DR. NYIKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevõszék alelnöke: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Hagyománnyá vált a zárszámadás ellenõrzésérõl szóló írásos számvevõszéki jelentéshez az Országgyûlés plenáris ülésén szóbeli kiegészítést tenni. Ez nagy megtiszteltetés az Állami Számvevõszék számára, hiszen a számvevõszékek szerte a világon jellemzõen nem rendelkeznek olyan lehetõséggel, olyan jogosítvánnyal, hogy a parlamentben közvetlenül is megszólalhassanak. Ez ugyanakkor nagy felelõsség is számunkra, hiszen ily módon az Állami Számvevõszék közvetlenül szólhat a törvényhozáshoz, és a rádió, a tv nyilvánosságán keresztül közvetlenül informálhatja az ország szélesebb közvéleményét is. Ezt a lehetõséget én arra szeretném most fölhasználni, hogy összefoglaljam azokat a tapasztalatokat, amelyeket a közpénzekkel, a közvagyonnal való gazdálkodás ellenõrzése során szereztünk, és ezeket a tapasztalatokat, ezeknek a lényegét megosszam önökkel, és nemcsak az országgyûlési képviselõkkel, hanem az ország nyilvánosságával, az adófizetõ állampolgárokkal is.
Hogyan gazdálkodott a kormány 1995-ben az elõfizetõk pénzével, az állam vagyonával? Hogyan hajtotta végre a múlt évi költségvetést? El tudott-e számolni, meg tudott-e felelni az Országgyûlés felhatalmazásának? Az Állami Számvevõszék ezekre a kérdésekre keresi a választ, és az alkotmány szerint ezekre a választ három aspektusból, nézõpontból kellene megválaszolni, méghozzá a törvényesség, a célszerûség és az eredményesség nézõpontjából. A zárszámadás vizsgálata nem tér ki mindhárom szempontra. Ennek több oka van: a zárszámadás ellenõrzése a törvényességre és a szabályszerûségre koncentrál. A célszerûséget a közpénzekkel, a közvagyonnal való gazdálkodás célszerûségét, eredményességét más jelentéseinkben igyekszünk bemutatni.
Megállapításainkat - mint önök láthatták - három füzetben foglaltuk össze, három füzet tartalmazza. Azért három, mert azt gondoljuk, hogy ily módon mindazok megtalálhatják a jelentésünkben levõ információkat, akik különbözõ kérdések iránt érdeklõdnek. Az elsõ füzet az összefoglaló megállapításokat tartalmazza, és a javaslatainkat. A számvevõszéki ellenõrzés célja nem a hibakeresés, hanem elsõsorban a hibák megelõzése, szaknyelven szólva a prevenció. A káros folyamatok bemutatása - a káros folyamatok megváltoztatásának a lehetõségét kell keresnünk, és ezeket tartalmazzák a javaslataink, szám szerint nagyon sok: 45; ennyi javaslatot még soha nem tettünk az elmúlt évek során, igyekeztünk ezeket tematikusan csoportosítani a könnyebb kezelhetõség érdekében, és azt reméljük, hogy elsõsorban a számvevõszéki bizottság és a költségvetési bizottság, esetleg egyes képviselõk magukévá teszik javaslatainkat, és módosító indítvány formájában benyújtják az Országgyûlésnek, és azt is reméljük, hogy e javaslatokból több realizálódni fog különbözõ törvényi formákban.
(9.30)
A második füzetben a zárszámadási dokumentumok törvényességi és számszaki ellenõrzési megállapításait mutatjuk be. Az államháztartás alrendszereire bontva értékeljük a tavalyi gazdálkodást. Itt kell arra rámutatnom, hogy a kép nem teljes. Ezúttal sem teljes a kép, hiszen az államháztartás nagyon fontos alrendszere, egyik nagyon fontos alrendszere - a társadalombiztosítási alapok által alkotott alrendszer - zárszámadásának az ellenõrzésérõl nem tudtuk a jelentésünket egyidejûleg a központi költségvetési zárszámadási jelentéssel benyújtani.
