HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony! Tisztelt Ház, tisztelt meghívott Vendégeink! Szent István ünnepén a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevelet bocsátott ki, amelyben nagyon-nagyon sok magvas és fontos gondolat mellett õszinte és testvéries párbeszédre szólítja fel többek között a politikusokat is. Elítéli az ellentétek szítását és - szó szerint idézem - "elítéli a pártpolitikai érdekekre felhasznált soviniszta túlzásokat". Nem állíthatjuk, hogy ebben a vitában az ellenzék részérõl kizárólag soviniszta túlzások hangzottak el (Zaj, közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Mirõl beszélsz? Orvost!), voltak érdemi érvek is, ellenérvek is, éppen azért azt gondolom, érdemes felidézni ezt a kívánságot még egyszer, amely az ellentétek szításától való tartózkodásra szólít fel minket.
Örülök annak, hogy egyetlen szerencsétlen Balkánra való utalást kivéve nem voltak olyan románellenes megnyilvánulások, amelyek sajnos román részrõl, az ottani szélsõséges pártok részérõl elhangzottak a magyar néppel, magyar nemzettel szemben (Orbán Viktor közbeszólása: Ilyenek a ti oldalatokról hangzanak el!), ilyen módon tehát ez a vita legalább jobb volt, mint amit legrosszabb félelmemben gondoltam róla. Fontos hangsúlyozni, tisztelt Képviselõház, hogy az alapszerzõdés, amint mások is utaltak már rá, nevébõl eredõen alapot jelent, kezdetet, kiindulást, valaminek a megalapozását.
(18.50)
A sokat emlegetett német-francia megbékéléshez is évtizedek kellettek, amíg a lelkekben megszületett a megbékélés. Õszintén reméljük, hogy ez egy elsõ, szerény lépést jelent ebben az irányban. Így kell ezt üdvözölni, legalábbis azoknak, akik meg fogják szavazni. Nem egy tökéletes Magna Chartaként fogják megszavazni, hanem az elsõ lépésként, alapként, alap-szerzõdésként.
Emlékeztetnék azért arra, amit a tisztelt ellenzéki képviselõk némiképpen "vállveregetésnek" minõsítettek. Ilyen "vállveregetés" volt, amikor a NATO szóvivõje szó szerint így nyilatkozott: "Ez az alapszerzõdés kedvezõen befolyásolhatja Magyarország kiváló adottságait arra, hogy a NATO-bõvítés elsõ körébe bekerülõ jelöltek között szerepeljen." Lehet, hogy ez csak vállveregetés. Szlovákiát nem veregették így vállon. 1994. elõtt az akkori MDF-kormányt sem veregették így vállon ugyanezekkel a szavakkal. Mi ennek a vállveregetésnek is örülünk, különösen örülünk, ha valódi tett fogja követni.
Orbán Viktor képviselõtársam utalt arra, hogy ma Romániában egy kisebbségi kormány kormányoz már. Arról azért nem tett említést, hogy ez a kormány azért lett kisebbségi kormány, mert Gheorghe Funar nemzeti egységpártja kilépett, vagy kizáródott onnan azért, mert ellenezte a román-magyar alapszerzõdést romániai részrõl. Biztos, hogy rájuk áll az, amit már idéztem itt egy kétpercesben, amit a Le Monde mondott, hogy a határnak azon az oldalán csak és kizárólag a szélsõséges pártok ellenzik egyértelmûen, abszolút értelemben az 60 alapszerzõdést. Jól tudjuk, hogy az RMDSZ nem ellenzi, hanem néhány részletében jobbat gondolt helyette, mint ami a vitában elérhetõ volt. (Szájer József hangosan megjegyzi: "Ezt a változatát ellenzi").
Isépy Tamás képviselõtársam arról beszélt, reméli, hogy a kormánypárti képviselõk lelkiismeretük szerint fognak szavazni. Én õszintén remélem, hogy az ellenzéki képviselõk is a lelkiismeretük szerint fognak szavazni most és majd az alapszerzõdés megszavazásánál.
Együtt ülök Strasbourgban jó néhány ellenzéki képviselõvel, akik ugyanúgy tudják lelkük mélyén, hogy etnikai alapú területi autonómiát Közép-Kelet- Európa számára most, ezekben az években nem lehet kiharcolni. Az MSZP-nek semmilyen befolyása sincs abban, hogy a Kereszténydemokrata Internacionálé sem tûzi ki programjául az etnikai alapú területi autonómia kitûzését. Nem rajtunk múlik, hogy a Liberális Internacionáléban ma is viták vannak errõl és ezek nem úgy dõltek el, ahogy néhány magyar szabadelvû egyébként joggal szerette volna.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyûlés alelnöke foglalja
el.)
