DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Kedves Képviselõtársaim! Úgy gondolom, hogy most, az olimpia múltával talán nem marad hatás nélkül az a gondolat, hogy amikor a sikereket elérik a sportolóink, akkor mindannyian örülünk és szurkolunk nekik, együttérzünk velük, osztozunk az örömükben, amikor viszont visszavonulnak, akkor ugyanezek a sportolók kikerülnek az érdeklõdés homlokterébõl és - bizony sok esetben - méltatlan helyzetbe kerülnek. Ezt a szituációt szeretné a törvényjavaslat alapvetõen orvosolni. Nem úgy, hogy segélyszerû juttatásban részesíti a nyugdíjas sportolókat, hanem hogy a visszavonuláskor - és visszavonulásától kezdve - kapjon egy olyan járadékot a sportoló, amely ellensúlyozza azt a hátrányt, ami azáltal éri a sportolót, hogy éppen az életre készülés idõszakában nem tud arra energiát fordítani, hogy a megélhetésérõl megfelelõ szinten gondoskodjék.
A javaslat lényege tehát az, hogy az az olimpiai bajnok magyar állampolgár, aki Magyarországon él, 35. életévétõl kezdve élete végéig a mindenkori átlagfizetésnek megfelelõ járadékban részesüljön. Ez az összeg a mai jövedelmi viszonyok, átlagfizetés mellett - figyelemmel arra, hogy 145 Magyarországon élõ olimpiai bajnokunk van, ezek közül 11 még nem érte el a 35. életévét - 50 millió forint mindössze egy évre. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az atlantai olimpián egy reklámperc 1,2 millió dollár volt, ennek megfelelõ összeg négy évre biztosítja az olimpiai bajnoki járadékot az összes sportolónknak, tehát a következõ olimpiáig. Azt hiszem, hogy az a reklámérték, amit egy magyar sportoló nyújt - nem a cégeknek, hanem az országnak -, meghaladja azt, amit el lehet egyébként érni. Ezért tisztelettel figyelmébe ajánlom képviselõtársaimnak a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)