DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszter úr kicsit korainak tûnõ záróbeszéde ellenére megkísérlem a rendelkezésemre álló 5 percben elemezni a konkrét tárgyalási hibákat, amelyek az anyagból kikövetkeztethetõk. Lehetõségeinknek bizonyos elmulasztására utal az a tény, hogy a magyar fél még ahhoz sem ragaszkodott, hogy a Budapest által már ratifikált Európa tanácsi kisebbségi keretegyezményt mostantól tekintse magára nézve kötelezõnek Románia.
Ugyancsak lemondott a Horn-kormány egy homályos ígéret fejében arról, hogy a történelmi magyar egyházak vagyonának visszapótlása bekerüljön a szerzõdésbe. Pedig csupán az Európa Tanács 508. határozatának kellett volna érvényt szerezni, amelyre Románia Strasbourgban már kötelezettséget vállalt. Ennyit tárgyalási helyzetünkrõl.
Most pedig nézzük meg, hogyan fest ez a lehetõ legjobb szöveg. Mindenkit meghökkentett az a megoldás, hogy csupán egy lábjegyzet tesz említést alapvetõ fontosságú kérdésrõl. Egyébként ez a megoldás a velejéig õszintétlen, fanarióta politika egyik gyöngyszeme. Iliescu szerint - tudjuk a nyilatkozatából - nincs benne a szerzõdésben az 1201. ajánlás, a magyar kormány szerint benne van. Valóban, a szerzõdés szövegébõl, ott, ahol az felsorol okmányokat, kihagyták az Európa tanácsi ajánlást. S az pedig végtelenül vitatható, hogy egy aláírt szerzõdés alá nem írandó mellékletében foglalt utalásának lábjegyzeten történt tagadása kit kötelezhet egyáltalán valamire.
Jól mondta Melescanu, hogy "kiherélték" az 1201. ajánlást. Annál is inkább, mert mostantól a román belsõ jog csak a magyarok számára nem ismeri el a kollektív jogokat.
(20.10)
A román alkotmány 59. § (2) bekezdése ugyanis lehetõvé teszi a romániai nemzetiségeknek, hogy a román törvényhozásba kollektív alapon képviselõket küldjenek.
Errõl a szerzõdésrõl mostanság Erdélyben azt mondják: nem kell agyonütni a halat, elég lecsapolni a tavat. Hogy miért? A román fél belefogalmazott olyan korlátozó formulákat - tudjuk, mire célzok, a belsõ rendelkezésekkel összhangban címû és ehhez hasonló formulákat - anélkül, hogy a magyar fél elérte volna, hogy a szöveg kimondja: a belsõ rendelkezéseinket összhangba kell hozni az alapszerzõdéssel.
Az aknamezõ újabb taposóaknájának látom azt, hogy a romániai magyar nyelvet a szerzõdésszöveg a "másik ország nyelve"-ként jelöli meg. Így aztán azt is lehet mondani, hogy az oktatása is az idegen nyelvi oktatás szintjére fejleszthetõ vissza. A szöveg folytatásaként azt látjuk, hogy a kisebbséghez tartozó személy ugyanezen a nyelven képzésben részesülhet ugyan, de hangsúlyozottan - mint a 15. § (3) bekezdése mondja - az állami oktatás keretei között. Vagyis el nem ismerendõk az egyházi fenntartású oktatási intézménytípusok. Ugyanott olvasható, hogy a nyelvhasználatot a hagyományos helységnevek anyanyelven történõ használatára szorítja vissza - a hagyományos helységnevek, nyelvfejlõdés semmi.
Abból, hogy a szerzõdõ felek a szerzõdés teljesítésének ellenõrzését egy szakértõi vegyes bizottságra kívánják bízni, azt lehet érteni, hogy a felmerülõ kérdéseket szakmai és nem kormányzati kérdésként kívánják kezelni. Fel sem merül itt, hogy ebben a romániai magyarság képviselõi is helyet kapjanak, s az sem, hogy az EBESZ-t és az Európa Tanácsot bevonják, amelynek pedig mindkét ország tagállama. 73
Lesújtó továbbá a szövegben a diktatúra idejébõl származtatható gondolkodás számos bizonyítéka. Ilyen a preambulumban az a kijelentés, hogy a nemzeti kisebbségek az adott állam társadalmának részét képezik. Holott nyilvánvaló, hogy a demokráciában a társadalom nem az államé. Ilyen az a kötelezettségvállalás a 7. § (1) bekezdésben, mely szerint a szerzõdõ felek kölcsönösen támogatják egymás integrációs erõfeszítéseit - és itt nincs tekintetbe véve az európai uniós és NATO- kritériumok. És ilyen korláttalan hatalmi gondolkodás mutatkozik meg a 24. cikk szövegében, amikor azt mondja - idézem -, hogy "meg kell erõsíteni" - idáig az idézet - a szerzõdést, a megadott legrövidebb határidõn belül. Akkor a parlamentnek ebbe nincs beleszólása, és ezt ki is mondja. Akkor feloszlatandó az a parlament?
Tisztelt Ház! Ezzel a szöveggel a kormány mély szakadékot hasít a magyar társadalom testébe. (Zaj, zúgolódás a kormányzó pártok padsoraiból.) A magyar érdekek teljes feladása és a számos szakmai hiba pedig felveti a kérdést, hogy külügyeink vezetõi alkalmasak-e a Magyar Köztársaság külügyeinek irányítására? A szerzõdés szövegét olvasván most már kényszerítõ igénnyel jelentkezik egy magyar-magyar alapszerzõdés szükségessége. És végül is, képviselõtársaim, hogyan néztek ezután erdélyi barátaink szemébe? (Zaj, gúnyos hangok a kormányzó pártok, taps az ellenzék oldaláról.)