DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Végtelen örömömre szolgált, hogy Szabó államtitkár úr kongresszusi határozatokból idézett. Ez azt mutatja, hogy mélyen belévésõdött az az idõszak, és õ nem akar letérni arról a lenini útról, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt kijelölt ezen ország számára.
Azt azonban ne vegye zokon, hogy ez az ország azért 1990-ben arról szavazott, hogy nem kívánja sem önt, sem párttársait - mondjuk így elvtársait - ezen a lenini úton követni. Én sem kívánom önt követni, államtitkár úr. (Gellért Kis Gábor: Senki nem kényszerül rá.)
Ha önök fölszedték azokat az alapokat, amelyeket mi leraktunk a tárgyalások során, akkor ki merem jelenteni - hogyha igaz lenne az ön állítása -, hogy akkor homokvárra épülne ez a megállapodás, nem pedig sziklára. Akkor nem lett volna kivel tárgyalniuk önöknek, hogyha a mi alapjainkat fölszedték volna. Meg kell mondani, egy kicsivel kevesebb önhittség az szavahihetõvé tenné államtitkár urat.
Gellért Kis Gábor szavaira pedig hadd reagáljak, hogy 1990 és '94 között az Antall-kormány miért nem foglalkozott mindennel. Azért, mert 50 év alatt nagyon sok mindent tetszettek önök is - és most többes számban mondom -, (Gellért Kis Gábor: Kik?) önök is ott hagyni, amit rendbe kellett hozni annak a szabadon választott Országgyûlésnek.
És az elsõ kétperces hozzászólásomban fölhívtam az ön figyelmét, hogy tessék megkérdezni azokat az elvtársakat, akik tagjai voltak a Magyar Dolgozók Pártjának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak, és jelenleg tagjai a Magyar Szocialista Pártnak, hogy miért nem hajtották végre az 1946. évi XXV. törvényt, miért nem hajtották végre a párizsi békeszerzõdés hivatkozott cikkelyét. Önöknek kellene errõl számot adni, nem pedig nekünk, akik 1990-tõl kezdve kénytelenek vagyunk ezt az örökséget valóban rendbe tenni. Köszönöm szépen.