SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elõzõ felszólalási kísérletemben, amikor megpróbáltam két perc idejéig türelmüket igénybe venni, megpróbáltam utalni arra, hogy ez a törvényjavaslat mennyire kevés abból a szempontból, hogyha a lakásszféra egészét tekintjük.
Azt gondolom, hogy az eddigi felszólalások egy része is ebbe az irányba mutatott, és azt is gondolom ugyanakkor, hogy egyetlenegy hozzászóló sem fog önmagában erre a lakás-takarékpénztárról beszélni, hiszen olyan összefüggéseire tért ki valamennyi hozzászóló, amelyek más törvényeket is érintenek.
Azt gondolom, hogyha a tisztelt kormány a Ház elé hozta volna azokat az elképzeléseket, amelyeket a kormány már megtárgyalt július 4-én, akkor érdemben tudnánk vitatkozni az egészrõl. Abban az esetben, hogyha ismernénk azokat a végrehajtási technikákat és célokat, amelyekrõl a kormány már döntött, akkor abban az esetben világosabban láthatnánk, hogy mi vár Magyarországon azokra az emberekre, akik valamilyen formában a lakáspiacon megjelennek, akár megrendelõként, akár kivitelezõként, akár pénzügyi támogatóként.
Ebben a helyzetben látható ugyanis csak az a problémakör, amire már utaltak, ami arról szól, hogy hány új lakás, hány ezer új lakás, hány tízezer új lakás épül ebben az országban, hányat kellene felújítani, és mi az arányszám az épülõ és az elpusztuló lakások között.
Ebben a helyzetben lehet igazán látni azt, hogy jó megoldásokat, jó technikákat talál-e a kormány, vagy sem. Miután ez nincs elõttünk, ezért azt lehet mondanunk jóhiszemûen, hogy ez a törvényjavaslat egy szükséges eszköz, ahogy ezt már mondottam, de nem elégséges. S azt gondolom, hogyha a parlament felelõsen kíván gondolkozni errõl a társadalompolitikai problémáról, akkor egy törvénycsomagot kellene nekünk megtárgyalni.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt be fog nyújtani egy országgyûlési határozati javaslatot, amelyik arról fog szólni, hogy ezeket a törvényjavaslatokat tegyék le a Ház asztalára, hogy kerek egészében vizsgálhassuk meg ezt a kérdéskört. Hadd mondjak néhány példát ennek szükségességére.
Mi azt gondoljuk, hogy például az építõipari anyagáraknak az áfa-tartalmát csökkenteni kell. Azt gondoljuk, hogy a jelenlegi mûszaki elõírásokat, a gazdasági szabályozókat, illetve szabványokat meg kell változtatni. Azt gondoljuk, hogy az építésügyi eljárási dolgokat, a hatóságok közötti egyértelmû viszonyt rendezni kell. Azt gondoljuk, hogy az ingatlan- nyilvántartás fontossága egy alapvetõ követelmény egy jogállamban, és amely ingatlan-nyilvántartás nem hiteles és nem naprakész, az mindig s mindenkor alkalmat teremt arra, hogy visszaélések történhetnek ezzel.
Mi azt gondoljuk, hogy sem a tulajdoni lapokkal való visszaélés nem helyes dolog, és mindenképpen büntetendõ, mint ahogy ezt - hogyha sikerül tetten érni - akkor megpróbáljuk büntetni, sem pedig a mellett a probléma mellett nem mehetünk el, hogyha a fölvett támogatásokkal vagy hitelekkel visszaélnek.
Ilyen tekintetben azokban az esetekben, amelyek megtörténtek jó néhány megyében, amikor a lakástámogatási hiteleket fölvették, fölépítettek belõle egy épületet, majd visszabontották, jóval hamarabb kellett volna a kormánynak reagálnia, hiszen az õ kezében volt az a jogi szabályozó eszköz, amelyik az egész rendszert fölépítette, és amelynek segítségével ezt a rendszert meg is lehetett volna változtatni.
Ahhoz képest, hogy mikor történtek már meg az elsõ bejelentések, és mikor indultak már nyomozások ezekben az ügyekben, azt gondolom, egy nyári döntés eléggé elkésett volt ezen a téren, s elég sok pénz folyt ki akár az állam kasszájából, akár pedig - miután ez mindannyiunk pénze - közpénzekbõl is.
