DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Úgy gondoltam, hogy a mai rendkívüli ülésszakon nagyobb meglepetés nem ér, és a felhozott érvanyagban nagyobb újdonságoknak nem leszek kitéve. Tévedtem. Meglepetés volt számomra, hogy a kormánykoalíció képviselõi a kormányt az örökkévalóság kormányának tekintik, nem négy évre megválasztott és elsõ féléveit leszolgáló kormánynak, amelynek ilyen szempontból nagyobb óvatossággal kellene bánni az olyan döntésekkel, amelyek az ország és a Kárpát-medence sorsát tartós hatással befolyásolhatják. Meglepetés volt számomra, hogy az örökkévalóság kormánya ebben a felfogásban nem tartotta szükségesnek az ellenzék és a határon kívüli erdélyi kisebbség véleményének tudomásul vételét, megismerését.
Meglepetés volt számomra az is, hogy a kormányfõ és a külügyminiszter mindenkinél mindent jobban tud. Sajátos, új, Lex Hegyi, amely szerint a miniszterelnök és a külügyminiszter olyan titkos diplomáciai információkkal rendelkezik, amelyeket az ellenzék nem is sejthet, ennek alapján minden döntést sokkal jobban tud megítélni, minden helyzetet sokkal világosabban lát át. Teljesen újszerû megfigyelés volt ez számomra. (Moraj a kormánypárti padsorokban.)
Tisztelt Országgyûlés! Úgy gondolom, hogy azért a mai hatórás vitában voltak közös nézettalálkozási pontok is. Senki nem vitatja az ellenzék sorában sem, hogy a magyar-román kapcsolatoknak a rendezése, a jószomszédi viszony kialakítása, a történelembõl örökölt gondjainknak a rendezése mindkét országnak a nemzeti érdeke, és ez lehet mindkét ország hozománya, hozzájárulása az európai stabilizálódáshoz. S különösen a régió stabilizálódáshoz. Ebben nincs nézeteltérés közöttünk.
Azonban igen eltérõ vélemények alakultak ki a jelenlegi alapszerzõdés hozzájárulási értékének a megítélésében. Költségvetési mûszóval azt mondanám, hogy ez az alapszerzõdés "deficites". Deficites jelentéstani szempontból, tudjuk hogy minden szöveg, mindenki számára mást jelenthet. Az ügyvédek abból élnek, nem is rosszul, hogy az azonos szöveget másként értelmezik. Egy államközi megállapodásban különösen nagy gondot kell helyezni arra, hogy ne legyen téves értelmezési lehetõség, egy olyan szövegezés, amely garmadájával mutat fel feltételes módú megfogalmazásokat, lehetõségeket, kötelezettségvállalás nélkül, ez bizony az értelmezhetõség deficitjét jelenti.
Nagyon sokan utaltak a tartalmi deficitekre, hogy ez az alapszerzõdés nem rendez az államközi kapcsolatok javításában lényeges kérdéseket az egyházi 81 ingatlantól kezdve az oktatás jogáig, az önkormányzat lehetõségéig. Tulajdonképpen tisztában vagyunk mindannyian azzal, hogy rövid távon az önkormányzat nem túl valós lehetõség, de nem szabad a reményt elvenni az erdélyi magyar lakosságtól, hogy ennek a lehetõsége fennáll. A remény deficitje talán a legsúlyosabb, és ami ehhez kötõdik, a lojalitás deficitje az erdélyi magyar lakossággal szemben.
Tisztelt Országgyûlés! Joggal kérdezhettük akkor, hogy miért volt szükség erre a megállapodásra? Nem az európai uniós csatlakozás, és nem a NATO- integrálódás szempontjából. Az EU- és a NATO-csatlakozás az nagyon jól körülírható kérdésektõl függ. Mint az ország európai érettsége, a jogharmonizáció mértéke, vagy a mindenkori stratégiai értéke, hogy a honvédség mûködõképességébõl fakadó hozomány, nem alapszerzõdésekbõl. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon könnyû ma támogató vállveregetéseket szerezni egy ilyen alapszerzõdéshez, hiszen nagyon sokan vannak olyan nyugati érdekcsoportok, politikai körök, amelyek nagyon szeretnék már elfelejteni a trianoni béke örökségét, nagyon is nagy örömet tudunk velük szerezni, hogyha mi állítjuk azt, hogy ez a kérdés levehetõ a történelem napirendjérõl, rendezést kapott megnyugtató formában. Nagyon jól tudjuk, hogy nagyhatalmak sora érdekelt kisebbségi problémákban, önkormányzati problémákban. Tudjuk azt is, hogy a nagyhatalmak nem különösebben érdekeltek a kis nemzeteknek számukra áttekinthetetlen ügyeiben.
Tehát támogató megjegyzések és levelek nem tekinthetõk bizonyítéknak az alapszerzõdés mellett. Semmi nem kényszerített arra, hogy ezt most írjuk alá. Öt év múlva lesz esedékes az Európai Unió-, két-három év múlva a NATO- csatlakozás. Ez nem magyar érdek, hogy most és ebben a formában írjuk alá. Ha nagyon nagy az ellenállás az alapszerzõdés megfelelõ feltételek melletti kialakításával szemben, akkor várnunk kell, amíg a történelem megérleli ezeket a feltételeket.
Had idézzek a szocialista térfélrõl egy jól ismert politikust, Mitterrand elnököt, aki hat évvel ezelõtt fogalmazott úgy: "Adjunk idõt az idõnek." Olyan európai kérdések megrendezésében, amelyek még adott pillanatban nem voltak érettek. Azóta megérlelõdött az idõ Európában is sok kérdés rendezésére. Meg fog érlelõdni ez Kelet-Közép-Európában is.
(21.00)
Ezért javaslom és ezért kérem, hogy ezt az alapszerzõdést ebben a formában a parlament nemzeti érdekbõl ne támogassa és fogadja el a benyújtott határozati javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)