Szeretnék arra utalni tisztelt képviselõtársaim, most hogy a vita végéhez közeledünk, hogy vannak kérdések, amelyek valóban nemzeti sorskérdések. Most, ma Magyarország számára nemzeti sorskérdés, hogy a NATO-bõvítés elsõ körébe bekerüljünk. Elég, ha meggondoljuk azt, hogy ha nem kerülünk be az elsõ körbe, akkor késõbb olyan országok fognak dönteni a felvételünkrõl, akik az elsõ körbe ebbõl a régióból bekerültek.
Azt hiszem, tisztelt képviselõtársaim, hogyha ez a kormány nem követne el mindent, hogy Magyarország bekerüljön a NATO-bõvítés elsõ körébe, akkor valóban súlyos vétséget követne el, és akkor a tisztelt ellenzéknek joga lenne komolyan kritizálni, bírálni a kormány tevékenységét. Azt hiszem azonban - és ez a parlamenti demokrácia ezen az elvek mûködik -, a kormánynak és egyedül a kormánynak a felelõssége eldönteni, hogy szerinte mi szükséges ahhoz, hogy ebbe a bizonyos bõvítésbe bekerüljünk.
Ilyen értelemben tehát nem kormánypárti szavazógépként fogom leszavazni az önök határozati javaslatát, hanem azért, mert azt hiszem, csak a külügyminiszter vagy a miniszterelnök úr vannak olyan döntési helyzetben, hogy el tudják dönteni, hogy milyen nemzetközi szerzõdések megkötésére van most szükség. Tartok tõle, hogy bár az ellenzéki képviselõket is tájékoztatják bizonyos szinten a NATO vagy az EU vezetõi, senki nem vonja ezt kétségbe, de tartok tõle, hogy mondjuk a NATO-fõtitkár és a külügyminiszter úr tárgyalásán dõlt el, vagy ott kerültek szóba olyan szempontok, amelyek alapján ezt az alapszerzõdést nekünk elfogadásra ajánlják. Azt hiszem, hogyha csak egy százalékban is veszélyeztetné a csatlakozásunkat az alapszerzõdés elutasítása, már akkor történelmi bûnt követne el a kormány, hogyha nem vállalná ennek az aláírását.
Szeretnék arra utalni, tisztelt képviselõtársaim - itt Trianonra több utalás hangzott el -, nincs köztünk egyetlen ember, és õszintén remélem - ezt az egész magyar társadalomra mondhatjuk -, aki ne tudná, hogy mennyire igazságtalan, mennyire szörnyû béke volt. De 1920-ban írták alá, tisztelt képviselõtársaim, azóta eltelte 76 esztendõ, és azért vegyük észre, vegyük figyelembe, hogy sajnos Magyarország hét szomszédja közül mind a hét nyertese Trianonnak. Ilyen értelemben tehát nincs olyan szomszéd országunk, amellyel majd jól együtt tudunk mûködni azért, hogy valamelyik szomszéd országgal, mondjuk Romániával szemben, szövetségeseket nyerjünk.
Továbbá nincs egyetlenegy olyan szövetséges nagyhatalom, amely Magyarországnak a kisebbségi jogok józan érvényesítésén túli fellépését a Romániával vagy más országokkal szemben támogatná. Egy szövetségesben reménykedhetünk, az Észak-atlanti Szövetségben. Ha annak tagjai leszünk, akkor az emberi jogok érvényesítéséhez nagy, erõs szövetségeseket nyerünk. Én amennyiben meg fogom szavazni az alapszerzõdést, akkor elsõsorban és döntõen ezért fogom megszavazni.
Biztos vagyok benne, tisztelt képviselõtársaim, hogy ha nem fogadnánk el az alapszerzõdést, attól semmiben sem javulna - rövid távon sem - a romániai magyarok sorsa. Biztos vagyok benne, hogy hosszú távon, ha Magyarország része a nyugat-európai és az észak-atlanti integrációnak, akkor nagyobb esélyünk van fellépni a határon túli magyarok érdekeinek érvényesítéséért, mint ha kirekedünk ebbõl az integrációból. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)
61