VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Azt hiszem, ismert az a mondás, hogy "Aki nem tudja, az tanítja". Nekem ez jutott eszembe, amikor Keller László "Magyarázom a mechanizmust" címû elõadását hallgattam - aki nem ismeri, az magyarázza. Ugyanis az a sikertörténet, amit õ 1995 gazdaságpolitikai lépéseirõl elmondott, az valahogy nincs szinkronban azokkal a statisztikai adatokkal, amelyek a '95-ös évrõl szólnak. Ugye közismert az a tény, hogy Kelet-Európa országai közül Magyarország ezzel a bruttó hazai terméknövekedéssel az utolsó harmadba csúszott vissza 1995-ben.
Még azok a kormánypárti közgazdászok is, akik egyetértenek a kormány elképzeléseivel, azok is azt mondják, hogy a kormány '94-'95. folyamán túllõtt a célon és azt az ígéretes gazdasági növekedést, ami '93. végén megkezdõdött, ezzel a drasztikus lépéssorozattal megakasztotta. Hadd emlékeztessek arra, hogy ez a gazdaságpolitika a belsõ kereslet, a fogyasztás drasztikus visszaszorításával számolt, aminek következményeként az infláció 1995-ben 28 százalék fölé kúszott, a lakosság reáljövedelme 12 százalékkal, az idén pedig, hát az elsõ félévben eddig 7 százalékkal csökkent. Ezek a põre tények, tisztelt Ház, nem igazolják azt, hogy a kormány az egyensúlyjavító lépések területén lényeges elmozdulást, lényeges eredményt ért volna el. Hiszen a folyó fizetési mérleg hiánya továbbra is magas, az államadósság kamatterhei pedig érdemben nem csökkentek ezeknek a lépéseknek a hatására.
Én tehát azt hiszem, hogy pont Keller László, aki annak idején a 44 százalékos adóemelésre tett javaslatot, tudja nagyon jól, hogy 1995- ben - amikor Békesi László lemondott - a '94-es gazdaságpolitikai kudarcot ismerte be ezzel, míg 1996-ban - amikor Bokros Lajos mondott le - lényegében 1995-ös kormányzati gazdaságpolitika kudarcát ismerte ezzel el. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalról.)