LÁNYI ZSOLT (FKGP): Köszönöm szépen. Hölgyeim és Uraim! Az idõ elõrehaladott, és tõmondatokban szeretek fogalmazni. (Derültség a bal oldalon.) Azonban most a következõ dolog történt itt az elõbbi szóváltásban, hogy az egyházi vagyon visszaadásával kapcsolatban most már véglegesen kiderült, hogy a román fél ezzel nem kíván foglalkozni, ez nem tartozik az alapszerzõdéshez, sõt a jövõben is majd belsõ törvényei szerint fogja ezt elintézni.
(00.20)
Én csak annyit szeretnék mondani - ennyit engedjenek meg a szubjektivitás alapján -, hogy én Erdélyben jártam elemi iskolába, és ott bizony magyarul úgy tanultam, hogy felekezeti iskolába jártam. (Zaj a kormányzó pártok padsoraiból.) Mert tudniillik az állami iskolákban román nyelv volt a hivatalos, a '30-as években, az 1930-as években, a királyság alatt is. Tehát ez nem egy vagyonjogi kérdés. Erre szeretném fölhívni a szíves figyelmét a tisztelt képviselõtársaknak, ez a magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyar nemzettudat fenntartásának az alapját képezi, mert a szászok az evangélikus iskolába jártak, a székelyek az unitárius, református, katolikusba és így tovább, tehát ez nem egy vagyonjogi kérdés.
És én nem akarom meggyanúsítani a tisztelt román felet, hogy ezt miért nem akarja rendezni, de állítom, hogy ez nem kimondottan vagyonjogi kérdés, hanem igenis, ez a magyarság fennmaradásának kérdése, és a magyarság asszimilálódását elõ akarják segíteni ezzel, hogy ezeket a dolgokat nem akarják rendezni.
Ez nem nevetséges dolog, ez élet-halál kérdése, és utolsó mondatként: ha ezt is kivesszük, a kollektív jogokat is kivesszük, akkor tessék mondani, mi marad ebben az alapszerzõdésben, ami a magyar érdekeket képviseli, azon kívül, hogy esetleg ki lesz románul és magyarul írva Székelyföldön az utca neve. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Olvasd át!) Hát ez egy szerzõdés? Ez nem szerzõdés. Ez meggyalázása az elszakított területek magyarjainak. Ennyit akartam mondani. (Taps az FKGP padsoraiból.)