DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Dr. Dobos Krisztina és dr. Takács Péter módosító javaslata mélyen indokolt, ismervén a szerzõdéstervezetnek a szövegét, amelyben öt helyen is van olyan jellegû utalás, ami lényegesen gyengíti a benne foglalt eredményeket. Utalok arra, hogy a "belsõ rendelkezésekkel összhangban", a "belsõ jogszabályokkal összhangban", a "jogrendszer keretei között" jellegû fordulatok rontják a szerzõdés szövegének az értékét. Könnyen úgy járhatunk, mint Szlovákiában, ahol utólag tovább korlátozzák a kisebbségi jogokat, és ahol ezek a kitételek elõfordulnak, érdemes megfigyelni, hogy ezek milyen területei ennek a szerzõdésszövegnek.
(00.20)
Egyrészt vonatkozik a gazdasági együttmûködés serkentésére, és tudjuk például azt, hogy még Szlovákiában is a magyar vállalkozóknak a hitelhez jutása milyen reménytelen helyzet, tehát van rá példa más területen. Ha ez a gazdasági együttmûködés serkentését nem óhajtja igazán erõteljesen megfogalmazni a két szerzõdõ fél, ez kétségtelenül a gazdasági fejlõdés gátját is jelenti, valamint a középrétegek kialakulásának lassítását.
Vonatkozik továbbá ez a gyengítõ, ez a megszorító fordulat az anyanyelv használatára a helyi hatóságokkal való kapcsolatban. És az oktatási, kulturális, vallási intézmények, szervezetek, egyesületek pénzbeli és egyéb támogatására, ahogyan az a 15. § (2) bekezdésében látható, valamint a levéltárak, könyvtárak és múzeumok kutathatóságára, mint a 12. § (4) ____________________ 11 107 bekezdésében látható, valamint a mûemlékvédelemre, csak gondoljunk a Mátyás- szobor sorsára a funari Kolozsváron, a történelmi emlékhelyekhez, a történelmi emlékekhez való hozzáférés lehetõségére, mint ahogy a 13. § (2) bekezdésében szintén ez a megszorító fordulat található.
Öt ízben szerepel hivatkozás a belsõ jogszabályokra, ebbõl négy magyar történelmi kulturális vonatkozású, az ötödik pedig a magyar tõke esetleges megerõsödését kívánja megakadályozni. Mind az öt esetben kiskaput nyit a román törvényhozás számára, és a belsõ rendelkezéseket fölébe helyezi a szerzõdésnek, illetve a nemzetközi okmányoknak és szokásoknak, ez tehát szakmai hiba. Mert a nemzeti jogalkotásnak kell a nemzetközi joghoz és a szerzõdéshez idomulnia, ha jóhiszemû, vagyis ha együtt akar mûködni. Ezeken a pontokon át ki lehet bújni a vállalt kötelezettségek alól.
Ezek alapján például a román parlament elõreláthatóan megtilthatja akár a magyar tõkebefektetést Romániában, a történelmi emlékhelyekhez való hozzáférést, a levéltári kutatást, az egyházak támogatását, a magyar nyelv használatát a közéletben, és mindezt úgy, hogy összhangban az alapszerzõdéssel, hogy hivatkozhat erre az alapszerzõdés-szövegre. Ezért szakmai hibának bélyegzem meg, mert mindenhová be kellett volna írni legalább azt, hogy a nemzetközi gyakorlattal és szokásokkal összhangban levõ belsõ jogszabályok, belsõ rendelkezések, és ez kimaradt
. Hivatkozni kellett volna legalább az Európa Tanács vonatkozó dokumentumaira. Ha a 15. §-nak a (3) bekezdését nézzük meg, akkor az ott található hivatkozás a két fél által aláírt nemzetközi kötelezettségekre, amely nem felel meg szintén a célnak, hanem éppen ellenkezõleg: egy újabb kiskaput nyit a rossz szándékú értelmezésnek. Azt is jelentheti, ha megnézzük a fogalmazást, hogy a román fél több ilyet - mármint nemzetközi kötelezettséget - nem fog vállalni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)