SZABÓ LAJOS, a gazdasági bizottság elõadója: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. A gazdasági bizottság szeptember 13-i ülésén megtárgyalta a lakás-takarékpénztárakról szóló törvényjavaslatot. A lakás- takarékpénztárakról szóló törvényjavaslat egy nagy törvénycsomag részeként került benyújtásra a parlamenthez. E törvénycsomag része a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény, az értékpapírtörvény és az állami pénz- és tõkepiaci felügyeletrõl szóló törvény. A hitelintézeti törvényjavaslat alapján a szakosított hitelintézetre külön törvényi szabályozás vonatkozik. Ilyen külön törvény a lakás-takarékpénztárakról szóló törvény, amely sajátos intézménytípust definiál.
A magyar lakásszférában hosszú idõ óta igen jelentõs az állami szerepvállalás, az állami támogatás. A lakás-takarékpénztárak révén állami támogatás mellett növekedhetnek a lakásfinanszírozásra rendelkezésre álló források. Más országokban évtizedek óta mûködik a zártrendszerû lakás- elõtakarékossági konstrukció. Az elmúlt években Szlovákiában és Csehországban is elfogadták a lakás-takarékpénztárról szóló törvényt.
A lakás-elõtakarékossági tevékenység tartós állami elkötelezettséget igényel. Ma is létezik a lakás-elõtakarékossági konstrukció. Jelenleg mind a betét, mind a hitel kamatlába változó, igazodik a piaci kamatszinthez. Az új rendszer fix hozamú betét mellett fix hitelösszeget garantál, rögzített hitelkamat mellett. A támogatás igénybevételénél figyelembe vehetõ lakás célú felhasználások köre tágabb, mint a jelenlegi konstrukciónál. Felhasználható lakásvásárláshoz, -korszerûsítéshez, lakásfelújításhoz és közmûfejlesztéshez 20 is. A lakásfelújításoknál várhatóan komoly szerepet fog betölteni az új lakás- elõtakarékossági rendszer.
A kormány célul tûzte ki a lakástámogatási rendszer megváltoztatását. Jelenleg a költségvetési támogatások nagy része a már felvett hitelekhez kapcsolódik, az új támogatás nem a hiteloldalt, hanem a betéti oldalt támogatja, közvetlenül segíti a lakáshoz jutást, és szemben a hiteltámogatással, rövidebb távú elkötelezettséget jelent a költségvetés részérõl.
A bizottsági ülésen hangzottak el kérdések, kételyek is a törvénnyel kapcsolatban. A sajátos magyar helyzetben a lakásépítkezés költségei olyan magasak, hogy a lakás-megtakarítások ösztönzése az állampolgárok fizetési lehetõségeihez és az ezzel összhangban nem lévõ lakásépítési költségszínvonal nem valószínû, hogy reális tömeges mozgást hoz létre. Felvetõdött az, hogy elegendõek-e a törvénybe beépített garanciális elemek az állami támogatás felhasználása tekintetében. Elhangzott az a kérdés, hogy nem lenne-e célszerûbb az állami támogatás mértékét törvényi szinten szabályozni. Felvetõdött az is, hogy a tartalékképzési kötelezettséget az általános árnál eltérõen kellene szabályozni a takarékpénztáraknál.
Összességében a gazdasági bizottság a törvény fontosságára való tekintettel a törvényjavaslatot általános vitára egyhangúlag bocsátotta. (Taps.)