KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Az általános vita végéhez közeledve a kormány részérõl szeretném leszögezni, hogy a vitát hasznosnak tartjuk, nem egymás meggyõzése szempontjából, hanem a közvélemény korrekt tájékoztatása miatt. Úgy gondolom, helyes, hogy a magyar közvélemény, a határon túli magyarság és a nemzetközi közvélemény ebbõl a vitából tájékozódhatott arról, hogyan vélekednek euro-atlanti integrációról, szomszédsági politikáról és a határon túli magyarság támogatásának legjobb, leghatékonyabb eszközeirõl kormánypártok és ellenzéki pártok. Az ellenzék ebben a vitában számunkra nem hozott fel új érveket. (Moraj az ellenzék padsoraiban.) Sõt, inkább mindaz, amit elmondtak, a kormányt a megállapodás aláírása melletti elkötelezettségében erõsítette. Az ellenzék számos képviselõje tartott választási kampánybeszédet (Moraj az ellenzék padsoraiban.), noha a választásokig még hátra van legalább másfél év. Ezzel azt igazolta, hogy belpolitikai megfontolásoknak, sõt pártpolitikai érdekeknek rendeli alá ezt a nagyon fontos ügyet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) Az olyan kijelentések, miszerint az alapszerzõdés harmadik Trianon vagy rosszabb, mint Trianon, azt hiszem, hiteltelenné teszi az ellenzék egész érvrendszerét. (Moraj az ellenzéki pártok padsoraiban. Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) Nem tudom, elnök úr, ez most egy kollektív felszólalás vagy pedig engem illet a szólás joga? (Szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiban.) (Szabó Iván közbeszól: Kollektív minõsítés volt, miniszter úr.) Az olyan kijelentések, miszerint nekünk a Balkánnal kell megegyeznünk ahhoz, hogy bekerüljünk Európába, hiteltelenné teszik a szomszédokkal való megbékélési szándékok hangoztatását, és az európai értékrendtõl, az európai gondolkodásmódtól való hatalmas távolságot jelzik.
(20.00)
Az ellenzék ezúttal is megfogalmazott jogos, de sajnos teljesíthetetlen igényeket, célokat az alapszerzõdéssel kapcsolatban. Aki úgy gondolja, hogy ennek az alapszerzõdésnek az a feladata, hogy két békediktátumot tegyen helyre, az, azt hiszem, hogy nincs tisztában a realitásokkal.
A kérdésem az: ezek az egyébként általam is jogosnak tartott célok és követelések, amelyeket az ellenzék itt megfogalmazott, miért nem szerepeltek abban az egyeztetett szövegben, amit örököltünk az elõzõ kormánytól, amikor mi megkezdtük a tárgyalásokat, pontosabban folytattuk a tárgyalásokat? 71 Valószínûleg azért, mert nem sikerült ezeket érvényesíteni másfél éves tárgyalási folyamatban. (Zaj, közbeszólások az ellenzék padsoraiból.)
Elhangzott az, hogy az alapszerzõdés aláírása nem feltétele Magyarország euro-atlanti integrációjának. Ilyen mechanikus összefüggés valóban nincs és ilyen mechanikus összefüggést sem állítottunk. De az Európai Unió és a NATO vezetõi éppen az elmúlt napokban, de azt megelõzõ hetekben, hónapokban tett nyilatkozataikban is azt jelezték, hogy ezzel az utolsó politikai akadály hárult el Magyarország euro-atlanti integrációja útjából. És elnézését kérem az ellenzéki képviselõknek, számomra ebben a tekintetben az Európai Unió és a NATO vezetõinek, a tagállamok vezetõinek a véleménye, álláspontja mégiscsak mértékadóbb kell legyen, mint az ellenzéki politikusok véleménye, álláspontja. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)
Az ellenzék helyzetmegítélését kérdõjelezik meg az olyan vélekedések, hogy a szerzõdés destabilizálja a térséget, hogy a szerzõdés rontja Magyarország integrációs esélyeit. Több mint különös, hogy mindezt - mégpedig az Európai Unió vezetõinek véleményével homlokegyenesen szembenálló nézetet - éppen a Magyar Parlament európai integrációs ügyek bizottságának elnöke fogalmazta meg. (Nagy taps és dobogás a kormányzó pártok padsoraiból.)
