DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, alelnök asszony. Igen tisztelt Képviselõtársam! Én úgy gondolom, aki figyelemmel kísérte a Házban folyó vitát, az igazolhatja a szavaim valóságtartalmát. Nem mi hoztuk ezeket a kérdéseket ilyen összefüggésben a Ház elé, hanem önök. Önök kérdõjelezték meg a mi tisztességünket, ezért voltunk kénytelenek mi mindezekre reagálni. De legyen szabad - amellett, hogy én kihangsúlyozom, hogy nyilvánvalóan a zsidók fájdalmához semmi nem mérhetõ, hiszen az elkövetett bûntettek nagysága az kiemelkedõ, és mi egyetértünk ennek az értékelésével -, de legyen szabad rámutatnom arra, azért mégiscsak a Don-kanyarban is kétszázezer magyart lemészároltak, megfagytak úgy - köztük az én feleségem édesapja is -, hogy utána a Don-kanyarba kiküldött katonaság után hátramaradt gyerekek nem kaptak árvaellátást, mert az volt a kommunista párt álláspontja, hogy miért mentek ki a Don-kanyarba. Tehát nyilvánvalóan az összegszerûséget illetõen tudnunk kell, hogy milyen összegszerûségeket fordít a Ház különbözõ kárpótlásra. Nem lehet egy biankó csekket kiállítani, hogy majd a közalapítványban, annak a kuratóriuma majd elrendezi a dolgokat.
(14.30)
Tessék végre felfedni a valóságot, és megmondani, hogy milyen összegszerûség határáig kötelezték el magukat, van-e ilyen összeghatár vagy nincs, vagy a csillagos ég a határ. Tudnunk kell, mert különben nem leszünk döntési helyzetben.