de az RMDSZ hivatkozni tud egy államközi szerzõdésre és hivatkozni tud az e kérdésben kialakított egyértelmû álláspontjára.
Másodszor: a fentiekbõl eredõen a román kormánynak nehezebb lesz a romániai magyarságot, az RMDSZ-t mint partnert megkerülnie. Lehet ugyan, hogy megpróbálják majd ezt megtenni, de ehhez a jövõben már nehezebb lesz kifogásokat találni. Illetve, a párbeszéd hiányának indokait nehezebb lesz megmagyarázniuk a Nyugat elõtt.
Harmadszor: konkrét helyi és országos kezdeményezésekkel ki lehet használni azokat az elvileg meglévõ pozitív lehetõségeket, amelyek benne foglaltattak az alapszerzõdésben. Nagy dilemma, hogy a lehetõségek valóra váltásához mennyire lesz partner az új kormány, a jövõbeli román kormányok, illetve a helyi román társadalom. Nagyon sok függ azonban a romániai magyar társadalom helyi kezdeményezéseitõl, önszervezõdési készségétõl és képességétõl.
Negyedszer pedig: most bebizonyosodhat, hogy nemcsak etnikai párt az RMDSZ. Frunda** György elnökjelöltségével meg lehet mutatni a román társadalom elõtt, hogy az RMDSZ a maga 8-9 százalékával egész Románia számára alternatívát tud nyújtani, nemcsak az interetnikai kérdésekben, hanem az európai integráció, a szociális, a gazdasági és a privatizációs kérdésekben is. Ez egy nagyon fontos lehetõség és esély a romániai magyarság számára, amelyhez minden segítséget meg kell adnunk.
Szeretném jelezni az RMDSZ aggályaival kapcsolatban, hogy nem ez az alapszerzõdés ad kevesebbet annál, amit az RMDSZ szeretne, hanem az európai normarendszer lényegesen alacsonyabb, mint amit egy kétmilliós nemzeti közösség joggal igényel. A romániai magyarság számára valódi gond nem az alapszerzõdéshez való viszony, hanem annak a készségnek a hiánya, amelyet eddig tapasztalt, még olyan kérdések megoldásában is, amelyek jogosultságát a román kormány, az alapszerzõdés most elismeri, lásd például mûemlékek, emlékhelyek védelme.
Az RMDSZ-nek az alapszerzõdéshez való viszonya kialakításakor azt a kényes kérdést is mérlegelnie kell, hogy a Nyugat számára jogos fenntartásai ne tûnhessenek túlzott elvárásoknak. A romániai magyarság aggodalmaiban megalapozott az is, hogy egy alapszerzõdés nem oldhat meg egy csapásra évtizedes megoldatlan kérdéseket és nem oszlathat el évszázados bizalmatlanságokat.
Bízom benne, hogy a Bethlen Gábor-i bölcs kompromisszumokra építõ, de távlatosan nem önfeladást jelentõ politizálás hagyományait a romániai magyarság ma is õrzi, és ennek szellemében az alapszerzõdést valós értékén méri. Úgy ítéli meg, mint a kisebbségi jogokért folytatott küzdelem új szakaszának kezdetét.
E megfontolások, érvek és ellenérvek, történelmi és erkölcsi dilemmák és féltések mellett is az a véleményem, hogy ez az alapszerzõdés aláírható és aláírandó dokumentum. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a kormányzó pártok padsoraiból, szórványos taps az ellenzék oldalán.)