DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Elõterjesztésünk a párizsi békeszerzõdés 27. cikkének 2. pontjával foglalkozik, azzal a fontos ponttal, amely kimondta, engedjék meg, hogy idézzek ebbõl: "A magyar kormány mindazoknak a személyeknek, szervezeteknek vagy közösségeknek összes javait, jogait és érdekeit, akik - illetõleg amelyek - egyénenként vagy mint összességek tagjai; faji, vallási vagy más, fasiszta szellemû zaklató rendszabály tárgyai voltak, amennyiben azokra nézve örökös nem jelentkezett, át fogja ruházni az ilyen személyeket, szervezeteket vagy közösségeket Magyarországon képviselõ szervezetekre."
Tehát ez az a kötelezettség, amely Párizsban keletkezett, s amit a magyar Országgyûlés akkor törvénnyel meg is erõsített. Ennek következtében fölállt egy helyreállítási alap, 1941-ben ez megkezdte a mûködését, az ismert okok miatt - mint tudják '48-49-ben a kommunista hatalomátvétel és az új tipusú hatalomgyakorlás következtében - ennek a mûködése szünetelt, és gyakorlatilag, érdemben a törvény végrehajtása soha nem történt meg.
Az Alkotmánybíróság 1993-ban a 16-os számú határozatában megállapította azt, hogy a párizsi békeszerzõdés vonatkozó cikkének végrehajtásában mulasztás áll fönn, kötelezte a kormányt, hogy 1993. december 31-ig tegyen eleget ezen kötelezettségének.
Akkor az elõzõ kormány fölállított egy munkabizottságot, megkezdte a tárgyalásokat a magyarországi zsidóság szervezeteinek képviselõivel, ezek a tárgyalások nem vezettek eredményre. 1994 októberében a magyar kormány egy új bizottságot állított fel, amelynek vezetõje Akar László pénzügyminisztériumi államtitkár volt, tagjai voltak Csiha Judit államtitkár asszony az Igazságügyi Minisztériumból, Szabó Zoltán államtitkár úr a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumból és jómagam a Külügyminisztérium részérõl.
Kitartó erõfeszítések eredményeképpen 1994 júliusára jutottunk el odáig, hogy a hazai zsidó szervezetekkel közösen meg tudtuk fogalmazni azoknak az elveknek az összességét, amelyek alapján szeretnénk ennek a - most már több mint kétéves - alkotmányos mulasztásnak eleget tenni. Fontos volt az, hogy ebben az érintettek egyetértését is elérjük, ehhez valóban rugalmas tárgyalási stratégiára volt szükség, és én itt szeretném megköszönni, innen is, a tárgyalófelek részérõl a szintén rugalmas és a szempontjainkat is figyelembe vevõ hozzáállást a kérdéshez.
Mint tudják, ez a megállapodás kiterjedt arra - akkoriban a sajtó is hírt adott errõl -, hogy egy közalapítvány jönne létre, tehát az egykori helyreállítási alap funkcióját egy új közalapítvány veszi át, a közalapítvány kuratóriumában mind a zsidó szervezetek képviselõi, mind a magyar kormány képviselõi közösen delegálnak tagokat, s ez a közalapítvány fogja a közalapítvány javára ítélt vagyon hozadékát kezelni, illetve arról késõbbiekben rendelkezni.
Fontos az, hogy ez a döntés kimondta azt is, hogy a zsidó közösségnek juttatandó vagyon csak Magyarországon használható fel, csak Magyarországon élõ személyek és szervezetek céljaira, valamint fontos volt az is, hogy ebben egyetértésre tudtunk jutni, bár ebben a tekintetben a magyar Alkotmánybíróság döntése egyértelmûen irányadó és meghatározó volt számunkra, hogy ez a fajta kárpótlás csakis az eddigi kárpótlási törvények szellemének megfelelõen történhet meg.
(10.40)
Ez egy olyan alapelv, amelyet itt is érvényesítenünk kell, erre az Alkotmánybíróság is kötelez. Ezt azért vagyok kénytelen most ennyire hangsúlyozni, mert az elmúlt napokban már több olyan sajtótájékoztató és megnyilatkozás volt, amely úgy tûnik, hogy félreértésbõl táplálkozik, nem a tények pontos ismeretébõl, és jobb, hogyha önök, tisztelt képviselõtársaim és esetleg a rám figyelõ közönség is tudomást szerez arról, hogy mirõl van szó.
Szeretném még egyúttal azt is elmondani, hogy egy nemzetközi kötelezettségrõl is van szó. A párizsi békeszerzõdés teljesítésérõl. Erre tehát fokozott figyelmet fordítanak az ebben részes államok is, a világ vezetõ országai, ezt volt hivatva jelezni az a tény is, hogy Eisenstadt nagykövet úr, az Egyesült Államok volt brüsszeli nagykövete Clinton elnök megbízottjaként foglalkozott általában a Kelet-európai zsidóság kárpótlásának kérdésében és azon belül is a közösségi javak kérdéseivel, vele is több megbeszélést folytattunk, s úgy tûnik, hogy ma mindenki, minden érintett egyet tud érteni azokban az alapelvekben, amirõl ez a határozat szól.
Ez a határozat azonban csak az elsõ lépés. Minden további lépés önök elé fog kerülni, tisztelt képviselõtársaim, hiszen természetesen a vagyoni juttatás mértéke, illetõleg az egyes ehhez szükséges törvénymódosítások az önök hozzájárulását és az önök támogatását is igénylik, tehát csak olyasmi történhet, amivel elõzetesen a magyar kormány és a zsidó szervezetek egyetértenek, illetve amelyhez önök is áldásukat és hozzájárulásukat adják.
Szeretném még ezentúl elmondani, hogy én azt hiszen, hogy itt most mindenki nevében beszélhetek. A kormány és valamennyi képviselõ nevében, és hogy mindannyian érezzék, hogy itt egy súlyos erkölcsi felelõsség nehezedik ránk. Erkölcsi kérdés is az, nemcsak nemzetközi jogi kötelezettség, nemcsak egy alkotmánybírósági határozat végrehajtása, hanem erkölcsi kötelesség is számunkra, hogy ennek az ügynek a végére megnyugtatóan tegyünk pontot. Ez fejezi ki megfelelõ módon Magyarország elkötelezettségét a tulajdon tisztelete, az emberi jogok és az új demokrácia alapelvei iránt, egyúttal jelezve azt is, amelyet az 1946-os 26. számú törvény már egyértelmûvé tett, közvetlenül a háború után - akkor még egyébként a törvény elõterjesztésében jelentõs kisgazda támogatással is, hiszen a meghatározó ereje ennek a parlamentnek a Kisgazdapárt volt -, hogy ez minden szempontból Magyarországnak egy olyan kötelezettsége, amely örömmel kíván eleget tenni.
Tisztelt Ház! Én azt hiszen, hogy tovább nem szükséges az önök idejét rabolnom, hiszen ismerik az elõterjesztést, tudják, hogy mirõl van szó, ismerik a korábbi híradásokból annak körvonalait, én kérem a tisztelt Házat, hogy tárgyalja meg, majd pedig támogatásáról biztosítsa elõterjesztésemet. Köszönöm szépen. (Taps a teremben.)