NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Vendégeink! Hazai és határon túli közösségek Képviselõi!
A Fidesz-Magyar Polgári Párt szerint a magyar-román alapszerzõdés olyan súlyú kül- és nemzetpolitikai kérdés, hogy a magyar álláspont kimunkálásában a magyar kormánynak szorosan be kellett volna vonnia az ellenzéket és a határon túli magyar, illetve - igény esetén - a hazai kisebbségi közösségek legitim képviseleti szerveit. Ezért is szolgál nagy örömömre, hogy sokan elfogadták az ellenzék meghívását erre a rendkívüli ülésre, elõsegítve ezzel azt is, hogy holnap a megrendezésre kerülõ második pápai magyar csúcstalálkozó résztvevõi felelõsen fejthessék ki álláspontjukat ott.
Remélem, hogy a magyar kormány egyetért ezzel az állásponttal, és magunk mögött hagyhatjuk azokat az ízetlen vitákat, hogy van-e köze az egyes nemzetrészeknek és kisebbségeknek egymás problémáihoz.
Az RMDSZ-nek mint az alapszerzõdés által közvetlenül érintett romániai magyarság képviseleti szervének helye, az alapszerzõdés folyamatában azonban megkülönböztetett kérdés. Ezzel kívánok foglalkozni, ami bár technikai problémának tûnhet, de nem az. Olyannyira tartalmi kérdés, hogy már-már az ellenzék és a kormánykoalíció külpolitikai tárgyú nézetkülönbségeinek legsokatmondóbb feszültségévé mérgesedett. Néhai Antall József miniszterelnök úr kül- és nemzetpolitikájában alapvetõ tétellé vált, hogy a határon túli magyarságot érintõ kérdésben az általuk megfogalmazott álláspontot a magyar kormány magára nézve kötelezõnek tekinti. A kormánypártok felvállalt álláspontja szerint ez jogi nonszensz. Olyan nincs - hangzik az érvelés -, hogy egy kormány alárendelje magát külsõ tényezõnek. Az egyébként Antall- elvként ismertté vált tétel nem a jog nyelvén fogalmazódott meg, és mi sem ezt kérjük számon a kormányzaton, bár felvethetõ lenne, hogy az integrálódó Európában a szuverenitás hagyományos fogalma, alapvetõen átalakulóban van. Ez az elv a szuverenitást gyakorló kormánynak egy politikai jellegû egyoldalú önkorlátozása, amely abból indul ki, hogy a határon túli magyarság képes és csak õ képes saját dolgainak megfelelõ intézésére. Ha a magyar kormány nem ad nekik egyetértési vagy - ha úgy tetszik - vétójogot az õket, alapvetõen érintõ kérdésekben, akkor a szomszédos kormányok tettestársaként elvonja tõlük létalapjukat, az ezt jelentõ önállóságukat, kiskorúsítja és elsorvadásra ítéli õket. Persze valószínû, hogy ha tudatosan ezt akarná a magyar kormány, akkor sem sikerülne megvalósítani ezt a fajta infantilizálást, mert egyszerûen legtöbbjük ennél erõsebb és életképesebb közösség. De az kétségtelen, hogy a magyar kormány elvonhatja tõlük bizonyos kérdésekben a döntés jogát, de akkor át kellene vállalnia tõlük a döntés felelõsségét is.
A példa kedvéért engedjenek meg egy felelõtlen feltételezést. Mit fog csinálni a magyar kormány, ha például a román hatóságok manipulatív módon az alapszerzõdésre hivatkozva megszüntetik a magyar tanítóképzõt Székelyudvarhelyen, és ennek nyomán elszabadulnak a tömegindulatok ebben a városban? Meg tudja-e fékezni ezeket a magyar kormány az RMDSZ nélkül? Ezért is átvállalja-e a felelõsséget? Ha a válasz nemleges, akkor az Antall-elv és az RMDSZ egyetértési joga alapvetõ államközi szerzõdések vonatkozásában, megítélésünk szerint, igazolást nyer.
Tisztelt Ház! Ha a valóságtól viszont elrugaszkodottnak vélik a székelyudvarhelyi feltételezést, akkor engedjenek meg néhány testközeli kérdést az elmúlt hónap és a magyar-román alapszerzõdés, illetve az RMDSZ tekintetében.
Miért nem láthatta az RMDSZ a tárgyalások elõtt az alapszerzõdés utolsó, véglegesített változatát? (Közbeszólás az FKGP padsoraiból: Látta!)
Miért állítja a magyar kormány, hogy ez nem felel meg a valóságnak, akkor, amikor az RMDSZ hitelt érdemlõen kijelenti? Az RMDSZ kifejezett javaslata, kérése, könyörgése ellenére miért nem módosították az 1201. ajánláshoz fûzött lábjegyzet megszövegezését? Miért nem egyeztették az RMDSZ-szel az egyházi 52 ingatlanok cikkeihez fûzött, úgynevezett második lábjegyzetet, illetve, ha ebben a tárgyban a magyar külügyminiszter - állítólag - levelet küldött, miért nem egyeztették ezt az RMDSZ-szel? És - ha már a nagy kapkodásban félretolták az RMDSZ véleményét - miért volt szükség az RMDSZ látványos megszégyenítésére, a késleltetett miniszterelnöki fogadással és az "akkor is aláírjuk, ha az RMDSZ ellenzi" melldöngetésével.