Tisztelt Ház! A kormány ugyanakkor figyelmesen vizsgálja meg mindazokat a javaslatokat, amelyek valóban a magyar-román viszony javítását, a magyar közösség jogainak érvényesítését szolgálják, amelyek elõremutató kezdeményezések, olyanok, mint például Szabad György képviselõ úr két kezdeményezése, amelyet a kormány kész támogatni akkor is, ha ezt a parlament határozat formájában nem erõsíti meg. Hiszen ez valóban ezeket a célokat szolgálja.
Szeretném, tisztelt Ház, még egyszer leszögezni: a kormány nem gyõzelemnek tekinti az alapszerzõdés szövegében való egyetértést. Soha nem állítottunk ilyet. Az persze furcsa, hogy a Fidesz úgy próbálja vereségnek beállítani, hogy román politikusok véleményére hagyatkozik, és ennek alapján tekinti ezt Magyarország vereségének. (Zaj az ellenzék padsoraiból.)
A kormány, ahogy ezt sokszor elmondtuk, nem tartja tökéletesnek az alapszerzõdést, tisztában van a hiányosságaival, de ezeknél a hiányosságoknál fontosabbnak tartja Magyarország érdekeit és a magyarság érdekeit szolgáló elõnyeit a szerzõdésnek. Azokat az elõnyeit, amelyekrõl Tõkés László püspök úr, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Markó Béla úr, az RMDSZ elnöke és más RMDSZ-vezetõk is konkrétan beszéltek. Mindezért a kormánynak változatlanul megingathatatlan szándéka, hogy aláírja az alapszerzõdést. Aláírja, mert meggyõzõdése szerint ez szolgálja Magyarország euro-atlanti integrálódását, szolgálja Magyarország és szomszédai - és ebben az esetben konkrétan egy szomszédja - kapcsolatainak bõvítését, a vitás kérdések rendezését és ezzel a viszony javítását. Nem egyik napról a másikra; ez sajnos egy hosszú távú és meglehetõsen nehezen teljesíthetõ program lesz, és azért, mert nem látunk ennél jobb és létezõbb valóságos eszközt - nem elméletileg megkonstruált, hanem valóságos eszközt - a kisebbségi kérdés rendezésének elõmozdítására sem, következésképpen annak a nemzeti érdeknek elõmozdítására sem, amelyrõl Rockenbauer Zoltán éppen az imént beszélt és amelyet a kormány nem von kétségbe.
Mindezek után fontosnak tartom föltenni azt a kérdést is, kicsit válaszolva Németh Zsolt kérdésére, aki azt mondja: kíváncsi lenne - és õ is abszurdnak nevezte a feltételezést, bár azt hiszem, mind a ketten meg valamennyien tudjuk, hogy nem egészen abszurd, sajnos, ez a feltételezés, hogy ha jól emlékszem a példára, akkor Székelyudvarhelyen megszüntetik az iskolát -, mit tesz akkor a magyar kormány. Akkor a magyar kormány azt tudja tenni és a romániai magyarság azt tudja tenni, hogy az akkorra - tovább játszva a feltételezéssel - már jogerõre emelkedett alapszerzõdésre hivatkozva emeli fel a szavát. De megfordítom a kérdést: mit tudna tenni a magyar kormány akkor, ha nem lenne alapszerzõdés és ez az igencsak nem kívánatos eset megtörténne? Akkor legföljebb megpróbálnám megválaszolni Németh Zsolt képviselõ úr interpellációját a parlamentben. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
A kormány, tisztelt Ház, fontosnak tartja ebben a helyzetben a romániai magyarság megnyugtatását, hogy nem adott fel semmit, nem adta fel külpolitikai céljait, nem adta fel a határon túli magyarság támogatását. Megvallom õszintén, nem látszik könnyûnek ez a feladat azok után a felszólalások után, amelyek itt ellenzéki oldalról elhangzottak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
A kormány fontosnak tartja mindent megtenni a majd aláírásra és - reményeink szerint - ratifikálásra kerülõ alapszerzõdésben foglaltak 72 maradéktalan teljesítése érdekében, és megvallom õszintén, ez sem tûnik túl könnyûnek. Nem csupán a partner miatt, hanem azért, mert az ellenzék meglehetõsen sok érvet adott az alapszerzõdés félreértelmezéséhez.
És végül fontosnak tartja a kormány azt, hogy mindenben a lehetõ legszorosabban együttmûködjön az RMDSZ-szel (Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Nem úgy, mint Erdélyben!), és e tekintetben semmiféle aggályt nem látok. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a kormányzó pártok padsoraiból.)