Itt egy törvényi, szabályozási probléma van, nevezetesen az, hogy ha a kormány igénybe veszi a számára egyébként törvényesen rendelkezésre álló idõt, és augusztus végén nyújtja csak be a tb- alapok zárszámadására vonatkozó törvényjavaslatot, akkor az Állami Számvevõszéknek nem áll rendelkezésére az a 60 nap, amit számára szintén a törvény biztosít, csak akkor állna a rendelkezésére, hogyha egy 60 napos késedelemmel kerülne sor a jelentésünk benyújtására. Ahhoz tehát, hogy lehetõleg a központi költségvetési törvényjavaslat zárszámadását és a számvevõszéki jelentést együtt lehessen tárgyalni a tb-alapok hasonló dokumentumaival, fel kellene oldani ezt a törvényi ellentmondást.
A harmadik füzetünk a helyszíni vizsgálatoknak a tapasztalatait mutatja be a központi költségvetési fejezeteknél és a helyi önkormányzatoknál.
Tisztelt Országgyûlés! Mi a legfõbb üzenete ezeknek a füzeteknek? Mintegy 200 oldalnyi terjedelmû megállapításnak és információnak? Mire lehet fölhívni a figyelmet a tavalyi évrõl szóló zárszámadás kapcsán, és nem csak a tavalyi évi zárszámadásra vonatkozó számvevõszéki ellenõrzési tapasztalatok alapján?
Elõször is, tisztelt Országgyûlés, a törvények tiszteletére szeretném felhívni a figyelmet. Mindannyian tudjuk, hogy jogállamban nemcsak az állampolgárok és nemcsak a társaságok, a vállalkozások, hanem a kormány cselekvéseit is törvények szabályozzák. A kormány jogkövetõ magatartása, az állampolgárok, a vállalkozások törvénytiszteletét is erõsíti - fordított esetben gyengíti.
Ha a kormány sért törvényt, akkor nem jár jó példával elöl, és nem lesz erkölcsi alapja arra, hogy az úgynevezett adómorált javítsák az állampolgárok, és nem sok esélye lesz a feketegazdaság elleni küzdelemre buzdítani. (Taps az FKGP padsoraiból.)
Az Állami Számvevõszék az 1995. évi költségvetés végrehajtásának ellenõrzésekor is kénytelen volt több törvénysértõ megállapítást tenni. (Sic!) Ezeket nem sorolom fel, hiszen a jelentésünk tartalmazza, egyetlen példát azonban mégiscsak megemlítek, hiszen az államtitkár úr is errõl említést tett, ez pedig az az ominózus bankinyereség-visszautalás, amelyen vita van az Állami Számvevõszék és a pénzügyi kormányzat között, és azért ennek kapcsán mondom el, mert számunkra a törvény mérce. A törvény mindaddig mérce, amíg azt meg nem változtatják.
Ez az idézett passzus a jegybanki törvénybõl azt mondja, hogy: "Akkor kell visszautalni a Nemzeti Bank adóelõlegét, hogyha az tényhelyzet ismeretében többet fizetett be, mint amennyit kellett volna." A visszautalás azonban nem a tényhelyzet ismeretében, a prognózis alapján történt. A tényhelyzetet nem lehetett ismerni december 29-én, csak január valahányadikán. Tehát ez - úgy, ahogy van - sajnos törvénysértés, a törvény betûje szerint.
Én nem kívánok senkivel közgazdasági vitába keveredni arra vonatkozólag, hogy ezt a pénzt nem vitte haza senki, ez a pénz közgazdaságilag végül is a helyére került, de a törvénysértés tény.
Minden köztisztviselõ esküt tesz arra, hogy: "Az alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom." Nem csak az eskütétel emelkedett pillanataiban kellene ezt komolyan venni. Ha pedig a törvények megtartását az Országgyûlés nem ellenõrzi, és a megsértésüket nem szankcionálja, akkor a törvényhozó funkcióját sem tudja maradéktalanul betölteni.
