DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Ott szeretném a Néppárt álláspontjának az ismertetését kezdeni, ahol az elõzõ, igen hosszúra nyúlt és szétesett vitában Isépy Tamás arról beszélt, hogy ebben a kérdésben két dolog egyidejûleg van jelen. Nevezetesen arról, hogy itt van egyszer egy jogi kötelezettség, és van egyszer egy erkölcsi kötelezettség.
Nos, én evvel az elsõvel szeretném kezdeni, hogy utána a másodikról is néhány szót ejtsek. A magyar Országgyûlés és a szabadon választott magyar parlament a rövid életû, a közvetlenül a II. világháború és a teljes kommunista hatalomátvétel közti eltelt idõszakban a morális kötelezettség alapján lépett elõször, megelõzve a párizsi békeszerzõdést, akkor, amikor 1946-ban a XXV. törvénycikkben5 a zsidókárpótlás ügyében és az üldözöttek kérdésében akkor fogadott el törvényt, amikor még erre semmiféle nemzetközi kötelezettség nem kényszerítette.
Világos tehát, hogy a szabadon választott, demokratikus, magyar közvélemény és a parlamentje világosan morális alapokra helyezkedve hozott egyben az ügyben döntést, ezért a magunk részérõl úgy érezzük, hogy ennek a kérdésnek a rendezése nem elsõsorban azért izgalmas, mert van egy párizsi békeszerzõdés, amely minket erre kötelez, hanem azért, mert ez valóban elsõdlegesen - mint ahogy erre elõdeink igen komolyan hitet tettek - erkölcsi kötelezettségünk.
Ebben az összefüggésben a Magyar Demokrata Néppárt nem tudja és nem kívánja ezt a kérdést összekapcsolni semmilyen más olyan jellegû intézkedéssel, amelyik akár a párizsi békeszerzõdésbõl, akár másból folyik, hiszen világos, hogy egy önmagában álló kérdésrõl van szó, és attól függetlenül, hogy Magyarország számára más, valóban jogos követelések teljesítése még nem történt meg, nem lehet alap arra vonatkozólag, hogy mi ne tegyünk meg egy olyan erkölcsi kötelezettséget, amelyikre egyébként a '46-os Országgyûlés önmagától kötelezettséget vállalt.
Ami ennek a jogi oldalát érinti, az is kötelezettség, és ezért nem tartom szerencsésnek a Néppárt képviseletében intézményesen a "kárpótlás" szóra helyezni a hangsúlyt, hiszen ennek a törvénynek - és ami ezután következik, és be fogja nyújtani a kormány - a témája alapvetõen mégsem kárpótlási, hanem egy békeszerzõdés végrehajtásával kapcsolatos törvényhozási feladat. Ebbõl következik, hogy az az alkotmánybírósági döntés, amelyik arról rendelkezik, hogy a magyar kárpótlásnak a szellemiségét és módszerét kell erre alkalmazni, ez egy ügy és egy vetülete ennek a kérdésnek, itt azonban jogi értelemben véve egy békeszerzõdés végrehajtási pontjáról folyik ma a vita. Ebben a kérdéscsomagban tehát világos, hogy itt kellene elõre haladnunk.
Az Alkotmánybíróság annak idején azt állapította meg, hogy a '46. évi XXV. törvénycikk, valamint a párizsi békeszerzõdés végrehajtásával kapcsolatban született miniszterelnöki '47-es rendelet változatlanul érvényben van. Most ennek az országgyûlési határozatnak a tárgyalása során egy új technikai megoldás lehetõségérõl ad tájékoztatást a kormány, amellyel összefüggésben az 1946. évi XXV. törvényt hatályon kívül kívánja majd ____________________ 5 Így? (3x) 25 helyeztetni, hogy ez az új technikai megoldás mint végrehajtható megoldás szülessék meg.
Tisztelt Képviselõtársaim! Akik a hálódiagram fogalmával és annak mûködésével tisztában vannak, azok tudják azt, hogy a hálódiagramban vannak egyes cselekvések közötti kényszerpályák, és vannak úgynevezett látszattevékenységek, amelyeket szaggatott vonallal szoktak a hálódiagramok rajzolói megjeleníteni.
Tisztelt Országgyûlés! Abban a formájában, ahogy ma elõttünk van ez az országgyûlési határozati javaslat, meggyõzõdésem, hogy egy hálódiagram- szerkesztõ szaggatott vonallal rajzolná, mert valóban látszattevékenység. Látszattevékenység annyiban, hogy semmi olyat nem tartalmaz, amit a kormány önmagától nem tudna megtenni - ha akarna, vagy képes volna a jelenlegi pillanatban rá -, mert sem azt, hogy létrehozzon egy közalapítványt, sem azt, hogy tárgyaljon az arra illetékes szervezetekkel, sem azt, hogy az Országgyûlésnek benyújtson valamilyen törvényjavaslatot, senki meg nem gátolja, evvel ellentétes országgyûlési határozat nincsen. Ráadásul a problémát abban látjuk, hogy nem teljesen világos, hogy tulajdonképpen a kormány mit is akar. Abban a vonatkozásban, hogy közalapítványról esik szó.