Én a magam részérõl ennél a törvényjavaslatnál azt kívánom elmondani, vagy azt próbálom elemezni, hogy melyek azok a társadalmi körök, csoportok, amelyek részesülhetnek ebbõl a támogatásból. A lakás-takarékpénztár ugyebár az 34 elõtakarékosság intézményét kívánja kiváltani, ha én jól értem a kormány szándékát.
Ebbõl viszont az is következik, hogy az a konstrukció, amely jelenleg volt, amely mértékében azért magasabb volt, mint a jelenlegi, egy visszalépést kell hogy jelentsen, hiszen az anyag az elõzõ rendszerhez képest, ahol 20 százalékos adókedvezmény és 70 százalékos hiteltörlesztési támogatás volt, ez a fajta támogatás, ahol 36 000 forintot lehet leírni valamilyenfajta kamatozással - fix kamatozással -, nem egy elégséges finanszírozási technika, hanem visszalépés egy eddigi rendszerhez képest. Ez az elsõ, amit meg kell állapítani errõl a dologról.
A második: alapvetõen három köre van természetes személyek körében azoknak a csoportoknak, amelyek ebben a rendszerben érdekeltek lehetnek. Az elsõ kör az, amely minden további nélkül és könnyedén meg tudja azt tenni, hogy havi 10-20 ezer, vagy akár ennél nagyobb nagyságrendû összeget lakástakarékosságra félretegyenek. Ez a csoport valószínûleg nem érdekelt abban, hogy lakás- elõtakarékosságban szerepet játsszék, hiszen õk bírnak akkora jövedelemmel, hogy bármikor készpénz formájában a piacon tudnak venni lakást.
A második kör az, amely képes ekkora havi összeg elõtakarékosságára, s ez a társadalmi réteg az a középosztály, az a középréteg, amely egyébként más vonalakban - az adók szempontjából - nagyon keményen meg van sarcolva, akik például hiába vállalnak több gyereket, arra több adókedvezmény nem jár, akik egyébként valószínû, hogy a generációjuk folytán - ha már azt tekintjük, hogy még iskolás gyerekeik vannak akkor - abban a korban vannak, ahol egy stabil egzisztencia van, de ahonnan a továbblépés lehetõsége, mondjuk, a három gyerek miatt, már nehezen megélhetõ számukra. Én azt gondolom, hogy ez a kör az, amelyik - hogyha anyagi fedezete lesz rá - érdekeltté tehetõ egy ilyen lakás- takarékpénztár konstrukcióban. És majd érvekkel fogom alátámasztani, hogy miért.
A harmadik kör, amellyel kapcsolatban viszont ez a törvényjavaslat igazán nem tud mit kezdeni, ez pontosan az a réteg, az a társadalmi csoport, amelyik elvileg 5000-7500 forintos elõtakarékosságra megpróbálna kísérletet tenni. Azért mondom, hogy megpróbálja, és azért mondom, hogy kísérletet tenni, mert ezt nem tartom valószínûnek, hogy ez a társadalmi csoport képes erre.
Ez a társadalmi csoport az, amelyik érdekelt lehet abban, hogy egy ilyen elõtakarékossági rendszer, amely párosul a lakástámogatási kedvezményekkel - tehát a gyerekek után járó kedvezményekkel -, és valamilyen önerõbõl bír, ennek a számára, e csoport számára, hogyha ez a három együttható egyszerre jelenik meg, akkor lehet arról beszélni, hogy e törvényjavaslat is, tehát ennek mint eszköznek a segítségével is lakást, új lakást tud vásárolni, vagy be tud lépni a lakáspiacra.
Én azt gondolom, hogy ez a társadalmi csoport ennek a törvényjavaslatnak, ennek az intézménynek a segítségével nem tud lakást vásárolni. És továbbmegyek: az a társadalmi csoport sem tud ennek az intézménynek a segítségével lakást vásárolni, új lakást vásárolni, amelyik képes ilyenfajta elõtakarékosságra.
Miért mondom ezt? Azért mondom, mert hogyha valaki kiszámolja, vagy követi az államtitkár úr által elmondott matematikai képletet, hogy havi megtakarítással milyen végösszeghez lehet jutni, akkor abból egyértelmûen és világosan kitetszik, hogy ez az összeg nem alkalmas arra, hogy lakást vásároljon.