Szeretném arra fölhívni a figyelmet - tisztelt Országgyûlés - a következõ gondolatkörben, hogy a közpénzekkel való elszámolás rendkívül idõszerû és fontos. A különféle bevételekkel, adókkal, vámokkal, illetékekkel, privatizációs bevételekkel, továbbá a közkiadásokkal, a támogatásokkal, a beruházásokkal, a kamatfizetésekkel el kell számolni az ország nyilvánossága elõtt. Ez jogállamokban evidencia.
Nálunk ezt az teszi különösen aktuálissá, hogy az állam igen sok adót fizettet a munkavállalókkal, igen magas járulékokkal növeli a vállalkozások költségeit, és ily módon centralizálja a mérhetõ GDP mintegy kétharmadát.
Nem az ÁSZ vesszõparipája az elszámoltatás szigorítása, hanem a társadalom jogos igénye egy olyan idõszakban, amikor az egykori állami vagyon magántulajdonba megy át, amikor a bérek, jövedelmek reálértéke süllyed, amikor a lakosság fogyasztása csökken, és amikor az elszegényedés egyre szélesebb rétegeket gyûr maga alá.
Az elszámolás elvei évszázadosak. Luca Pacciolo ferences szerzetes 500 évvel ezelõtt fektette le a könyvvezetésnek az elveit. Számviteli törvényünk is rögzíti ezeket. Az államháztartási törvényt többek között azért alkotta meg az Országgyûlés, hogy megteremtse a garanciáit a közpénzekkel való hatékony és ellenõrizhetõ gazdálkodásnak, hogy érvényesítse a teljesség, a részletesség, a valódiság, az áttekinthetõség elvét.
Nem lehet hiteles a zárszámadás, ha ezeknek a követelményeknek nem tud megfelelni. Ha például egyes költségvetési szervek vagy helyi önkormányzatok nem készítenek leltárt. Ha a zárszámadási dokumentumok adattengerében nem lehet eligazodni. Ha nincs meg az Országgyûlés rálátása az államháztartás egészére, az állam vagyonára.
Én köszönöm Akar államtitkár úrnak ezt a nagyon szép minõsítését, miszerint nyilvános tanulás lehetõségét teremtette meg az Állami Számvevõszék a jelentésének egyes megfogalmazásaival, bizonyára arra gondolt, hogy ezeket a számviteli elveket igyekeztünk definiálni, közérthetõen körülmagyarázni. Vannak, akik ezt nem ilyen kedvezõen minõsítik, túl didaktikusnak tartják és egy kissé iskolásnak, refrénszerûen ismétlõdõnek, hiszen ezt tavaly is leírtuk már. Én elnézést kérek mindazoktól, akik számára ezek nyilvánvaló ismeretek, de a többség talán nem ismeri ezeket ilyen precízen, ezért azt gondolom, hogy nem volt fölösleges ezeket ismét a jelentésünkben közzétenni.
Szeretnék szólni a közvagyonnal való gazdálkodás helyzetérõl. Az állam vagyona - mint közismert - részben az államháztartáson belül, részben az államháztartáson kívül helyezkedik el. Az államháztartáson kívüli vagyon az állam gazdálkodói vagyona. Ez két területen helyezkedik el, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság kompetenciakörében, illetõleg az egyes minisztériumok tulajdonában.
Noha törvény kötelezi erre, a kormány ezúttal sem nyújtotta be a beszámolóját a fõ vagyonkezelõnek a tevékenységérõl. Nincsenek információk a zárszámadási kötetekben az ÁPV Rt.-hez tartozó mintegy 90 tartós állami tulajdoni részesedéssel mûködõ társaság vagyoni helyzetérõl, annak a változásáról. Nincsenek információk a zárszámadásban azokról a közszolgáltató szervezetekrõl sem, amelyeknek a tulajdonosi jogait miniszterek gyakorolják: MÁV, Posta, regionális vízmûvek, Szerencsejáték Rt. és így tovább.
