DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én tényleg nagyon sajnálom, hogy itt a vita ilyen légkörben, ilyen - sajnos ki kell mondanom - színvonalon folyik az elmúlt néhány órában. S azt is kénytelen vagyok megállapítani, hogy tisztelt képviselõtársam, Sepsey Tamás, elég nagy mértékben hozzájárult ehhez. Vagy nem érti meg, ami itt elhangzik, vagy pedig tudatosan félreértelmezi, aminek nem tudom, hogy van-e valamiféle értelme. Kénytelen vagyok reagálni azokra, amiket mondott.
Amikor én a fokozott figyelmet egy mellékmondatban megemlítettem, akkor nem azt mondtam, hogy nekünk azért kell ezt megcsinálni, mert fokozott figyelem van. Ha kicsit jobban figyelte volna azt, amit elmondtam, abból nagyon világosan kiderült, hogy azért kell megtennünk, mert van egy párizsi békeszerzõdés, van egy alkotmánybírósági határozat, és úgy érzem, hogy erkölcsi kötelességünk is van.
Fokozott figyelmet csupán abban az összefüggésben hoztam szóba, hogy ezzel ráadásul Magyarország a saját külsõ megjelenítését segítheti, bizonyíthatja kifelé is azt, hogy elkötelezett azon értékek iránt, amelyekért ténylegesen elkötelezett, és hát meg akar valósítani. Tehát itt valami nagyon nagy félreértés van Sepsey képviselõ úr részérõl, az Európa Parlament és Eisenstadt említése is csak ezért került szóba.
Ami a bevezetõ momentumot illeti, Bársony András ebben tökéletesen elmondta az álláspontomat, a Beneš-dekrétumért nem mi vagyunk felelõsek. Nem azért van érvényben, mert nem akarjuk hatálytalanítani, hanem azért van érvényben, mert sem a cseh, sem a szlovák parlament, illetve kormány nem kész erre. Csehország sem, azért ezt tegyük hozzá, ahol vele szemben 3 millió német követelõ áll. Ezek sajnos a realitások, ettõl független mindannyian egyetértünk ebben a Házban, hogy a Beneš-dekrétumok jellegüket tekintve nagyon hasonló dekrétumok, mint amilyenek a zsidótörvények is voltak. Valóban etnikai alapon született, súlyosan diszkriminatív törvények.
Ami pedig az egyházi javak visszaadását illeti, itt is valami súlyos tévedésben van a képviselõ úr. Hiszen nem arról volt szól, hogy a magyar parlament vagy a magyar kormány nem akarta, hogy visszaadják az egyházi ingatlanokat az erdélyi magyaroknak. Egyáltalán nem errõl volt szó. Az utolsó pillanatig fönntartottuk ezt a javaslatunkat az alapszerzõdésben.
Végül is a kompromisszum eredményeképpen kivettük, úgy, hogy közben Melescanu ígéretet tett ennek teljesítésére. Arról volt szó, hogy ezt nem tudtuk beletenni. Itt aközött lehetett volna választani - és a tisztelt ellenzék mintha erre hajlott volna -, hogy egyáltalán ne legyen alapszerzõdés, vagy pedig legyen alapszerzõdés enélkül. Tehát nem adtunk fel semmit.
De azért megkérdezném, hogyha nem jött volna létre az alapszerzõdés, akkor visszakapták volna az egyházak az ingatlanjaikat? Miféle biztosítékuk van arra nézve? Most van egy újabb, pótlólagos ígérvényük. Én elfogadom, hogy ezt nem biztos, hogy könnyen be tudjuk hajtani, de valamiféle ígérvényünk van, és számos más kérdést pedig rendezni tudtunk. Szóval én azt gondolom, hogy jobb lenne, ha ténylegesen a tárgyhoz tartozó kérdésekrõl beszélnénk, és nem akarnánk állandóan félreérteni egymást - méghozzá rosszindulatúan félreérteni egymást -, mert ezek a gyakorlatok sok jót nem fognak hozni, legfõképpen annak nem, aki ezt végzi. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsorai felõl.)