GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Igen nagy bajban volnék, tán még meg is rettennék, ha az ellenzékbõl bárki is a kormányt megdicsérné valami miatt, mert akkor az a gyanúm támadna, hogy tényleg rosszul csinálunk valamit. Ennyit arról, hogy alkalmas-e a kormány vagy sem. Az ellenzéknek az a dolga, hogy természetesen minduntalanul bizonyítsa, hogy nem az. Ami pedig a konkrétumot illet, tehát a kormányhatározatot, én úgy gondolom, hogy méltányolni lehetne azt a gesztust, ami az ügyben úgy gondolom, hogy fontos is, hogy a kormány az Országgyûléstõl kér felhatalmazást a közalapítvány létrehozására.
Ha önök úgy gondolják, hogy nem méltánylandó gesztus: lelkük rajta! Még egy dolog: az elõzõ idõszakban. Én az elõadásomban, vagy elõadói beszédemben azt mondtam, hogy különösnek kell tekinteni azt, hogy a kárpótlás folyamata idõben visszafelé zajlik. Ezt mi megörököltük. Kedves Sepsey Tamás! A kárpótlási idõszámítás nem 1993-mal, az Alkotmánybíróság vonatkozó döntésével kezdõdik. Nem az az egy év pusztán az, ami az elõzõ kormányhoz tartozik, amely az alkotmánybírósági határozat után eltelt, hanem a megelõzõ idõszak is. Az egész kárpótlási folyamat felépítése is. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor úgy gondolom, hogy az elõzõ kormányzat azon tagjainak, akiknek köze volt a zsidó kárpótláshoz, van min elgondolkodni, és ez a legkevesebb.