Tisztelt Képviselõtársaim! A vitában már elhangzott, hogy közalapítványt a törvény erejének megfelelõen többféle módon lehet létrehozni, létrehozhat közalapítványt a kormány, de létrehozhat a parlament is. Amennyiben a kormány azt igényli, hogy az Országgyûlésben konszenzus szülessék abban a vonatkozásban, hogy ennek a békeszerzõdési pontnak a végrehajtását egy közalapítványon keresztül kell végrehajtani, akkor a kormány részérõl nem tudom, hogy kormányzati vagy parlamenti közalapítványt akar létrehozni, mert ha kormányzatit, ahhoz nem kell a parlament egyetértése, ha viszont parlamenti, akkor hiányzik a 3. pontjából az országgyûlési határozatnak, hogy a törvénycikkek - amelyek erre vonatkoznak -, ezek mellett ennek a közalapítványnak az alapító okiratát is be kell hogy mutassa a tisztelt Országgyûlésnek, mert úgy létrehozni közalapítványt a parlamenti képviselõknek, hogy annak egyetlenegy pontját nem ismerik, nyilván nem lehetséges.
Ezért a Magyar Demokrata Néppárt képviseletében az országgyûlési határozat helyrehozatalát, és hogy egyáltalán most már essünk túl ezen a teljesen feleslegesen gerjesztett és nagyon rosszízû vitán - amelyik sajnos meg fog ismétlõdni a tárgyban benyújtott törvényjavaslatok kapcsán -, de reméljük, hogy talán nem, mert már itt mindenki elmondta a maga álláspontját az ügyben. Ez két módon lehetséges.
Az egyik mód - és az erre vonatkozó határozati javaslat egyik módosításaként azt jelenítjük meg -, hogyha közalapítványról szó esik, akkor ám legyen az 1. és 2. pontban közalapítványról szó, de akkor a 3. pontban kerüljön megnevezésre a benyújtandó dokumentumok és törvényjavaslatok mellett ennek a közalapítványnak az alapító okirata is, a kormány javasolta október 31-ig.
(17.00)
Ha viszont ez a közalapítvány kormány által létrehozandó közalapítvány, abban az esetben az Országgyûlésnek ehhez sem a priori, sem késõbbi jóváhagyása nem szükséges. Az 1. és 2. pont elhagyását javasoljuk, és a 3. pont önállóan megél, ha a kormány ezt annyira igényli, hogy az Országgyûlés felszólítja a tisztelt kormányt, hogy október 31-ig a tárgyra vonatkozó törvényjavaslatokat terjessze be a tisztelt Ház elé. Bár fölösleges, politikai értelemben redundancia, de ez elfogadható önmagában, de akkor a közalapítvány kérdésérõl nem szükséges hogy szó essék, mert ezt a kormány a saját hatáskörében úgy, ahogy ezt a leglogikusabbnak tartja, létrehozhatja.
Végül egyetlenegy megjegyzést legyen szabad ehhez a kérdéshez hozzáfûzni. Itt sok vita hangzott el, hogyan lehet megállapítani azt a vagyont, amely a jogutód nélkül elhunytaknak és mártírhalált szenvedetteknek a vagyonából valamilyen jótékonysági szervezet, illetõleg most már egy közalapítvány kezébe kerül.
Világos, hogy ebben tiszta jogi megoldás ma már nemigen van, hisz ötven évvel a II. világháború befejezése után nagyon kevés az a használható dokumentum, a lefolytatható hagyatéki pereknek a lehetõsége, amely ezt 26 megalapozná. Így tehát egy kompromisszumra van szükség, és egy valószínûsített vagyonnak a kárpótlás egyéb szabályai szerinti közalapítványba helyezésérõl.
Ebben a vonatkozásban azonban nem lehet nem megemlíteni azt, hogy azért 1947-48-ban, amikor az Országgyûlés elsõ döntései és a párizsi békeszerzõdés rendelkezett, részben teljes körû listák, részben különbözõ helyekrõl az idevonatkozó vagyontárgyak megvoltak. Sajnálatos módon pont az akkori koalíciós kormányban is ezt a fajta rendezést megszavazó egyik párt, a kommunista párt uralomra jutása volt az, amelyik ezt az egész vagyont és a listák egy részét eltüntette, mert ez sajnos beépült annak a szocializmusnak az alapjába, amely alapok felszedésén ez a parlament most munkálkodik. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)