CSÓTI GYÖRGY (MDF): Elnök Asszony! Kedves Vendégeink! Tisztelt Ház! Végérvényesen felbomlott a parlamenti pártok közötti egyetértés a külpolitika alapvetõ célkitûzéseiben. A szociálliberális kormányzat az euro-atlanti integrációnak veti alá a jó szomszédság kérdését, és a jó szomszédságnak rendeli alá a határon túli magyarok ügyét.
Az elsõ kérdés, indokolt-e ez? A kormány az Európai Unió és a NATO elvárásaira hivatkozik. Az integrációs szervezetek abban valóban érdekeltek, hogy a térségben stabilitás legyen, de azt soha senki nem kötötte alapszerzõdés megkötéséhez.
Ausztria és Magyarország között nincs alapszerzõdés, mégis példás a viszony. Magyarország és Szlovákia között van alapszerzõdés, de napirenden vannak a viták. A kétmilliós erdélyi magyarság kollektív jogait tagadó román politika alapszerzõdésben történõ szentesítése - az érintettek tiltakozása 55 miatt - tovább növeli a feszültségeket, beláthatatlan következményeket eredményezhet, ezért az nem több rövid távú szemfényvesztésnél, ami nem segíti sem az elsõ körben nyilvántartott, jó szándékát már többszörösen bizonyító Magyarország, sem pedig az átalakulási folyamatban lemaradt, több szomszédjával területi vitában álló Románia integrációját.
A fenti megfontolások alapján a végleges megoldásokra törekvés a nyugat- európai politikában is kifejezõdik. Nem annyira az erõs kötöttségekkel rendelkezõ, és a gyors sikereket kedvelõ kormányzati politikában, mint sokkal inkább a parlamenti dimenzióban és a nemzetközi pártszövetségekben. Jó példa erre az Európa Tanács közgyûlése által elfogadott 1201-es ajánlás, melyet a miniszterek tanácsa a mai napig nem fogadott el, mégis egyre nagyobb szerepet játszik a két- és többoldalú kapcsolatokban. Wilfried Martens, volt belga miniszterelnök, az Európai Unió kereszténydemokrata pártjait tömörítõ Európai Néppárt elnöke, Európa egyik legbefolyásosabb politikusa számtalan alkalommal kijelentette, hogy Közép- és Kelet-Európában is biztosítani kell a nemzeti kisebbségeknek a kollektív jogokat, lehetõvé kell tenni számukra a személyi elvû, kulturális és területi autonómiát. Idézem: "Másként nem oldható meg tartósan a nemzeti kisebbségek problémája. Európa végül is szembesülni fog ezzel a kérdéssel." Tehát szerinte is csak végleges megoldások segíthetik elõ a térség integrációját.
Az EUCD és az EDU - ez utóbbiban Romániát csak az RMDSZ képviseli -, számos olyan állásfoglalást hozott az elmúlt években, melyek ellenkeznek a szóban forgó alapszerzõdés szellemével és megkötésének körülményeivel. Ne feledjük! E pártszövetségekben születik meg a jövõ politikája, és õk hozzák létre késõbb az azt megvalósító kormányokat.
A második kérdés: Megengedhetõ-e a határon túli magyarok érdekeinek feladása? A válasz csupa nagybetûvel írott NEM. Egy anyaország mindig felelõs az elszakított nemzetrészekért. A magyar kormányokat erre kötelezi az alkotmány is. De a szociálliberális kormányzat nem nemzetben gondolkodik. Felelõsségét a magyar sorskérdésekben az országhatárokkal lezárja. A magyar- román alapszerzõdést jelenlegi formájában aláírva, a kormány alkotmányellenesen jár el, és mellékesen ellentétbe kerül saját kormányprogramjával is. (Közbeszólás MSZP padsoraiból: Miért?) Az erdélyi magyarságot sújtó, az õ akaratukkal ellenkezõ szerzõdéskötés negatívan fog hatni a többi országban élõ nemzetrészekre is.
A növekvõ feszültségeket megsínyli az anyaország és a Kárpát-medencében élõ többi nép is. Így egyetlen szerzõdés egyetlen mondata és az aláírás idõzítése történelmi sorsfordulót hozhat a térségben. Ebbõl a válságos helyzetbõl csak egyetlen kiút van. Olyan nemzetstratégia kidolgozása, mely választ ad a magyar sorskérdésekre, és kifejezi a teljes magyar nemzet érdekét. E nemzetstratégiának a lehetõ legszélesebb egyetértésen és a következõ alapelveken kell nyugodnia.
A magyar nemzet egy és oszthatatlan, nemcsak kulturálisan, hanem politikailag is. Ebbõl következõen az elszakított nemzetrészeknek sorsközösséget kell vállalniuk, kölcsönösen felelõsek egymás sorsáért. A nemzetstratégiának - többek között - választ kell adnia a következõ kérdésekre. Hogyan lehet megállítani a magyarság fogyását országhatáron belül és kívül? Hogyan lehet biztosítani a Kárpát-medencében a magyarság kollektív jogait és az autonómia különbözõ formáihoz való jogot? Hogyan lehet biztosítani, hogy Magyarország euro-atlanti csatlakozása a határon túli magyarságnak is elõnyöket, és ne hátrányokat biztosítson?
A nemzetstratégiát a határon belüli és kívüli magyar politikai erõknek közösen kell kidolgozniuk. Erre a legalkalmasabb fórum a július 5-én létrejött magyar-magyar csúcs, melynek mûködését haladéktalanul intézményessé kell tenni.
Tisztelt Képviselõtársaim! A nemzeti összetartozás érzése az egészséges önbecsülés, a jogokat védõ és másokét nem sértõ nemzetpolitika vitte elõre a sikeres kis és nagy európai népeket, a dánoktól a hollandokig, a franciáktól a németekig.
Az MDF már régen hangoztatja, hogy csak egy nemzeti minimum-program közös kidolgozásával és végrehajtásával kaphatjuk vissza önbecsülésünket. A felbomlott külpolitikai konszenzus helyett nemzetpolitikai konszenzust kell létrehozni. Az európai politikusok jelentõs része érti már a problémáinkat, most rajtunk múlik elsõsorban, hogy rövid távú látszatmegoldások helyett érdekeinket védõ és másokét nem sértõ, épp ezért megbékélést és nyugalmat hozó megoldások szülessenek. Csak akkor válhatunk az egyesülõ Európa egyenrangú és 56 hasznos tagjává, csak akkor vívhatjuk ki más nemzetek megbecsülését, ha vállalni merjük önmagunkat. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban. )