DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Feladtam azt az elképzelésemet, amit itt többen már korábban elmondtak, hogy az errõl vitatkozó kormánypárti képviselõtársaim el sem olvasták ezt az anyagot, arra módosítottam, hogy elolvasták, de nem értették meg, hogy mirõl van szó ebben a javaslatban.
Ugyanis továbbra is, amikor Szabó Zoltán államtitkár úr Virginia Marshra és a Financial Times-ra hivatkozik, akkor egy olyan megegyezésre hivatkozik, amely ebben a dokumentumban, amit a kormány most ide terjesztett elénk, nem szerepel. Éppen ez a gond, az elõbb éppen ezt neveztem idõhúzásnak, hogy a kormánynak van egy alkotmányos kötelezettsége, hogy a parlament elé nyújtsa be ennek a problémának a megoldására a megfelelõ törvényjavaslatokat.
Ehelyett, az idõt húzva, egy elõzetes javaslatot nyújt be, amelyet egyik képviselõtársunk az elõbb itt gesztusnak nevezett. Gesztusnak azt szokás nevezni, ha valakinek olyan jogot adunk, és a döntéshez szükséges információkat a birtokába bocsátjuk, amely egyébként nem illeti õt meg. Ezt egy kicsit más kifejezéssel fogalmaznám meg. Gesztus lett volna például a magyar kormány részérõl, ha már elkészült szövegû magyar-román alapszerzõdést nem az ellenzéki képviselõknek az aláírásaival kell kezdeményezni, idehozni és errõl vitát tartani, hiszen az készen volt, azon már változtatás nem történt, hanem egy olyan dologhoz kéri a felhatalmazást, amelynek a tartalma nem ismeretes. Ezt nem gesztusnak, hanem átverésnek hívják. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)