DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Torgyán frakcióvezetõ felhívta a tények tiszteletére a figyelmünket. Jó lenne, ha õ is ennek szellemében nyilatkozna meg. Elõször is szeretném leszögezni azt, hogy a nemzetközi jog másképp viszonyul az elévüléshez, mint a belsõ jog. A nemzetközi jog általában nem ismer speciálisan ilyen eseteket. Vannak olyan országok, amelyek között több évszázados szerzõdések is érvényben vannak mind a mai napig, és a párizsi békeszerzõdés pedig egyértelmûen érvényben van. Azon a téren, ahol határidõket állapít meg a párizsi békeszerzõdés, teljesítés nem történt. Nem véletlen, hogy az Alkotmánybíróság kimondta itt a fennálló kötelezettséget. Mert, bár meghatározott idõn belül teljesíteni kellett volna, de ismerjük a körülményeket, ismerjük az okokat: Magyarországon nem volt jogállam, egyre kevésbé volt 1948-49 után, tehát elmaradt ennek a teljesítése.
Természetesen itt most nem beszélhetünk arról, hogy milyen tényleges vagyonról és összegekrõl van szó, amit képviselõ úr hiányol, hiszen ahhoz, hogy a kormány érdemi és felelõs tárgyalásokat kezdeményezhessen errõl a kérdésrõl, ahhoz felhatalmazásra van szüksége. Arra, amirõl most beszélünk, mi úgy indulunk el ebben az ügyben, hogy az önök támogatását és felhatalmazását kérjük. Minden további lépés is ide fog kerülni. Ezt én hangsúlyoztam az expozémban is, úgy látom, hogy ezt képviselõ úr és más képviselõk sem értették meg. Minden további lépés újabb további törvényeket, törvénymódosítást, illetve országgyûlési felhatalmazást fog igényelni. Itt egyáltalán az elsõ, indító lépéshez kérjük az önök támogatását.
Amikor azt kifogásolja a frakcióvezetõ úr, hogy a békeszerzõdés egészét nem hajtották végre - és annak valóban van sok pontja, amelyet nem hajtottak végre, és most már nem is hajthatnak végre -, ezzel kapcsolatban azt mondhatom, hogy nehezen értelmezhetõ ez a dolog. Van egy gyakorlati tanácsom a frakcióvezetõ úr számára, amellyel õ élni is szokott: forduljon egyenként az Alkotmánybírósághoz ezekben a kérdésekben. Az Alkotmánybíróság megállapítja azt a kötelezettséget, hogy a magyar kormánynak ezekben el kell járnia - akkor a magyar kormány pontosan úgy fog tenni, mint ahogy most, tehát idejön önök elé.
Még valami, ami már nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de azért fontosnak tartom, hogy megemlítsük. Egy ilyen jellegû törvényjavaslat volt már egyszer itt a tisztelt Ház elõtt. Ugyan azt hiszem, egyikünk sem lehetett jelen, hiszen ez 1946-ban volt, talán Varga képviselõ úr jelen volt ezen, akkor a Kisgazdapárt vezérszónoka Parragi György volt, aki úgy kezdte, hogy úgy pártom mint a magam nevében, a legnagyobb örömmel megszavazom ezt a törvényjavaslatot. De hát az egy másik Kisgazdapárt volt. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)