BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Meggyõzõdésem szerint képviselõtársam nem pontosan tudja idõnként, hogy melyik ország parlamentjének szószékérõl intéz szózatot a hallgatósághoz. Mert ennek az országnak a parlamentjében - úgy gondolom - olyan emberek ülnek, akik aziránt viseltetnek felelõsséggel, hogy amit ebben az országban törvényes eszközzel meg lehet tenni, azt megtegyük. Éppen ezért nem érzem helyénvalónak azt, hogy miközben mi szeretnénk megtenni valamit, valamilyen lépést, lehet ezt kritizálni, hogy ez nem gesztus, meg nem kegyeleti értékû lépés, nem a minõsítés a lényege a dolognak, hanem az, hogy meg akarunk tenni valamit, ami adósság, adóssága ennek az országnak és parlamentjének és kormányának, függetlenül attól, hogy korábban volt érvényes jogszabály.
Ön mondta, hogy az ismert történelmi körülmények. Lehet itt egymásnak történelmi leckét tartani, mi mindannyian gyerekek voltunk, vagy talán még nem is éltünk akkor, amikor ezek az ismert történelmi körülmények bekövetkeztek. Az azonban furcsa, hogy saját magunkon, a Magyar Köztársaság kormányán kérünk számon olyan kárpótlási típusú feladatokat, amelyek nem ennek az országnak a törvényhozási feladatkörébe tartoznak, amelyekrõl nem ennek az országnak mindenkori kormánya és mindenkori parlamentje kell hogy döntsön, és ha másutt rosszul döntenek, ez látszólag felmentést adna nekünk arra, hogy mi is tisztességtelen döntéseket hozzunk.
(14.20)
Nem, kedves képviselõtársam! Más országok parlamentjeinek felelõsségi körébe tartozó kérdésekben úgy gondolom, hogy nekik kell felelõsségteljes döntéseket hozni. Lelkük rajta, ha tisztességtelen döntést hoznak. Nekünk az a feladatunk, hogy azért, mert õk tisztességtelen döntést hoznak, attól mi még tisztességes döntéseket hozzunk. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)