DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Képviselõtársaim! Húsz óra elmúlt, tehát mindenképpen figyelemmel leszek mindannyiunk fáradtságára, munkabíróképességére.
Szeretnék rámutatni tulajdonképpen két, általam jogászi szempontból lényegesnek tartott elemére ennek a törvényjavaslatnak, illetõleg országgyûlési határozati javaslatnak, amely most döntés elõtt az igen tisztelt magyar parlament elõtt fekszik.
Elõször is szeretném a figyelmet felhívni az Alkotmánybíróságnak arra a határozatára, amely - hogy úgy mondjam - irányt mutatott a jogalkalmazás számára, hogy milyen módon célszerû kezelni a párizsi békeszerzõdést ma, 1996- ban. Úgy érzem, hogy az Alkotmánybíróság általam egyébként igen nagyra becsült bírái itt, a jelen esetben tévedtek.
Egy joglogikai inkoherenciát érzékelek abban az iránymutatásban, amely - hogy úgy mondjam - a kárpótlási törvények szellemiségében kezelendõnek és elintézendõnek hívja fel ezt az 1947. évi XVIII. törvényt, magyarul a párizsi békeszerzõdés ratifikációs anyagát. 56
Kérem, a kárpótlások, mint ahogy ez a törvények preambulumából és szövegezésébõl is kitûnik, minden esetben ex gratia-alapon mûködtek, és egyik esetben sem épültek fel jogi ismérvekre. Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott arra, hogy akinek kára keletkezett jogalap nélkül, annak jogi alapon kikövetelhetõ és érvényesíthetõ módon van lehetõsége, vagy kell neki lehetõséget biztosítani a kárai megtérítésére.
A kárpótlási törvények, mint ahogy tudjuk, nem ilyenek. Az állam politikai bölcsességétõl vezetve, méltányosságból, különbözõ típusú sérelmeket egybemosva, bizonyos korlátokat állítva, kvázi anyagi jellegû kitüntetésként, elismerésként írja elõ a kárpótlást.
Egészen más a helyzet a párizsi békeszerzõdésnél. Egyik képviselõtársam utalt is rá, hogy az 1946. évi XXV. törvényt most majd a kormány hatályon kívül kívánja helyezni és módosítani akarja. Ezt meg is teheti. Mert az egy úgynevezett belföldi joganyag. Ezzel szemben a párizsi békeokmány csak olyan módon módosítható, csak olyan módon változtatható meg bármelyik elemében is, ha a békeszerzõdést aláíró valamennyi állam egybehangzóan kifejezi erre vonatkozóan az akaratát. Nem elég a ráutaló magatartás, a hallgatás, hanem az egyértelmû módosítási szándék azonos formában történõ kifejezése, mint ahogy annak idején a békeokmányba ez belekerült.
Azt hiszem, jogászok számára nincs szükség további fejtegetésre ebben a vonatkozásban. Mint ahogy a bevezetõben elõrebocsátottam, nagyon régóta dolgozik a Ház, nem kívánom önmagamat ismételni, hogy minél jobban rávilágítsak mondanivalóm lényegére.
A másik alapvetõ szempont, amelyet az igen tisztelt magyar kormány és a kormányfõ figyelmébe szeretnék ajánlani ennek a joganyagnak a végrehajtásával kapcsolatosan. Magához a joganyaghoz az elmondottak után nincs egyéb hozzáfûznivalóm.
A végrehajtás során indítványozom, hogy a kormányzat fokozott körültekintést fejtsen ki abban a tekintetben, hogy azok, akik a párizsi békeokmány szerinti jogalanyisággal, kártérítési jogalanyisággal fellépnek, valóban olyan, úgynevezett szervezetek-e, mint ahogy ezt a párizsi békeokmány meghatározza.
Egy módosító indítványt is benyújtottam az igen tisztelt Országgyûlés elé, amelyben csak vázoltam azt az indokolási részében az indítványomnak, hogy midenképpen elkerülendõ, hogy fantomszervezetek, vagy olyan jogi személyiséggel bíró egyéb, igényt érvényesítõ, esetleg kft.-k vagy egyéb jogalanyok lépjenek fel a kártérítés érvényesítése és a vagyon kezelése kapcsán, amelyeknek nincs erre vonatkozóan az alapszabályukban meghatározott tevékenységi körük.
Ugyanebben a kérdéskörben, örülnék, ha a kormány különös figyelemmel lenne arra is, hogy az a károsult kör, amely kárainak rendezése a békeokmánynak megfelelõen történik, az valóban az-e, és olyan terjedelmû, amely ebben a vonatkozásban rendezést vagy részletrendezést fog nyerni a jelen megoldásban.
Tekintettel arra, hogy a kormány megoldását még nem ismerjük, én most pusztán csak rámutatni kívántam ezekre a szempontokra, és a magam részérõl merem remélni, hogy az igen tisztelt kormány és a magyar igazságügyi apparátus kellõképpen meg fog gyõzõdni arról, hogy ezeknek a szempontoknak megfelel-e a végrehajtás, mert minden egyéb esetben magában rejtené a semmisség veszélyét, hogyha netán arra illetéktelen személyek vagy illetéktelen módon lépnének fel a párizsi békeokmány végrehajtásával kapcsolatban. Nagyon köszönöm.
(20.10)