BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hogy Isépy képviselõ úr, frakcióvezetõ úr által felsorolt kritikai észrevételek egyik-másika persze nagyon komoly tartalmi kérdéseket vet föl, valóban fontos problémákról van szó. Azonban pontosan személyesen az õ pozíciójából, aki az elõzõ kormány igazságügyi államtitkára volt, igazságügy-minisztériumi államtitkára volt akkor, amikor ez az alkotmánybírósági határozat megszületett, és eltelt azóta x év, és most van itt a Ház elõtt ez a javaslat.
Úgy gondolom, hogy - még ha a frakciójának nem is -, de neki talán több megértést kéne tanúsítani a probléma megoldatlansága irányában. Hiszen végül is késedelmesen hajtunk végre, akárhogy cifrázzuk a szavakat, késedelmesen hajtunk végre egy alkotmánybírósági határozatot, következésképpen - ebben lehet persze a kormány és másik kormány felelõsségét keresni -, de annyit azonban mindenképpen meg kell állapítani, hogy ha van mögötte tényleges ok, mármint a késedelem mögött, az valószínûleg ugyanúgy fennáll jelen pillanatban is, mint ahogy fennállt akkor, amikor az Alkotmánybíróság meghozta a határozatot, és utána egy darabig még nem sikerült a problémát megoldani. Éppen ezért nem igazán érthetõ az az érvrendszer, amelyik azt mondja, hogyha nem sikerült megoldani százszázalékosan a problémát immáron 3 éve, akkor próbáljunk valami olyan megoldást találni, amely közelebb visz bennünket a probléma megoldásához, még akkor is, hogyha a bonyolultsága miatt tökéletes megoldást ebben a kérdésben - egyébként az alapkérdés ezt kizáró volta miatt - gyakorlatilag nem lehet hozni.
Én tehát úgy gondolom, hogy éppen ezért volna indokolt ebben az alapkérdések megoldására helyezni a hangsúlyt, és nem pedig olyan részletkérdések körül politikai vihart kavarni, amelyek azt az érzetet keltik, (Az elnök kopogtatással figyelmeztet az idõ leteltére.) mint hogyha a kérdés tényleges megoldásában különbözne a pártok álláspontja. Köszönöm szépen.