DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Románia ismét engedélyezte a kolozsvári magyar fõkonzulátus megnyitását. Romániában, Kolozsvárott ismét van magyar nyelvû egyetem. A román állam úgy döntött, hogy visszaadja az egyházaktól és a közösségektõl elvett iskolákat és egyéb javakat. Romániában amnesztiát kaptak mindazok, akik 1989 után az általunk is ismert marosvásárhelyi és egyéb okok miatt ártatlanul börtönbe kerültek. És még folytathatnám azoknak a kedvezõ és bizalomerõsítõ lépéseknek a sorát, amelyekre nem került sor.
Ha meg nem került sor, akkor el kell gondolkozni külügyminiszter úrnak azon a megnyilatkozásán, hogy az ellenzék az, amely ebben a részletes vitában visszatetszõ módon viselkedik, nem pedig azok a kormánypárti képviselõk - köztük frakcióvezetõ-helyettesek is -, akik nevetgélnek, vicceket mesélgetnek, és hátat fordítanak a szónoknak. Én úgy gondolom, hogy formában is eleget kell ____________________ 12 paragrafus, cikk? 110 tennünk annak a kötelezettségnek, ami a Házban a képviselõk számára jogi elõírás is.
Azok a módosító javaslatok, amelyeket megpróbáltam elfogadtatni a külügyi bizottsággal, részben benne vannak az alapszerzõdés-tervezet szövegében. Csak nem olyan megfogalmazásban, amely a számonkérhetõséget biztosíthatná. Illetõleg összehasonlítván a szlovák alapszerzõdéssel, elgondolkodtató, hogy miért másként kerültek megfogalmazásra. Én tudom, hogy a nyári vakáció után elég kellemetlen dolog hajnali fél kettõkor akár összehasonlító szövegelemzést is végezni a szlovák-magyar és a román-magyar alapszerzõdés szövege között, és utalni arra, hogy ennek a módosító javaslatnak - amikor egyéni és közösen gyakorolt, csoportosan gyakorolt jogokról szól - mi a lényege.
Én arra kérem képviselõtársaimat, akiket ez a téma érdekel, vegyék elõ a szlovák-magyar alapszerzõdést, tegyék mellé a román-magyar alapszerzõdésnek a tervezett szövegét, és észre fogják venni azt az ordító különbséget, ami egyértelmûen bizonyítja, hogy igenis a magyar állam sajnos meghátrált. Igenis a magyar állam sajnos olyan dolgokról mond le, amelyek a Romániában élõ magyarság számára létfontosságúak. És ezekrõl nem mondott le a szlovákiai magyarság esetében. Ezért ezen szerzõdés esetében nemcsak a romániai magyarokról van szó, hanem a felvidéki magyarokról is.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Egy alapszerzõdés, ha a kis határon túli kisebbségekrõl rendelkezik, akkor okvetlenül meg kell kérdezni a határon túli kisebbségeket, hogy azok a jogok, amelyeket biztosít nektek ez a szerzõdés, jó nektek, vagy nem jó nektek? Mert ha nem jó nekik, akkor miért adjuk mi ezt számukra?
Ez egy speciális szerzõdés, amely két állam viszonyában oly módon rendelkezik a másik államban élõ kisebbségrõl, hogy az a kisebbség nem tud igazából érdemben beleszólni ebbe. Sajnos a kormánynak az a politikája, hogy nem vette figyelembe ezeket a javaslatokat, amelyeket én vissza szeretnék hozni a módosító javaslatommal, egyben a belpolitikájára is utal a kormánynak, mert ugyanúgy átlép a magyar választók feje fölött, és korábbi ígéretét megszegi, ahogy megszegi az RMDSZ-nek tett ígéretét, hogy aktívan be fogja vonni a szövegtervezet elkészítésébe, s a végleges jóváhagyásába.
Én nagyon figyelmébe ajánlanám kormánypárti képviselõtársaimnak, külügyminiszter úrnak, miniszterelnök úrnak, hogy amikor megteszik azokat a meglehetõsen magabiztos nyilatkozatokat, hogy mindenáron alá fogják ezt a szerzõdést írni, akkor nézzék meg a mai Népszavát, amely közöl egy statisztikát, hogy a magyar lakosság 71 százaléka nem bízik a kormányban, vagy nagyon nem bízik a kormányban. (Moraj az MSZP padsoraiban.) A magyar lakosságnak a 81 százaléka azt mondja, hogy egyáltalán nem elégedett, vagy kisebb részben elégedett a kormány tevékenységével. Kár ezt a statisztikát tovább rontani, képviselõtársaim, s el kellene gondolkozni azon, hogy az az önhittség, amely valóban jellemzi önöket, az megalapozott-e, vagy sem.
Történelmi felelõsségrõl szóltak már ezen a napon igen sokan. Én nem akarok ebben a kérdésben hosszan szónokolni. De ha önök nem veszik észre, hogy annak a résznek az alapszerzõdésbõl való kihagyása, hogy az erdélyi magyarság visszakapja az iskoláit, visszakapja az elvett közösségi vagyonát, az az erdélyi magyarság halálát jelenti, akkor az politikai vakság.
(01.40)
Hogy annak az az oka, hogy önök még mindig a proletár internacionalizmusban hisznek, hogy az megoldja a nemzetiségi kérdéseket. Ha a határon túli magyarok közösségének nem lesznek iskolái, ha a határon túli magyaroknak nem lesz közösségi vagyona, akkor ki lesznek szolgáltatva ugyanúgy, mint ahogy az elmúlt évtizedekben ki voltak szolgáltatva egy többségi állam kényének- kedvének. Egyetlenegy érvünk, hogy bekerüljön ez az alapszerzõdésbe, hogy ez a határon túli magyarok érdekét ténylegesen szolgálja. Én arra kérném képviselõtársaimat, biztos sokan vannak, akik jártak Erdélyben, sokuknak van rokona, ismerõse, barátja ott. Kérdezzék meg õket: mit jelent a magyar nyelvû iskola? Mit jelent, hogyha visszakapnák azt a vagyont, ami megilleti õket? Hogy megvan a támaszuk, megvan az a pont, az a szilárd pont, ahonnan kifordíthatják a világot, vagyis megtarthatják a magyarságukat. Ha ezt nem adjuk meg nekik, akkor nagyon rosszat cselekszünk. Köszönöm szépen, képviselõtársaim, hogy meghallgattak. (Taps.)
111