(18.10)
Az az összeg alkalmas arra, de akkor már más társadalmi csoportról kell beszélni, hogy - mondjuk - kisebb lakását nagyobbra cserélje, hogy leromlott lakását felújítsa, hogy a felújítás során bõvítse ezt a rendelkezésre álló ingatlant. El kell mondani azt, ez a lakás-takarékpénztár nem szól új lakásvásárlásról. Ez a lakás-takarékpénztár szólhat felújításról, bõvítésrõl, cserérõl és semmi másról, kérem tisztelettel.
Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat éppen azért csak egy picike rész a lakásszféra vagy a lakáspiac tekintetébõl, mert az elmondottak alapján is kiderül, hogy nem alkalmas igazán nagyfokú robbanásra, ha úgy tetszik expanzióra ezen a téren. Talán úgy szépen, csendesen, egy-két társasházat, egy-két lakást, egy-két lakásszövetkezeti épületet fel lehet ebbõl újítani, vagy részben ebbõl a forrásból, de másra igazán nem alkalmas.
Ami egy fontos garancia lenne, és egy módosító indítvánnyal, azt hiszem, érdemes lenne azért mégis megkockáztatni ennél a harmadik társadalmi 35 csoportnál - akikre utaltam - hogyha esetleg rendelkeznek lakással, és talán bõvíteni tudják, tehát már rendelkeznek lakással, az az a fajta lehetõség, ahol az elõtakarékossági idõszakot meghosszabbítják nyolc évre.
Én most azt gondolom, hogyha ebben a nyolcéves meghosszabbításban szerepel egy olyan lehetõség is számukra, hogy nem feltétlenül vonják le vagy szüntetik meg az állami támogatás folyósítását akkor, hogyha nem lakás célra költi el a pénzt, akkor ezeknek a társadalmi csoportoknak azért olyanfajta támogatást tudunk adni, ami azért lehetõséget teremt arra, hogy valamilyen kimozdulása legyen arról a területrõl, ahol van.
Ez jelenti azt is, hogy nem feltétlenül kell lakás célú kifizetésre ezt az összeget elkölteni, és ilyen formában, hogyha biztosítani tudjuk, hogy nyolc évnél hosszabb ideig elõtakarékoskodó személyek megkapják az állami támogatást, akkor azt gondolom, hogy ez a támogatás nem kidobott pénz, hanem ebbe a rendszerbe belépõ legalacsonyabb jövedelmûeket hozza valamilyenfajta kedvezõbb helyzetbe. Ez megfontolandó - azt gondolom -, érdemes ezt a szempontot figyelembe venni.
Ami a törvényjavaslatnak azt a pontját érinti, ahol fel vannak sorolva, hogy kik részesülhetnek ebben a konstrukcióban, és ott alapvetõen még két kört érint, a lakásszövetkezeteket és a társasházakat, ott azt gondolom, hogy érdemes lenne megfontolni, hogy ezt a kört kibõvíteni az önkormányzatok szerepvállalásával.
Ennek sokféle módja lehet, amit meg kell vizsgálni. Ezt csak akkor lehet igazán megtenni, hogyha több törvényösszefüggés elénk kerül. Ezt azonban meg kellene tennünk, hiszen azért vannak olyan önkormányzatok, amelyek képesek olyanfajta tõkeállományt megmozgatni, amihez az állami támogatás mint kiegészítés, ha hozzákerül, akkor beléphet valamilyen olyan formában a lakáspiacra, ahol legalább a lakásépítéssel kapcsolatos, szükséges infrastruktúrát meg tudja teremteni, közmûhálózat, és a többi, és a többi.
Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azzal szeretném a mondandómat részben összefoglalni, részben megelõlegezni a végszót, hogy Magyarországon a jelenlegi helyzetben csak akkor lehet kimozdulást elérni, hogyha létrejön az a kivitelezõi kör, amire már részben utaltam a kétperces felszólalásomban.
Ez a kivitelezõi kör alapvetõen hármas struktúrájú, részben a magánszemélyek, akik önszorgalmukkal végzik el ezt a munkát, részben kalákában, részben pedig, ha a piacon megjelenik, akkor részben feketemunkával is, ez az elsõ kör. Ezek, akik a legolcsóbban tudják megépíteni házaikat, lakásaikat.
