DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselõtársaim!
Legyen szabad nagyon nagy nyomatékkal rámutatnom arra, hogy nem véletlen az a közjáték, amely az elõbb itt lezajlott, hogy nem lehetett tudni, ki az elõterjesztõ, mert hiszen a kormány határozata a pénzügyminiszteri államtitkárt nevezi meg felelõsnek. Nem lehet tudni, hogy milyen alapon került ez át a külügyminiszterhez. Titkos kormányhatározat született-e közben? Miért nem tudunk mi arról semmit, hogy itt ilyen titkos határozat született? De nem tudunk az egész elõterjesztésrõl semmit. Például, ha engem megkérdez a kis unokám, hogy mondd, nagypapi, ötven év múlva az én unokámnak kell-e majd zsidó kárpótlást fizetnie, nem tudom megmondani neki, mert nem tudom, hogy melyik az a szervezet, amelyik jogosult ebben álláspontot nyilvánítani, ki jogosult elbírálni, hogy meddig tart ez a dolog. Hiszen ha elõveszem a párizsi békeszerzõdést, ott látok egy éves határidõt a 27. cikkben, de látok a VI. számú mellékletben olyan elõírásokat, hogy "a békeszerzõdés végrehajtásáról a minisztérium gondoskodik", "felhatalmaztatik a kormány", hogy miket csináljon. A felhatalmazás hatálya 1948. december 31-ig terjed.
Ugye, megfeledkeznek arról igen tisztelt képviselõtársaim és az elõterjesztõ, hogy idõközben mintegy ötven év eltelt a párizsi békeszerzõdés óta.
A külügyminiszter úr képviseletében az államtitkár úr azt mondotta a korábbi felszólalásában, hogy az összes többi igény elévült, egyedül ez nem évült el. Nem tudom, mikor fog elévülni, tessék már megmondani, mert nekem fogalmam sincs, ötven év múlva, újabb ötven év múlva elévül, vagy csak háromszáz év múlva, vagy akkor sem. Akkor megint jöhet valaki, vagy mondhatja valamelyik zsidó szervezet, hogy kérem, ez a megállapodás nem jó, mert ez sérti a zsidóság jogait. Tehát én kérném, hogy tessék már precíz, elfogadható javaslattal ideállni, mert errõl nincs mit tárgyalni. Ismétlem: kérem, vonják vissza. (Taps a ellenzéki pártok padsoraiban.)