DR. KATONA TAMÁS (MDNP): Tisztelt Országgyûlés! Én három kormányzati hibáról, egy jellemzõ kormányzati megnyilvánulásról és két ellenzéki tévedésrõl szeretnék beszélni.
Egyik sereghajtója vagyok ennek a vitának, és ez nagyon stílszerû, hisz' annak idején, '92 májusában én kezdtem el Teodor Melescanuval az alapszerzõdésre vonatkozó tárgyalásokat. Meg kell mondani, kitûnõen felkészült diplomatát ismertem meg benne - vitte is valamire. Elõbb külügyminiszter lett, most pedig annál is több, most Iliescu elnök kampányfõnöke.
(20.20)
Az én személyem elõtt, bevallom, azért nem ez az alapszerzõdés lebegett, hanem egy olyasféle, mint a német-francia megbékélés, ahol egy hosszú listán fel kellene sorolni mindkét félnek valós és vélt sérelmeit. Mert ha ezeket a listákat egymás mellé tesszük, rögtön kiderül, hogy automatikusan számos dolog tévedésen, félreértésen alapul, és egyszer csak - bármily hosszú ez a lista - , ahogy a németek és a franciák, a végére lehet jutni.
Tudnillik Magyarországnak és Romániának elemi érdeke, hogy ez a megbékélés létrejöjjön, ahogy Németországnak és Franciaországnak is. Ne felejtsük el, hogy az a század egyik legnagyobb erdélyi, sõt európai közéleti férfiúja, akinek nemrég volt születésének századik évfordulója: Márton Áron gyulafehérvári püspök, azt mondta a bíróság elõtt, hogy akkor is a magyar- román megbékélést kívánom szolgálni, ha ezért börtön jár. És börtön járt érte. De õ mondta azt is, hogy a kompromisszum nem azt jelenti, hogy csak az egyik fél enged.
Ha volt a kormányon nyugati részrõl valamiféle nyomás, úgy érzem, hogy a kormány saját retorikájának köszönhette ezt a nyomást, hiszen a kormány hivatalba lépésekor elmondta, hogy a szamár nacionalista MDF-kormány után ez a kormány a történelmi megbékélést a szomszédos országokkal, az alapszerzõdéseket létre fogja hozni.
A nyugati politika nem nagyon törõdött a térséggel. A jugoszláv tragédia bizonyítja, hogy mennyire nem törõdött a térséggel, hiszen azt meg lehetett volna akadályozni. Nem akadályozták meg. Ezt a készen vett igazságot, mint a Memnón-szobor visszhangozták, és a kormány a saját szövegével találta szembe magát, és rákényszerítették bizonyos dolgokra.
A második kormányzati hiba, amit megemlítenék az, hogy a magyar-magyar csúcstalálkozó után, amelyik talán az önérzet vagy az önérzeteskedés pillanata volt, nagyon hirtelen jött a kapituláció és a pálfordulás.
A lemondás, a nyugati politika meggyõzésérõl: kétszer is elhangzott Martens belga miniszterelnöknek, az EUCD mostani elnökének a neve - tessék elolvasni, néhány nappal ezelõtt a Magyar Nemzetnek mit nyilatkozott a kisebbségi kérdések megoldatlanságában rejlõ veszélyekrõl. Hiszen ez most a biztonságpolitikának az egyik legfõbb veszélyforrása a mi térségünkben. 75
Ami a lábjegyzetet illeti. Attól félek, hogy ez Meèiar miniszterelnök úr utólagos igazolása, mert ebben a lábjegyzetben az van benne, amit akkor hitetlenkedõ nevetéssel vettünk tudomásul, hogy valaki kommentált egy szerzõdést. Most pedig körülbelül hasonlót mondunk el.
Attól félek, kormányzati hiba az idõzítés, az tehát, hogy ezt mindenáron még a jelenlegi román kormánnyal kell aláírni, mindenáron a jelenlegi román parlamenttel két hónappal a választások elõtt kell ratifikáltatni. Nem hiszem, hogy ez okos dolog, és valóban azt a látszatot kelti, hogy ezáltal a kormány megsegíti - az egyik szocialista a másik posztkommunistának - a választási kampányát, és lehet, tisztelt miniszter úr, hogy volt itt az ellenzéki felszólalásokban olyan, amelyik olyan volt, mint egy választási kampánybeszéd, de az legalább magyar választási kampánybeszéd volt, ez meg román. (Derültség és taps az ellenzék padsoraiban.)
Úgy érzem, hogy ez az a sietség, amit Arany János a Hamletben úgy fordított, hogy "Vérnászi ágyba így sietnie nem indokolt". (Derültség.)
A tisztelt külügyminiszter úr nemrég egy mondatomat hamisan idézve engem annak idején hatalmi vagy kormányzati arrogancia gyakorlásával vádolt meg.
Tisztelt Miniszter Úr! Attól félek, hogy ön maga is találkozott most ilyen arroganciával, gondolok a magyar-magyar csúcstalálkozóra, amelyen miniszterelnök úr igen kevés idõt töltött. Több idõt töltött ott Szekeres Imre frakcióvezetõ úr, akinek egy kormánypárti hetilap idézte sajnálatosnak a beszédét, és miniszter úr minden diplomáciai érzékére szükség volt, hogy valamilyen közlemény ezek után megszülessen. Hangsúlyozom, nem voltam ott ezen a találkozón, szándékosan egy kormánypárti hetilapból idézek. Én a Magyar Narancsra gondoltam.
Megítélésem szerint az is egyfajta arrogancia, amikor a kormány azt mondja, hogy márpedig ha a feje tetejére áll az ellenzék és az RMDSZ, akkor is aláírjuk. Ez is, azt hiszem, hogy az arroganciához tartozik egy kicsit. Úgy gondolom, hogy volt miniszter úrnak a tegnap Reggeli Krónikában egy árulkodó mondata, amikor azt tetszett volt mondani, hogy azért nem akarta a magyar kormány közzétenni a megállapodásnak a szövegét, hogy elkerülendõ legyen a dokumentum széles körû vitatása.
Tisztelt Miniszter Úr! Az az idõ, amikor egy ilyen fontosságú dokumentum széles körû vitatását el lehetett kerülni, elmúlt, és vissza még nem jött. (Taps az ellenzék padsoraiban.) Mondom ezt annak ellenére, hogy úgy érzem, hogy az ellenzék tévedésben van, mert én is úgy érzem, hogy igenis a kormánynak a joga az, hogy egy nemzetközi szerzõdést megkössön. Természetesen a parlament is élhet azzal a jogával, hogy véleményét akár elõre is elmondja, ez azonban egy szerzõdés megkötése, aláírása, a kormány felelõssége a Ház elõtt, a történelem elõtt és Isten elõtt.
Nem hiszem, hogy okos dolog, tisztelt ellenzéki képviselõtársaim e szerzõdés felrúgásával fenyegetõzni; ez nem növeli az ország szavahihetõségét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Reméljük, hogy lesz majd demokratikus román kormány, amellyel egy demokratikus magyar kormány esetleg továbbléphet az alapszerzõdéssel sajnos kényszerûen megnyíló úton. (Taps az ellenzék padsoraiban.)