Második kör az, amelynek az intézményrendszere alapvetõen hiányzik Magyarországon. Ez egy olyan köztes jogi személyiséget igényel, amelyet sürgetni kéne. Hogyha a Pénzügyminisztérium elkötelezett például ennek a lakásügyek vitelének, akkor azt gondolom, hogy ebben az idõszakban - tehát még az õszi idõszak alatt - meg kell vitatnunk a nonprofit törvényt.
Ez a nonprofit törvény sokféle területet érint, oktatást, kultúrát, mûvészetet, nagyon sokfajta dolgot jelent, de jelenti egyúttal azt a lehetõséget is, hogy az építõiparban megjelenjen egy olyan jogi személyiség, amelyik a házilagos kivitelezés és a profi vállalkozói kivitelezés között jelenik meg. Ez az a jogi személyiségi rendszer, amelyet talán egy most létezõ fogalommal, de más tartalommal lehetne leírni, ez valamifajta lakásszövetkezet. Egy olyanfajta beruházási csoportosulás, amelyik abban érdekelt, hogy folyamatosan újítsa meg azokat a vállalkozásokat, amelyek a lakásterületen megjelennek.
Tehát õk azok, akik építenek kisebb lakótelepeket, õk azok, akik társasházat tudnának építeni, és mondjuk az önkormányzattal összefogva olyan telekhelyeken is tudnak végre társasházakat építeni, amit önmagukban, most, jelenleg magánszemély nem tud megszerezni, hiszen a telekárak például Budapesten olyan magasak, hogy ez messze a csillagos égben van számukra, ez a távolság. Most ez a vállalkozói csoport tehát csak akkor tud a piacon megjelenni, hogyha létezik az a jogi intézmény, amelyik a nonprofit vállalkozást jelenti. Hadd mondjam zárójelben még azt, hogy jelenleg Magyarországon szinte alig folyik társasházi építkezés. Olyan magasak a telekárak, hogy erre nincs igazán megrendelõ, nincs igazán fizetõképes kereslet.
Azok a csoportok pedig, amelyek meg tudják vásárolni a magas telekárat - itt elsõsorban nagyvárosokra, Budapestre és a többi megyei jogú városra gondolok -, ott azon a területen - valószínû - nem fog társasházat építeni, hanem inkább saját családi házat, s erre megvan az anyagi forrása. 36
Végezetül zárómondatként, zárógondolatként azt szeretném elmondani, hogy az alapvetõ megoldásról egyrészt én azt gondolom, hogy a nonprofit szervezetek létrehozása lenne az egyik, a másik pedig az állami elvonásnak a csökkentése.
Ez az állami elvonás alapvetõen az adókban jelenik meg, én állami elvonásnak és megsaccolásnak tekintem azt is, hogy nagyon magas a tb-járulék, ez is egy adó, nagyon magas - és épp ezért kerülik -, és kerül át a feketemunkába a személyi jövedelemadó-elõleg, és játszanak hamis számlákkal az áfa miatt. Továbbá, hogyha az állami adók körébõl az építõipari anyagáraknak egy bizonyos körét kevesebb adóval tudjuk beszámlázni, akkor abban az esetben hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a lakásépítés, a családi házak építése vagy az ehhez való kedv az megnövekedjék.
Tehát tisztelt hölgyeim és uraim, hogyha Magyarországon sikerülne pótolnunk azt a lakásállományt, amely folyamatosan pusztul le, amelybõl - az én számításaim szerint - körülbelül 50 ezer új lakás kellene hogy legyen a felújításokon kívül, akkor abban az esetben csak akkor történhet meg az ezen a területen való növekedés - ami gazdasági növekedést is jelenthet -, hogyha az adókat csökkentjük. Erre a tételre nyilvánvaló, hogy az adótörvények kapcsán vissza fogunk térni, amennyiben az áfatörvénynél nem jelentkezik az ezirányú szándék, akkor önálló képviselõi indítványként vagy módosító indítványként mindenképp be fogom nyújtani a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében ezt a törvényjavaslatot.
Így tehát az elõttünk levõ lakás-takarékpénztárakról szóló törvényjavaslat számomra erõs kétségeket vet fel, már csak azért is, mert nem látom a mögöttesét, az összefüggéseit ennek a témakörnek, illetve olyan formában azt a jogi és törvényi szabályozásnak a környezetét nem látom, amelyet szükségesnek tartok, amirõl beszéltem, és amely kapcsán a Fidesz-Magyar Polgári Párt részérõl javaslatokat is tettem. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)