GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nagyon egyszerûen magyarázatot lehet adni azokra a kérdésekre, amelyeket Isépy Tamás felvetett, ugyanis a közalapítványokról szóló jogszabály elég egyértelmûen kimondja, hogy közalapítványt létrehozhat az Országgyûlés, létrehozhat a kormány, és létrehozhatnak önkormányzatok. (Moraj a jobb oldali padsorokban.) Itt nem egyéb történik, mint hogy a kormány azt javasolja, hogy az adódó lehetõségek közül csak kettõ van, ne az Országgyûlés hozza létre ezt a közalapítványt, mert ennek minden egyéb jogi következménye csak elodázná a megoldást, hanem a kormány. És erre kér felhatalmazást. (Derültség, moraj a jobb oldal padsorokban.)
Tisztelt Képviselõtársaim! Lehet úgy viselkedni, ahogy önök teszik, hogy egyik alkalommal azt nehezményezik, hogy a kormány nem kéri meg az önök által szükségesnek tartott felhatalmazást, más alkalommal meg azt felróni, hogy éppenséggel megkéri, de akkor legyenek következetek, döntsék el, hogy mégis mit akarnak. Ez az egyik.
A másik az indoklásban szereplõ kívánatos konszenzus. Természetesen nagy-nagy szükség volna arra, hogy ebben - és sok más kérdésben - a parlament együttesen döntsön, hogy legyen együttes megállapodás, közös vélemény egy-egy ügyben. Kivált - úgy gondolom, a hazai és nemzetközi megítélés miatt - ebben a kérdésben. Ha azonban az ellenzék úgy dönt, hogy ebbõl kivonul, mossa kezeit, akkor természetesen ez a konszenzus nem kötelezõ, és akkor a kormánypártok fogják megoldani a problémát, de ennek az ódiumát - legalábbis az ellenzéki ódiumát - önöknek kell viselni. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)