Megvallom, kormánypárti képviselõtársaim, nem értem a kormányukat. Az RMDSZ nem szorul rá az ellenzék, vagy a Fidesz-Magyar Polgári Párt védelmére. Elég erõsek õk, ahogy mondtam volt. De ne vegyék vádaskodásnak, hanem cáfolják meg. Nem tudok másra gondolni a kormány viselkedése alapján, hogy elhitte a román szélsõségeseknek az RMDSZ szélsõségességérõl szóló propagandáját. Holott az RMDSZ kiegyensúlyozottsága, erõszakmentessége, demokratikus elkötelezettsége a napnál világosabb bárki számára, akit egy kicsit is érdekelnek a tények. Nem idõznék ennyit a kormány és az RMDSZ viszonyánál, ha nem tükrözõdne benne a magyar-magyar kapcsolatrendszer minden elmérgesedett problémája. Akkor, amikor Horn Gyula a választások másnapján bejelentette, hogy szemben Antall Józseffel, õ nem tizenötmillió magyar miniszterelnöke lélekben, hanem csak tízmillió magyar állampolgáré. Elsõ megrökönyödésünkben csak a szimbolikus gesztust nehezményeztük és nem gondoltuk, hogy milyen pontosan fogalmazta meg kormánya álláspontját, eljövendõ politikájának mottóját.
Horn Gyula ekkor jelentette be, a választások másnapján, hogy a határon túli magyarokért nem vállal felelõsséget, nem kezeskedik értük. Fokozatosan a magyar társadalom kényszerûen azzal is szembesült, hogy az öt millió magyarról való lemondást követte egy további, cirka kilencmillióról való lemondás. Ma kb. egymillió, elsõsorban párt-nomenklaturista polgártársunk miniszterelnöke Horn Gyula.
A határon túli magyarság tehát nincs privilegizált helyzetben, a magyar kormány nemcsak róluk mondott le. Az elmúlt két év összmagyar tapasztalata, hogy aki tegnap még benne volt a Horn-kormány felelõsségi körében, az holnap könnyen kívül találhatja magát azon. (Közbeszólás: Így van!)
Tisztelt Ház! Eljött az ideje annak, hogy Magyarország ne jogi problémaként vagy integrációnkat zavaró tényezõként, azaz, ne koloncként tekintsen a határon túli magyarokra. A Horn-kormány a magyar-román alapszerzõdéssel föl készül tenni a koronát a pragmatikusnak álcázott, de velejéig ellenszimbólumoktól áthatott, kiábrándító kisebbségi politikájára. A határon túli magyarok alapszerzõdések helyett azt várják a magyar kormánytól, hogy egyértelmûen és megszorítások nélkül kötelezze el magát az általuk megfogalmazott legfõbb politikai követelés, a közösségi autonómia mellett. Azt várják, hogy a magyar-magyar politikai párbeszéd szabályozott, intézményes keretek közé terelõdjön. Azt várják, hogy olyan konkrét igényekrõl mint az egyházi és közösségi ingatlanok visszaadása, illetve kárpótlása, a magyar kormány ne hátráljon le az RMDSZ megkerülésével.
Mindennek hiányában meg kell állapítani, hogy mára a határon túli magyar közösségek körében megrendült a bizalom a magyar kormány, és ettõl elválaszthatatlanul, Magyarország iránt. Ez a folyamat e közösségek belsõ tartásának megroppanását, felerõsödõ kivándorlását, anyagi, erkölcsi megmaradásának ellehetetlenülését eredményezheti.
Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt felfogása szerint a határon túli magyarok a megtévesztõ sugalmazások ellenére nem elvonnak Magyarország, úgynevezett csekélyke tartalékaiból, hanem hozzáadnak súlyához és erejéhez. A nemzeti érdek és a politikai racionalitás egyaránt azt diktálja, hogy a magyar állam használja fel a határon túli magyarok érdekérvényesítõ képességét, támaszkodjon szervezeti erejükre saját céljainak megvalósítása során. A Fidesz támogatja a határon túli magyarok törekvését a közösségi autonómia megteremtésére, mégpedig az általuk kidolgozott formában. Támogatjuk azt is, hogy a magyar-magyar csúcstalálkozó intézményesüljön, és létesüljön összmagyar koordinatív szervezet, amely a magyarság identitásának megõrzésével összefüggõ politikai kihívásokat képes megválaszolni. Mindezt összhangba kell hozni természetesen a ma még egymásnak feszülõ közép-európai népek közös érdeken és értékeken alapuló valódi együttmûködésével.
(18.10)
Elveink és céljaink megvalósításához azonban elengedhetetlen lenne a kormányzó pártok, az ellenzék és a határon túli magyar közösségek legitim szervezeteinek egyetértése, konszenzusa. Ma ez nagyon távol van. 53
Tisztelt Ház! A magyar-román alapszerzõdés aláírásával a belsõ és az összmagyar külpolitikai konszenzus koporsójába a kormány beveri az utolsó szeget. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)