Annak ellenére, hogy a zárszámadási kötetek 7,5 kilót nyomnak, és a Pénzügyminisztérium mintegy 10 tonna papírt használt fel a beszámolók elkészítéséhez, csak minimális információkat tartalmaznak ezek a kötetek a zárszámadásban az államháztartás vagyonáról. Nincsenek információk - vagy ha vannak, akkor nem hozzáférhetõk - a kincstári vagyonról, a mûemléki ingatlanokról, a védett természeti területekrõl, a termõföldekrõl, a volt szovjet katonai laktanyákról és azokról a vagyontárgyakról, amelyeket a polgári törvénykönyv, az államháztartási törvény az állami tulajdonba sorol.
Az Állami Számvevõszék ezeket a hiányosságokat annál inkább sajnálja, mert az államháztartási törvény már 1992-ben kötelezte a kormányt arra, hogy a zárszámadáskor mutassa be az Országgyûlésnek a különbözõ vagyonmérlegeket, vagyonkimutatásokat. Olyanokat, amelyekben szerepelnek az állami erdõkre, a beépített ingatlanokra, a vagyonértékû jogokra, a külföldi érdekeltségekre és egyebekre vonatkozó közérdekû információk.
(9.40)
Tisztelt Országgyûlés! Az Állami Számvevõszék hetedik alkalommal számol be a zárszámadási ellenõrzés tapasztalatairól, a költségvetés végrehajtásának számvevõszéki ellenõrzésérõl. A közpénzekkel és a közvagyonnal való gazdálkodás színvonaláról ez alkalommal sem tudtunk tetszetõs képet festeni. A legtoleránsabb jelzõt használva is azt mondhatjuk legfeljebb, hogy a helyzet ellentmondásos. Vannak azért kedvezõ jelek. Van számviteli törvényünk, van államháztartási törvényünk, áttekinthetõbb lett a helyzet. Az állami pénzalapok területén részben a számuk radikális csökkenése, részben a könyvvizsgálat kötelezõ elrendelésének köszönhetõen. A kormány rendszeresen tájékoztatja az Állami Számvevõszéket a központi tartalék felhasználásáról, az egyedi garanciavállalásokról, a fejezeteken belüli átcsoportosításokról, és mint tudjuk, 1996. január 1-jétõl mûködik a Magyar Államkincstár, az államháztartás két alrendszerében.
Ezek pozitívumok. Ezért azt mondhatjuk, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás terén vannak biztató jelek. Ezekrõl az államtitkár úr is szólt, és azokat a törekvéseket itt ecsetelte, amelyek jellemzik a pénzügyi kormányzat munkáját.
Mindezek azonban nem adnak okot elégedettségre. Hiszen ami a korábbi állapot meghaladását illeti, ott valóban van fejlõdés. Ez nem mondható el a közvagyonról, ami mint említettem, igen gyenge minõsítéssel, a vele való gazdálkodás igen gyenge minõsítéssel jellemezhetõ. Nem elég - szeretném, tisztelt Otrszággyûlés, hangsúlyozni -, nem elég azonban a korábbi önmagunkhoz viszonyítani. Nem elég ezt a kicsit talán ironikusan használt "bázist" meghaladni.
A mérce egyre inkább Európa. Magyarországot fölvették az OECD-be, Magyarország az Európai Unióba készül. Az európai mérce más, mint a tavalyi magyar vagy a tavalyelõtti magyar bázis, önmagában tehát, miközben elismerjük a bázis meghaladását, nem mondhatunk le arról, hogy a mérce az Állami Számvevõszék számára egyre inkább az európai, és egyre inkább azok a paraméterek, azok az elvárások, amelyeket a nemrég nyilvánosságra hozott számviteli sztenderdek is mutatnak. Mi a jövõben is ehhez a mércéhez viszonyítunk, és ezért csak azt ígérhetem, hogy akkor fognak csökkenni a kritikus megállapításaink, hogyha a mércéhez közeledni fog a pénzügyi kormányzatnak a teljesítése. Köszönöm a figyelmet. (Minden oldalról taps.)