GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Kedves Vendégeink! Bevallva, bevallatlan az ellenzék határozati javaslata fölött vitázva, itt gyakran legitimációs vita is zajlik. Ellenzéki képviselõtársaim több ízben, önmagukat nemzetinek jelölve, nemzetietlennek igyekeznek megbélyegezni a kormánykoalíció pártjait, én azonban úgy gondolom, hogy azokat a választókat, akik bennünket a parlamentbe juttattak, meggondolatlan, és nemkülönben sértõ kizárni ilyen kijelentésekkel a nemzet egészébõl. Ha másért nem, talán azért - és tessenek erre gondolni -, mert többen voltak, mint azok, akik önöket választották. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokból.)
A demokrácia szabályai szerint ez négy éven keresztül tart, és kérem a nemzet egészét addig is tiszteletben tartani. (Jobb oldalról bekiabálás: Hosszabbnak tûnik. Moraj.) Idevág Lezsák Sándor megjegyzése, aki az 1989-es romániai fordulatról úgy beszélt, mintha az oda irányult segélyekben csakis a mai ellenzék játszotta volna a fõszerepet. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Mellékesen megjegyezte, hogy az akkori szabaddemokraták is közremûködtek abban. Most szeretném közölni, túl azon, hogy magam is megfordultam ott, és a lövöldözés idején..... (Ellenzéki padsorokban moraj.) Uraim... (Moraj az ellenzéki padsorokban. Az elnök pohara megkocogtatásával rendreutasítja a képviselõket.) Én úgy gondolom, hogy mi is meghallgatjuk önöket, hallgassanak meg önök is minket. Ennek ez a rendje, ha ez nem tetszik, ki lehet vonulni a folyosóra.