DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Püspök Urak! Kedves Elvtársak! (Derültség.) Azt hiszem, hogy Vitányi Iván emlékezetes értelmezése óta az elvtárs megszólítás nem problematikus, aki nem veszi magára, nyilván nem veszi magára.
Ahogy ezt önök közül oly sokszor mondani szokták, önök megint jól lerendezték az európai integrációt. Örültünk volna, hogyha az integráció kérdéseirõl, az itt fekvõ kérdésekrõl Markó Bélát az Országgyûlés meghívta volna szónokolni, kifejteni a véleményét, nem pedig igénytelen vitát folytatni arról, hogy az RMDSZ elnöke a magyar parlamentben megszólalhat-e.
A magyar-szlovák alapszerzõdés vitájában hiába fejtettük ki érveinket. Akkor önök a szlovák kormánynak adtak szabad kezet a felvidéki magyarság ügyében - hogy miként, majd az alapszerzõdés végrehajtása..., azt ugye tudjuk -, most pedig Romániának készülnek szívességet tenni, amint önök mondják, az ottani magyarság érdekében. Az igazmondó Meèiar után tehát - most Eörsi Mátyást keresem - valóban a jóakaratú Iliescu következik, hiszen mint Eörsi Mátyás kifejtette a mai Népszabadságban, ha igaz az, hogy Iliescu elnök kampánymegfontolásból idõzítette az alapszerzõdésben való megállapodást az 76 elnökválasztási kampányra, akkor az azt jelenti, hogy Iliescu elnök megítélése szerint a román nép az alapszerzõdés megkötésére pozitívan reagál. Ez pedig azt jelenti, hogy Iliescu elnök információi szerint a mérsékelt román választópolgárok nem viszálykodni akarnak a magyarokkal, hanem megegyezni velük.
Ha pedig Iliescu elnök információi helyesek, folytatja Eörsi Mátyás, akkor ez a legjobb hír, amelyet az alapszerzõdéssel összefüggésben hallhattunk. Ha igaz. De ha nem igaz, akkor most önök olyan szerzõdés kötésére készülnek, amelynek román részrõl történõ majdani betartásához képest a közmondásbeli kutya vacsorája maga a rendíthetetlen bizonyosság. Errõl a gyulafehérvári határozatokban, a békeszerzõdésekben és számtalan, azóta született, román részrõl aláírt, ám figyelmen kívül hagyott dokumentumban vállalt kötelezettség be nem tartását illetõen a romániai magyarságnak már van némi tapasztalata.
Az önök újabb lerendezése persze nem a romániai magyarokról szól, nekik csak árt. Nem is a megértésrõl, az együttmûködésrõl, és a jószomszédságról, hanem állítólag az integrációról szól, pedig már a magyar-szlovák szerzõdés idején az volt például annak a francia diplomatának az álláspontja, aki akkor Budapesten járt, hogy - idézem -: "Az alapszerzõdés aláírását nem tekintik EU-, vagy NATO-csatlakozási feltételnek az pedig - teszem hozzá - nyugaton evidencia, hogy Magyarország benne van a bõvítés elsõ körében.
(20.30)
Egyáltalán nem szükségszerû tehát, hogy hazánk most kössön Romániával szerzõdést, az pedig egyenesen elfogadhatatlan, hogy ilyen szerzõdést kössön. Ha ugyanis ez a szerzõdés a jelenlegi szöveggel köttetik meg, valóban nem lesz semmi egyéb, mint egy fölöslegesen váltott újabb biztosító helyjegy az integrációs vonatra, melynek ára a romániai magyarság legfontosabb kívánságainak törlése. Valóban nem lesz egyéb, mint a Fock Jenõ és Péter János által 1972-ben a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság közötti barátsági szerzõdés szimpla folytatása.
De vajon, tisztelt Ház, valóban az integrációt szolgálja ez a tervezet? Nem. Hiszen ez nem feltétel. Arról lehet inkább szó, hogy a magyar-magyar csúcs számára kedvezõtlen visszhangja után a tízmillió magyar miniszterelnöke önérdekbõl erõsített rá: lám csak, õ és csakis õ, ez a koalíció a jó, mert ez képes a nyugati kívánalmaknak készségesen megfelelni, ezzel és csakis ezzel a koalícióval lehetséges, képzelhetõ el Magyarország a jövõben, tehát '98 után is.
Ki használja itt föl, tisztelt Szekeres Imre, pártpolitikai érdekbõl a nemzeti érdeket? Gombár Csaba szerint az a nemzeti érdek, amit az uralmon lévõ politikai elit fogalmaz meg, nem más, mint ezen elit belpolitikai érdekeinek meghosszabbítása és nemzetközi elfogadtatására tett kísérlet.
Hazánk sikeres integrációjáról szól a szerzõdés? Nem, ez csak ürügy. A magyar-román alapszerzõdés a mostani koalíció hatalmon maradásának érdekeit szolgálja. Lám, mi viszünk benneteket Európába, aki tehát ellenzi a szerzõdést, Európát ellenzi - mondja a szemébe ez a többség annak az ellenzéknek, amelyik már a változások elõtt is Európát óhajtotta, amelynek egyetértését az európai célokkal ugyanez a többség mindig a vele való egyetértés bizonyságaként oly büszkén hangoztatta, lásd külpolitikai konszenzus. Tisztelt Országgyûlés! Ez a szerzõdés, pontosabban ez a gesztus emlékeztet egy kicsit azokra az ázsiai családokra, nagycsaládokra, ahol egy gyermeket valami célra eladnak annak érdekében, hogy a többinek enni adni tudjanak. Itt félõ, hogy nem a többi gyermek érdekében születik ez a szerzõdés, kedves képviselõtársaim, hanem ennek a koalíciónak a hatalmon maradását szolgálja. Itt nem a romániai magyarságról van szó, nem a kétoldalú kapcsolatokról, nem is az európai integrációról, hanem errõl. Köszönöm a figyelmet. ( Taps az ellenzéki pártok soraiból.)