ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Olyan prófétát hallhatunk most innen errõl az emelvényrõl, aki a romániai magyarságot annak akarata ellenére akarja megváltani. (Taps az ellenzék padsoraiban.) Azt kell javasolnom Bauer Tamásnak, hogy konzultáljon az RMDSZ vezetõivel, kérdezze meg õket, hogy az alapszerzõdésben õk is jogaik ilyen kiszélesítését látják-e, mint ahogy õ ezt értelmezi. (Több kormánypárti képviselõ közbeszól, helyesel: Igen, igen.) Meghallgatva a kormány és a kormánypárti politikusok érvelését a magyar-román alapszerzõdés védelmében, az egyik gyakori visszatérõ elem az volt, hogy az alapszerzõdés ugyan nem tökéletes mû, mivel kompromisszum eredménye. Meg kell azonban kérdeznem, miért eufemizálja a magyar kormány kompromisszumnak a vereséget. A megegyezés másnapján mind a román sajtó, mind a vezetõ román politikusok - megengedem, Funart leszámítva, aki számára csakis a magyarság betiltása lenne elfogadható -, egyszóval, a hivatalos román politika diadalittas hangulatban közölte: végre elhárultak az akadályok a rég várt alapszerzõdés elõl, a magyar fél meghátrált, a magyar kormány elfogadta a román álláspontot. Sõt, Iliescu elnök a megegyezés másnapján még azt sem ismerte el, hogy a lábjegyzettel kasztrált 1201. ajánlásnak bármiféle relevanciája lenne a román belpolitikára, mivel, úgymond, a 1201. csak a mellékletbe került be.
A politikai helyzet nyilvánvalóan sokkal rosszabb most, mint a szlovák- magyar alapszerzõdés esetén volt. Mivel az 1201. ajánlást ezúttal csak elfogadhatatlanul szûkített formában tartalmazza a szerzõdés, amely - mint meg kell jegyeznünk - tovább rontja a szlovákiai magyarság esélyeit, másrészt az értelmezési viták a szlovák alapszerzõdés esetében csak az aláíráskor kezdõdtek meg, most pedig még csak az aláírás szándékát nyilvánította ki a kormány, és a román fél már azt a keveset is letagadja, ami a szövegbe került. Miniszter úr, fel kell tennem a kérdést: ebben a politikai hangulatban hiheti- e ön komolyan, hogy a magyar diplomácia bármit is elért a román féllel 70 szemben? Hiheti-e ön, hogy a magyarság esélyei javulni fognak Erdélyben? Tudom, miniszter úr, hogy ön ezt nem hiszi, és õszintén javára írom önnek, hogy ön ezzel a cinizmussal, amit Bauer Tamástól hallottunk például, nem is szokott érvelni. Ön többnyire a NATO- és az európai uniós csatlakozásunkra való hivatkozást teszi érvelése középpontjába. Nem akarok most ezzel az érvvel kapcsolatban részletekbe menni, Orbán Viktor elmondta, mit gondolunk errõl.
Egy dologra azonban szeretném felhívni a figyelmét. A miniszterelnök úr az imént az alapszerzõdés kapcsán arról beszélt, hogy a jelen szerencsés történelmi helyzetben a magyar nemzet érdekei egybe esnek a nemzetközi elvárással. Hivatkozott jó hírnevünk helyreállítására, a békés egymás mellett élés szükségességére, a vitás kérdések európai normák szerinti rendezésére, a nacionalizmus elleni harc szükségességére stb. Nem vitatom, hogy ezek fontos dolgok, de a nemzeti érdek alapvetõen nem ez. A magyar nemzeti érdek, miniszter úr és miniszterelnök úr, az, hogy a magyarság a Kárpát-medencében, a szülõföldjén megmaradhasson magyarnak, éljen bár bármely állam területén, megõrizhesse nyelvét, vallását, kultúráját. Ez a magyar nemzeti érdek. Minden más, amire hivatkoznak - a NATO-csatlakozás, az európai integráció, a jó hírnév stb. -, fontos dolgok, de ennél szûkebb körbe, az állam érdekkörébe tartoznak. Önök azt a végzetes tévedést követik el, miniszter úr, hogy szembe állítják az állam vélt érdekeit a magyar nemzet érdekével.
Miniszter Úr! Kormánypárti Képviselõ Urak! Önök nyilván pontosan tudják, mit cselekszenek, amikor a magyar-román alapszerzõdést ebben a formában támogatják anélkül, hogy hajlandóak lennének megfontolni a határainkon túl élõ magyar közösségek véleményét, jogos igényeit. Vélt és spekulatív államérdekekért odahagyják a nagyon is való nemzeti érdeket, az erdélyi magyarság érdekét. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)