DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Igazságügy-miniszter Úr! Kénytelen vagyok elõször erre a felvetésre reagálni (Zaj a bal oldalon.), hisz, ha és amennyiben helyt adnánk az ön jogi érvelésének, akkor kár volt a mai ülésnapon részt vennünk, (Zaj a bal oldalon.) kár volt önöknek kihasználni azt a sok-sok percet, amit 84 az idõkeret biztosított annak a kifejtésére, hogy miért mentik meg önök a nemzetet, mint ahogy megmentették 40 éven keresztül részben önök, részben pedig az elõdeik. De ez nem helytálló, ez nyilvánvalóan, és azt hiszem, igazságügy-miniszter úr is nagyon jól tudja, hogy a magyar alkotmánynak egyetlenegy olyan passzusára nem tud hivatkozni, sem a jogalkotási törvényre, sem a jogszabályainkra, amelyek kimondanák azt, hogy a Magyar Országgyûlésnek nincs joga, hogy a kormány számára intenciókat adjon, irányelveket adjon, hogy egy nemzetközi szerzõdés megkötése során mire törekedjen. Ha ezt az igazságügy-miniszter úr így vallja, akkor tessék föloszlatni a parlamentet (Közbeszólás a bal oldalon: Úgy van.), akkor semmi szükség országgyûlési határozati javaslatot hozni például a személyi számmal, a személyi azonosítóval kapcsolatos kormányzati törekvésekrõl. (Zaj a bal oldalon.) Akkor miért kellett elõírnunk, hogy a kormány milyen tartalmú törvényjavaslatot terjesszen be a személyi szám helyébe lépõ személyi azonosítókról? (Zaj a bal oldalon.) Ha talán még képviselõtársaim emlékeznek rá, igen hosszan vitatkoztunk arról, hogy a kormány mit terjesszen be az Országgyûlés elé.
Ezzel a hasonlattal élve úgy gondolom, egyáltalán nem rugaszkodom messze a valóságtól, hogy az Országgyûlés megteheti, hogy azt mondja a kormányának, hogy bizonyos, nagyon is kirívó esetekben egy nemzetközi szerzõdés megkötése során mit tartson szem elõtt. És most elértük azt a pillanatot, hogy egy olyan helyzetrõl van szó, egy olyan megkötendõ nemzetközi szerzõdésrõl, amelynek a tartalma igenis lényegbevágó a magyarság szempontjából.
Ha a kormánypártok vitatják, hogy szükséges egy ilyen nagy horderejû kérdésben akár elõzetesen is a kormány számára iránymutatást adni, akkor vitatják a demokráciának a lényegét. Akkor azt mondják, hogy ez az Országgyûlés csak arra van fölhatalmazva, hogy egy megkötött nemzetközi szerzõdésrõl döntsön igennel vagy nemmel, és nem veszik figyelembe, hogy adott esetben ennek a nemzetközi kihatása - mármint hogy egy aláírt, egy megkötött nemzetközi szerzõdést nem hagy jóvá az Országgyûlés - sokkal rosszabb ennek az országnak a megítélésére nézve, semmint az, hogy elõzetesen bizonyos kérdésekben a parlament vitát folytat és ennek eredményeképpen hoz határozatot vagy elvet határozatot.
Én úgy gondolom - és remélem, hogy kormánypártok padsoraiban is ülnek még olyan alkotmányjogászok, akik nem osztják a miniszter úrnak a véleményét -, hogy ennek az Országgyûlésnek szuverén joga, az alkotmányból eredeztetõen, hogy eldöntse, mi az mivel foglalkozik, mivel nem foglalkozik, és szuverén joga adott esetben, hogy a kormány számára iránymutatást adjon egy nemzetközi szerzõdés tartalmát illetõen. Én nem vitatom azt, hogy volt ennek az országnak olyan idõszaka, mikor nem az Országgyûlés döntött arról, hogy milyen legyen az intenció. Akkor tetszettek volna szólni, mikor az igazságügy-miniszter úr megtette ezt az észrevételét, akkor nem kellene reagálnom rá, igen tisztelt kormánypárti képviselõik! Sajnos, kellett volna figyelmeztetni, hogy nem a tárgyhoz szól a miniszter úr, ezt el tetszettek mulasztani. Én reagálok erre a fölszólalásra.
(23.00)
Nem vitatom azt, hogy önök átélték azt az idõszakot, amikor a központi bizottság döntött, és aztán végrehajtotta a kormány. (Derültség a kormánypárt padsoraiban.)
Ez az idõszak elmúlt. Ezt lehet fájdalommal említeni, lehet örömmel említeni - nem kétperces hozzászólásra kértem szót, kedves Baráth Etele képviselõtársam, én egy nagyobb lélegzetû felszólalásra kaptam engedélyt az elnök asszonytól (Közbeszólás kormánypárt padsoraiból: Vegyél levegõt! Moraj.) Amennyiben a miniszter úr továbbra is fönntartja ezt az álláspontját, akkor azt hiszem, hogy szükségtelen új alkotmányt megalkotnunk anélkül, hogy ez ne szerepelne benne. Remélem, hogy a koalíciós tárgyalásokra erre ki fognak térni.
A lényeg viszont - nem ez a formai kérdés, és jó lett volna, hogyha éjjel 11 órakor a kormánypárti képviselõk ezt átérzik -, hogy lehet-e ilyen határozati ...(Közbeszólás MSZP részérõl: módosító)... javaslatot elfogadni, vagy nem. A módosító javaslatnak két olyan eleme van, igen tisztelt képviselõtársaim (Moraj.), két eleme van a Varga-féle módosító javaslatnak - elnézést, én megvárom, míg elnök asszony megoldja ezt a megoldhatatlan feladatot, hogy a végre jelen levõ kormánypárti képviselõk meghallgassák azt, 85 amit az ember mond. (Közbeszólás a bal oldalról: Hülyeségeket beszélsz. Egy szót sem értünk. Nem szégyellitek magatokat?)
Két olyan eleme van ennek a módosító javaslatnak, amely figyelemre méltó, és elgondolkoztatja azt, aki valóban komolyan gondolja, hogy az Országgyûlés ellenõrzi a kormányt, másrészt komolyan gondolja, hogy a képviselõk a választók akaratából kerültek ide, de rajtuk keresztül történik a hatalom gyakorlása.
Az egyik az az idõtartamnak az elõírása, a kétévi idõtartam. A másik pedig az autonómiának a biztosítása. Mibõl fakad igen, tisztelt képviselõtársaim, ez a kétirányú módosítási javaslat? Mondjuk ki nyíltan, a bizalom hiányából. A bizalom hiányából szükséges.(Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nekem nem. Derültség.)